Május 15-én a nyugat-afrikai Mali bejelentette, hogy kilép a Csádot, Malit, Nigert, Mauritániát és Burkina Fasót tömörítő „Ötök Csoportjából” (G5 Száhel). Mali bejelentése tiltakozásul hangzott el az ellen, hogy a G5 Száhel csoport egyes tagállamai a nyolcadik rendes ülésszakon Mali elnöki tisztét ellenezték. A töréshez több tényező is hozzájárult, többek között a Mali és Franciaország közötti feszült kapcsolatok, a francia Barkhane Erők és az Európai Takuba Haderő Maliból való kivonása (és Nigerben történő újrapozicionálása), az orosz Wagner-csoport beavatkozása Maliban, valamint az, hogy a Nyugat-afrikai Államok Közössége (ECOWAS) szankciókat vezetett be Mali ellen.
Feszült kapcsolatok Bamako és Párizs között
A Mali és Franciaország közötti szakadék a megválasztott kormány 2020-as megdöntése óta folyamatosan nőtt. A két ország közötti diplomáciai ellentét azonban az utóbbi hónapokban súlyosbodott, és a francia nagykövet Maliból való kiutasításával tetőzött.
Mali Franciaország számos vörös vonalát átlépte, ideértve a fegyveres csoportokkal folytatott tárgyalásokat, a katonai junta hatalom-átvételét, valamint azt, hogy dacolt a polgári uralomhoz való visszatérés ütemtervével. Így Párizs úgy döntött, hogy 2022 júniusában kivonja erőit Maliból.
A Mali és Franciaország közötti kapcsolatok zsákutcába jutottak azzal is, hogy Bamako 2014-ben felmondta a Franciaországgal kötött védelmi együttműködési megállapodását, valamint a 2013-as és 2020-as egyéb megállapodásokat, amelyek meghatározták a Barkhane és Takuba erők jelenlétének jogi kereteit.
Növekvő regionális különbségek
A Franciaország és Mali között a Wagner-csoport bevetésével kapcsolatos feszültségek hátterében Niger keményen fellépett a Maliban uralkodó katonai tanáccsal szemben, tartva a katonai puccsok átfertőződésétől a sikertelen nigeri puccskísérletek közepette. Nigerben a francia és az európai haderő is helyet kapott, amelyek a régió országai megbízható szövetségesnek számítanak.
A G5 Száhel-csoport erőfeszítései
A Száhel-övezet országai számos helyi biztonsági kihívással, politikai zűrzavarral és egyidejűleg zajló puccskísérletek hullámával néznek szembe, amelyek közös fenyegetést jelentenek az övezet országaira. Ez különösen igaz azután, hogy a G5 Száhel csoport erőinek korlátozott képességei közepette Csád 600 katonáját visszahívta a szervezetből, hogy inkább Csádban lépjenek fel a terrorista csoportok ellen. Most, Mali kivonulása után Mauritánia földrajzilag távol került Csádtól, Nigertől és Burkina Fasótól, ahol Mali sarkalatos pontként szolgált az ezen országok közötti műveletek végrehajtásában.
Az orosz-ukrán háború következményei negatív hatnak ki a G5 Száhel-csoport finanszírozására. Ez elsősorban igaz az Európai Unióra – amely finanszírozási hozzájárulása korábban elérte a 156 millió eurót. Eközben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megtagadta a rendszeres finanszírozást a bevett ENSZ mechanizmuson keresztül.
Mali növekvő regionális és nemzetközi elszigeteltsége
Csád és Niger elítélte a „Wagner-csoport” bevetését Maliban, és Franciaország oldalára állt Bamako ellen, ami növelte az ország elszigeteltségét, valamint az ECOWAS gazdasági szankcióinak Malira gyakorolt következményeit. Az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa (PSC) fenntartotta ezeket a szankciókat.
A franciák kivonulásával a mali hadsereg nem lesz képes egyedül szembeszállni a növekvő bizonytalansággal. Nem véletlen, hogy Németország bejelentette: növeli katonái számát Maliban az ENSz többdimenziós integrált stabilizációs missziójában (MINUSMA).
A Száhel-övezet romló biztonsági helyzete
Mauritániát is aggasztja a Malival közös határain egyre súlyosbodó bizonytalanság. Valóban, a Nigerrel és Burkina Fasóval határos Mali ma a biztonsági kockázatok fő forrásának számít a térségben. Emellett a délkelet-nigeri Diffa régióban, a nyugat-nigeri Tillaberi régióban és az északnyugat-nigeri Tahoua régióban megnőtt a terrortámadások száma és a bizonytalanság, nem beszélve a bűnbandák veszélyeiről a Nigéria és Niger délkeleti régiója (Maradi) határán.
A terrorizmus továbbterjedése a Száhel-övezeten kívülre
A dzsihadista lázadás veszélye és a terrorista csoportok befolyása várhatóan növekedni fog, Malitól Nigerig és Burkina Fasóig, valamint a Guineai-öböl part menti országaiig Nyugat-Afrikában, a régió nemzeti hadseregeinek korlátozott kapacitása közepette. Aggodalomra ad okot a G5 Száhel-csoport hadseregeinek ellenálló képessége, ami biztonsági vákuumot teremt a Száhel-övezetben, és további kihívásokat is jelent. A Nyugat-Afrikában működő legjelentősebb terrorista csoportok közé tartozik az Iszlám Maghreb al-Kaida, az Iszlám Állam (IS), az Al-Mourabitoun és a Boko Haram.
Mali kivonulása ráadásul más országokat is arra késztethet, hogy kivonuljanak a G5 Száhel-csoportból, például Burkina Fasót, amely Malihoz hasonlóan politikai zűrzavart él át. A lépés hatással lehet a regionális együttműködési erőfeszítésekre is, amelyek ezek után csak bizonyos konkrét műveletekre korlátozódhatnak.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
