Lengyelországnak szerdától Karol Nawrocki (Jog és Igazságosság; PiS párt) az elnöke, és mivel nem a Donald Tusk (Polgári Platfrom; PO) miniszterelnök által favorizált jelölt ül az ország elnöki székébe, a kormányzat számos beígért reformja nem fog átmenni a parlamenten. Tusk koalíciójának jelenleg nincs meg a parlamenti többsége ahhoz, hogy felülbíráljon egy elnöki vétót.

Az országban nő a politikai bizonytalanság. „Ön szerint Donald Tusknak le kellene mondania, és a továbbiakban nem kéne a kormányfői tisztséget betöltenie?” – ezt a kérdést tette fel a napokban a United Surveys a Wirtualna Polska számára készített felmérésében. A megkérdezettek 48,6 százaléka válaszolta azt, hogy Tusknak le kellene mondania, 43,8 százalék pedig azt, hogy maradjon hivatalában. 7,6 százalék bizonytalan volt, vagy nem kívánt állást foglalni.

Donald Tuskra egyre nagyobb politikai nyomás nehezedik az elnökválasztás júniusi eredményhirdetése óta, mikor a PiS által támogatott Karol Nawrocki legyőzte a PO által támogatott, egyben esélyesnek tartott Rafal Trzaskowskit.

Polarizált társadalom

A Donald Tusk miniszterelnök vezette PO és a Jarosław Kaczyński vezette PiS két egymással szemben álló választói csoportra támaszkodik. Ezek a csoportok többek között az európai integrációhoz való viszonyukban, a katolikus egyházhoz való kötődésükben, a szakszervezetekhez való viszonyukban, valamint a klímapolitikában is eltérnek egymástól.

Emellett egyértelmű regionális különbségek is megfigyelhetők. Lengyelországot a városok és vidékek közötti jelentős különbségek mellett erős regionális egyenlőtlenségek is jellemzik. Egyrészt ott van a dinamikusan fejlődő nyugati, másrészt a gazdaságilag stagnáló keleti rész. Az egyenlőtlen fejlődés tartósan tükröződik a választási mintákban. A PO a gazdagabb nyugati régiókban és főként a városokban szerez nagyobb szavazati arányt. A PiS viszont a stagnáló térségekben dominál, ahol a katolikus egyház jobboldali szárnya erős befolyással bír.

Kaczyński 2015-ben kijelentette, hogy a PiS legutóbbi választási győzelme nem lett volna lehetséges a nemzeti konzervatív Radio Maryja rádióállomás támogatása nélkül. A választási kampányokban a PO gyakran szociál-soviniszta retorikát alkalmaz a PiS gyakran szegényebb választói ellen, akiket néha lusta vagy szociális segélyezetteknek bélyegeznek.

EU-orientált

A különböző népességcsoportokra való orientáció tükrözi a PO és a PiS gazdaságpolitikai irányvonalának különbségeit, amely két párt 2005 óta felváltva van hatalmon. A PO történelmileg egy kis neoliberális ellenzéki frakcióra vezethető vissza Gdańskban, amely bírálta a Solidarność vezetését: túlzottan a demokráciára és az egyenlőségre helyezte a hangsúlyt, és ellenezte a gyors gazdasági átalakulást. Tusk az 1980-as évek végén még azt is kijelentette, hogy a demokrácia nélküli szabad piacgazdaságot részesíti előnyben a szabad választásokkal járó szocializmus helyett. A PO célja mindig is a szoros együttműködésen alapuló gazdasági fejlődés volt, elsősorban uniós forrásokból finanszírozva.

A PO által alapított „Polgári Koalíció” valamennyi pártja ma is hangsúlyozza Lengyelország EU-tagságának jelentőségét. A külföldi – elsősorban német – gazdasági penetráció polarizálta a lengyel eliteket és a munkavállalókat egyaránt. A külföldi vállalatok többnyire magasabb béreket fizetnek és nagyobb biztonságot kínálnak; emellett a lengyel elit egy része is profitál a fejlődésből. Ez adja az anyagi alapot azoknak az erőknek, amelyek az EU-hoz való szoros kapcsolódás mellett állnak.

Nemzeti orientáció

A lengyel társadalom egy másik része azonban, amely nem profitál az Európához való kapcsolódásból, védelmet keres a nemzeti konzervatív PiS pártnál. Ezért a 2010-es években fokozta kapcsolatait a gazdasággal, és Mateusz Morawiecki – egykori bankár, aki 2015-től gazdasági fejlesztési miniszter, 2017-től pedig miniszterelnök volt – segítségével célzottan építette ki kapcsolatait a lengyel vállalkozókkal.

Ugyanakkor a PiS a választói bázisának érdekeit szolgáló reformokat is végrehajtott; a vállalatokat például arra kötelezték, hogy alkalmazottaikat új nyugdíjbiztosítási programba vegyék fel, és ehhez a bérük legalább 1,5 százalékát fizessék be. A PiS egyik legszorosabb szövetségese a NSZZ Solidarność szakszervezet, Lengyelország legnagyobb szakszervezeti szövetsége. A szakszervezeten belül végzett felmérés szerint a tagok 75 százaléka programszinten a PiS-hez tartozónak érezte magát. 2005 óta számos Solidarność-tisztviselő került be a parlamentbe a PiS választási listáin. Hivatalosan a szakszervezet hosszú ideig nem tett választási ajánlásokat.

Ez azonban nyilvánvalóan megváltozott: a májusi elnökválasztás előtt a Solidarność hivatalosan kijelentette, hogy támogatja a PiS jelöltjét, Karol Nawrockit – aki cserébe nyilatkozatot írt alá, amelyben vállalta, hogy védi a munkavállalókat és a családokat, ellenzi az EU klímapolitikáját és őrzi a keresztény értékeket.

Ellensúlyok

Az EU-ba való integráció általános támogatásán túl a PO egyértelműen további integrációs lépések mellett is kiáll, beleértve az euró bevezetését, amelyet a párt biztonságpolitikai okokkal indokol. A párt szerint az euró nélkül Lengyelország politikai szempontból háttérbe szorulna, ami Oroszország befolyásának növekedését eredményezhetné. A PiS viszont elutasítja az euró bevezetését; pozitívan utal Nagy-Britanniára, amely EU-tagként önbizalommal képviselte a nemzeti érdekeit. Ennek megfelelően a PiS az EU-integráció kormányközi modelljét és az EU-intézmények hatalmának csökkentését követeli.

Ugyanakkor regionális szövetségek létrehozásával igyekszik ellensúlyt teremteni a német dominancia ellen. Ez nem csak a Csehországgal, Szlovákiával és Magyarországgal folytatott visegrádi együttműködésre vonatkozik. Ezen túlmenően Lengyelország a PiS-kormány alatt 2016-ban Horvátországgal közösen kezdeményezte a Három-tengeri Kezdeményezést, amely a 2004 óta csatlakozott összes EU-tagállamot egyesíti, és a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjed. A kezdeményezést Donald Trump részvétele az egyik csúcstalálkozón szimbolikusan is támogatta.

A PO viszont inkább az észak-európai EU-tagállamokra koncentrál, és szorosabb együttműködést keres a „Nordic-Baltic Eight” csoporttal.

Gazdaságpolitikai átalakítás

2007-ben a PO még további privatizációkat szorgalmazott, de 2010-től ez megváltozott. A 2008-as globális pénzügyi válság óta Lengyelország a „gazdasági patriotizmus” stratégiáját követi: a lengyel vállalatok – államiak és magánvállalatok egyaránt – célzott támogatást kapnak, a külföldi felvásárlások megnehezültek, a lengyel bankok piaci részesedése nőtt.

2008 óta emellett egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a kelet-ázsiai új beruházások. Tusk miniszterelnök kormánya 2010-ben elindította a „GoChina” programot, amelynek célja a kínai befektetők vonzása és a lengyel vállalatok kínai piacra történő terjeszkedésének ösztönzése. A várt siker azonban eddig elmaradt.

Az iparpolitikai átalakítás központi figurája Mateusz Morawiecki lett, aki korábban a Banco Santander banknál dolgozott, 2010-ben került az akkori miniszterelnök, Tusk gazdasági bizottságába, majd 2015-től a PiS kormányában töltött be különböző tisztségeket. „Morawiecki-terve” az újraiparosításra és a regionális fejlesztésre irányult, különösen a strukturálisan gyenge keleti régiókban.

A PiS-kormányok továbbra is a lengyel és külföldi vállalatok kettősségére támaszkodtak: megpróbálták visszaszorítani a külföldi tőkét a bankszektorból, a médiából és a kiskereskedelemből, ugyanakkor támogatást nyújtottak az exportorientált iparágakba történő beruházásokhoz.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)