Lengyelországnak szerdától Karol Nawrocki (Jog és Igazságosság; PiS párt) az elnöke, és mivel nem a Donald Tusk (Polgári Platfrom; PO) miniszterelnök által favorizált jelölt ül az ország elnöki székébe, a kormányzat számos beígért reformja nem fog átmenni a parlamenten. Tusk koalíciójának jelenleg nincs meg a parlamenti többsége ahhoz, hogy felülbíráljon egy elnöki vétót.
Az országban nő a politikai bizonytalanság. „Ön szerint Donald Tusknak le kellene mondania, és a továbbiakban nem kéne a kormányfői tisztséget betöltenie?” – ezt a kérdést tette fel a napokban a United Surveys a Wirtualna Polska számára készített felmérésében. A megkérdezettek 48,6 százaléka válaszolta azt, hogy Tusknak le kellene mondania, 43,8 százalék pedig azt, hogy maradjon hivatalában. 7,6 százalék bizonytalan volt, vagy nem kívánt állást foglalni.
Fotó: MTI/AP/Czarek Sokolowski
Donald Tuskra egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik az elnökválasztás júniusi eredményhirdetése óta, mikor a PiS által támogatott Karol Nawrocki legyőzte a PO által támogatott, egyben esélyesnek tartott Rafal Trzaskowskit.
Polarizált társadalom
A Donald Tusk miniszterelnök vezette PO és a Jarosław Kaczyński vezette PiS két egymással szemben álló választói csoportra támaszkodik. Ezek a csoportok többek között az európai integrációhoz való viszonyukban, a katolikus egyházhoz való kötődésükben, a szakszervezetekhez való viszonyukban, valamint a klímapolitikában is eltérnek egymástól.
Emellett egyértelmű regionális különbségek is megfigyelhetők. Lengyelországot a városok és vidékek közötti jelentős különbségek mellett erős regionális egyenlőtlenségek is jellemzik. Egyrészt ott van a dinamikusan fejlődő nyugati, másrészt a gazdaságilag stagnáló keleti rész. Az egyenlőtlen fejlődés tartósan tükröződik a választási mintákban. A PO a gazdagabb nyugati régiókban és főként a városokban szerez nagyobb szavazati arányt. A PiS viszont a stagnáló térségekben dominál, ahol a katolikus egyház jobboldali szárnya erős befolyással bír.
Kaczyński 2015-ben kijelentette, hogy a PiS legutóbbi választási győzelme nem lett volna lehetséges a nemzeti konzervatív Radio Maryja rádióállomás támogatása nélkül. A választási kampányokban a PO gyakran szociál-soviniszta retorikát alkalmaz a PiS gyakran szegényebb választói ellen, akiket néha lusta vagy szociális segélyezetteknek bélyegeznek.
EU-orientált
A különböző népességcsoportokra való orientáció tükrözi a PO és a PiS gazdaságpolitikai irányvonalának különbségeit, amely két párt 2005 óta felváltva van hatalmon. A PO történelmileg egy kis neoliberális ellenzéki frakcióra vezethető vissza Gdańskban, amely bírálta a Solidarność vezetését: túlzottan a demokráciára és az egyenlőségre helyezte a hangsúlyt, és ellenezte a gyors gazdasági átalakulást. Tusk az 1980-as évek végén még azt is kijelentette, hogy a demokrácia nélküli szabad piacgazdaságot részesíti előnyben a szabad választásokkal járó szocializmus helyett. A PO célja mindig is a szoros együttműködésen alapuló gazdasági fejlődés volt, elsősorban uniós forrásokból finanszírozva.
A PO által alapított „Polgári Koalíció” valamennyi pártja ma is hangsúlyozza Lengyelország EU-tagságának jelentőségét. A külföldi – elsősorban német – gazdasági penetráció polarizálta a lengyel eliteket és a munkavállalókat egyaránt. A külföldi vállalatok többnyire magasabb béreket fizetnek és nagyobb biztonságot kínálnak; emellett a lengyel elit egy része is profitál a fejlődésből. Ez adja az anyagi alapot azoknak az erőknek, amelyek az EU-hoz való szoros kapcsolódás mellett állnak.
Fotó: EPA/PAWEL SUPERNAK
Nemzeti orientáció
A lengyel társadalom egy másik része azonban, amely nem profitál az Európához való kapcsolódásból, védelmet keres a nemzeti konzervatív PiS pártnál. Ezért a 2010-es években fokozta kapcsolatait a gazdasággal, és Mateusz Morawiecki – egykori bankár, aki 2015-től gazdasági fejlesztési miniszter, 2017-től pedig miniszterelnök volt – segítségével célzottan építette ki kapcsolatait a lengyel vállalkozókkal.
Ugyanakkor a PiS a választói bázisának érdekeit szolgáló reformokat is végrehajtott; a vállalatokat például arra kötelezték, hogy alkalmazottaikat új nyugdíjbiztosítási programba vegyék fel, és ehhez a bérük legalább 1,5 százalékát fizessék be. A PiS egyik legszorosabb szövetségese a NSZZ Solidarność szakszervezet, Lengyelország legnagyobb szakszervezeti szövetsége. A szakszervezeten belül végzett felmérés szerint a tagok 75 százaléka programszinten a PiS-hez tartozónak érezte magát. 2005 óta számos Solidarność-tisztviselő került be a parlamentbe a PiS választási listáin. Hivatalosan a szakszervezet hosszú ideig nem tett választási ajánlásokat.
Ez azonban nyilvánvalóan megváltozott: a májusi elnökválasztás előtt a Solidarność hivatalosan kijelentette, hogy támogatja a PiS jelöltjét, Karol Nawrockit – aki cserébe nyilatkozatot írt alá, amelyben vállalta, hogy védi a munkavállalókat és a családokat, ellenzi az EU klímapolitikáját és őrzi a keresztény értékeket.
Ellensúlyok
Az EU-ba való integráció általános támogatásán túl a PO egyértelműen további integrációs lépések mellett is kiáll, beleértve az euró bevezetését, amelyet a párt biztonságpolitikai okokkal indokol. A párt szerint az euró nélkül Lengyelország politikai szempontból háttérbe szorulna, ami Oroszország befolyásának növekedését eredményezhetné. A PiS viszont elutasítja az euró bevezetését; pozitívan utal Nagy-Britanniára, amely EU-tagként önbizalommal képviselte a nemzeti érdekeit. Ennek megfelelően a PiS az EU-integráció kormányközi modelljét és az EU-intézmények hatalmának csökkentését követeli.
Ugyanakkor regionális szövetségek létrehozásával igyekszik ellensúlyt teremteni a német dominancia ellen. Ez nem csak a Csehországgal, Szlovákiával és Magyarországgal folytatott visegrádi együttműködésre vonatkozik. Ezen túlmenően Lengyelország a PiS-kormány alatt 2016-ban Horvátországgal közösen kezdeményezte a Három-tengeri Kezdeményezést, amely a 2004 óta csatlakozott összes EU-tagállamot egyesíti, és a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjed. A kezdeményezést Donald Trump részvétele az egyik csúcstalálkozón szimbolikusan is támogatta.
A PO viszont inkább az észak-európai EU-tagállamokra koncentrál, és szorosabb együttműködést keres a „Nordic-Baltic Eight” csoporttal.
Gazdaságpolitikai átalakítás
2007-ben a PO még további privatizációkat szorgalmazott, de 2010-től ez megváltozott. A 2008-as globális pénzügyi válság óta Lengyelország a „gazdasági patriotizmus” stratégiáját követi: a lengyel vállalatok – államiak és magánvállalatok egyaránt – célzott támogatást kapnak, a külföldi felvásárlások megnehezültek, a lengyel bankok piaci részesedése nőtt.
Fotó: Wikipédoa
2008 óta emellett egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a kelet-ázsiai új beruházások. Tusk miniszterelnök kormánya 2010-ben elindította a „GoChina” programot, amelynek célja a kínai befektetők vonzása és a lengyel vállalatok kínai piacra történő terjeszkedésének ösztönzése. A várt siker azonban eddig elmaradt.
Az iparpolitikai átalakítás központi figurája Mateusz Morawiecki lett, aki korábban a Banco Santander banknál dolgozott, 2010-ben került az akkori miniszterelnök, Tusk gazdasági bizottságába, majd 2015-től a PiS kormányában töltött be különböző tisztségeket. „Morawiecki-terve” az újraiparosításra és a regionális fejlesztésre irányult, különösen a strukturálisan gyenge keleti régiókban.
A PiS-kormányok továbbra is a lengyel és külföldi vállalatok kettősségére támaszkodtak: megpróbálták visszaszorítani a külföldi tőkét a bankszektorból, a médiából és a kiskereskedelemből, ugyanakkor támogatást nyújtottak az exportorientált iparágakba történő beruházásokhoz.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
