Nagy magabiztosággal kijelenthető, hogy a jövedelmi bizonytalanság egy olyan koncepció, amellyel a társadalom többsége szembesül valamilyen mértékben a munkával töltött évei során. Önmagában az, hogy valakinek változik a fizetése, még nem feltétlenül negatívum, hiszen előfordulhat, hogy a kevesebb vállalt munkaóra mögött tudatos döntés található – kezdi egy emlékeztetővel tanulmányát a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).
Ha azonban beüt a krach, és egy betegség, baleset, haláleset, vagy akár az elbocsátás tényével kell megbirkózni, rögtön megjelenhet a megélhetési bizonytalanság – ez pedig megnehezíti vagy ellehetetleníti az érintettek számára, hogy az eddigi életszínvonalok fenntartásához szükséges összeget megkeressék. Mindez hosszabb távon megnövekedett pénzügyi stresszhez vezet, és elzárja az egyént lehetőségektől és erőforrásoktól, ez a tanulmány szerint pedig az egészség megromlásához is vezethet, amelytől csak tovább nő az elszegényedés kockázata.
A helyzet nem fog javulni mostanában
A jövedelmi bizonytalansággal kapcsolatos aggodalmak a 2008-as világválság óta folyamatosan emelkednek, legutoljára például a Covid-19 világjárványtól kapva új löketet, hiszen a pandémia elbocsátásokat hozott, míg sokan csökkentett óraszámban voltak kénytelenek tovább dolgozni, kevesebb pénzért.
A járványnak vége, az OECD szerint azonban a veszély nem hárult el: a 2024-re várt, nem túl fényes gazdasági növekedési számok, valamint mind az európai, mind az OECD tagországainak szélesebb körében mért bizonytalanság arra utal, hogy a probléma velünk marad. A szervezet által készített grafikonon ábrázolták, hogy miközben egyre gyakoribbá váltak a gazdasági visszaesések, az átlagos életszínvonal (itt az egy főre jutó GDP-ként ábrázolva) már nem emelkedik olyan ütemben.
A globalizáció és a digitális átalakulás, valamint az elöregedő társadalom is hozzájárul egy olyan munkaerőpiac formálódásához, amely táptalajt nyújt a jelenségnek, hiszen például az alkalmi munkát végzők, és a tartós munkaviszonnyal csak töredezetten rendelkezők is lényegesen kiszolgáltatottabbak.
Az OECD tanulmánya szerint így a már említett, tartós munkaviszonnyal nem rendelkező, kiszolgáltatott réteget lényegesen nagyobb arányban sújtja a jövedelmi bizonytalanság. A helyzet különösen súlyos a munkanélküliek esetében, körükben ugyanis kiugróan magas a krónikus szegények száma – ők azok, akik 48 hónapból legalább 36-ot a szegénységi küszöb alá eső havi jövedelemből vészeltek át. Arról, hogy mindez Magyarországon mekkora problémát jelent, az Eurostat adataiban találtunk információt:
Grafikonunkon is látszik, hogy a pandémia óta megfordult a tendencia, és ismételten felfelé kúszik azon munkanélküli magyarok aránya, akiket veszélyeztet az elszegényedés kockázata – azaz jövedelmük nem éri el a szegénységi küszöb 60 százalékát (ez Magyarországon 2022-ben havi 145 185 forint volt a KSH adatai alapján).
Érdekesség, hogy a 2022-es 24,7 százalékos rátával hazánk nemzetközi szinten egyáltalán nem áll rosszul, hiszen például az EU-s átlagnál alacsonyabb az elszegényedésnek kitett munkanélküliek aránya. Ha azonban az általános tendenciát nézzük, a vizsgált országok döntő többségében csökken a veszélyeztettek aránya, míg itthon nő. Ez egyébként visszavezethető arra a, laptársunk, a szintén a Klasszis Média által kiadott Mfor cikkében vizsgált jelenségre is, hogy Magyarországon kiugróan gyenge a többek között a munkanélkülieket is ellátó szociális háló.
Nemcsak az állástalanok vannak veszélyben
Az OECD tanulmányában egyértelműen arra figyelmeztet, hogy abban a világban, ahol a munkanélküliek körében ilyen átfogó problémát jelent a jövedelmi bizonytalanság, a jelenség nem áll meg az állástalanok, és az alacsony munka-intenzitásúak körében. Bár az adatok nem a legfrissebbek, az általuk bemutatott tendencia így is veszélyes: a világszervezet számai alapján a munkaképes korú (az OECD definíciója szerint 18-59 évesek tartoznak ide) háztartásokban élők közel egyharmada tapasztalt a 2012 és 2018 közötti időszakban mért négy éves periódusban olyan mértékű jövedelemingadozást, hogy bevételük legalább az év egy részében a szegénységi küszöb alá esett. A statisztika alapján 43 százalék tartós szegénységben élt, míg 31 százalék 12 és 35 hónap közti időszakot töltött szegénységben, 26 százalék pedig rövidebb ideig tartó jövedelemcsökkenést tapasztalt.
Összességében rendkívül változó, hogy az egyes háztartásokat és egyéneket mennyire viseli meg egy hirtelen jövedelmi visszaesés, hiszen a szerencsésebbek megtakarításaikból, vagy akár családtól, barátoktól kölcsön kapott forrásokból, vagy színtisztán csak takarékoskodásból tudják kezelni az átmeneti nehézséget. Ha azonban hónapok, sőt, évek óta húzódik a kialakult a helyzet, ezek a források is kifogyhatnak, a jövedelmi bizonytalanság pedig súlyos béklyóvá válhat.
Az elmúlt hónapokban árcsökkenés vette kezdetét a globális vajpiacon, de mi történik a tejjel?
