Van Lengyelországban egy emblematikus gyár: Gdanskban a korábbi Lenin hajógyár. Itt született a Szolidaritás szakszervezet, majd mozgalom 1980-ban, amely aztán elsők között vezette az országot a rendszerváltáshoz. A gyár most is hatalmas acélelemeket készít, de már nem hajótestekhez, hanem szélturbinák óriási lapátjait gyártják. Itt az ideje váltani: a közelben működő, rendkívül szennyező szénerőmű orosz importból származó szenet használ, így a környezeti okok mellett az importfüggőség csökkentése is szempont lett.
Olcsóbb a szél mint a szén
Mindemellett a szélenergia előállítása egyre olcsóbb, így most már árban is versenyképes a szénnel, sőt, egyenes kedvezőbb, pláne, hogy további árcsökkenés várható. A szénhez a 2015-ben hatalomra került kormány politikai okokból ragaszkodott: befolyásos szénipari szereplőktől nagy támogatást kaptak, és ígéretet tettek, hogy nem zárják be a bányákat (már amelyik nem ürült ki) és az erőműveket. 2016-ban az ország áramszükségletének 84 százalékát állították elő szénből, tavaly már csak 78-at, de ez még mindig brutális szám, miután sok más ország a 0-t, vagyis a szén teljes kiküszöbölését célozza.
Hajó helyett szélturbina
A gdanski hajógyárat az ázsiai konkurencia már rég térdre kényszerítette (Lengyelországban is heves a bérfelzárkózás), így az állam átvette a gyárat és megegyezett több európai szélturbina gyártóval, mint a dán Vestas Wind Systems, a Siemens vagy az Alstom, hogy részt vesz az európai tengeri szélerőmű-kapacitás kiépítésében. A lengyel vizeken a parttól 30 kilométerre terveznek meglehetősen komoly kapacitást kiépíteni, mintegy 30 milliárd dollár értékben.
Eddig Németországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Írországban hoztak létre az áramtermelés nem kis hányadát biztosító szélerőműveket, most Lengyelország is belátta, hogy a szeles Balti-tengeren lehetőségei kiválóak, és itt az ideje csatlakozni az európai trendhez. Pláne, hogy a valaha a szenet ontó hazai bányák kimerülőben vannak, így a szén 20 százalékát tavaly már Oroszországból kellett importálni, és Mateusz Morawiecki miniszterelnök arról panaszkodott, hogy a földgázt az oroszok drágábban adják Lengyelországnak, mint a gazdagabb Németországnak.
Tervek
A gdanski gyár nemcsak a turbinalapátokat, hanem hanem a szélturbinák 150 méter magas tartóoszlopait is gyártja, amit lehetővé tesz a csarnok 65 ezer négyzetméteres területe. Az oszlopokat hajóval szállítják ki a telepítés helyére, ahol 25 méter mély a víz, és mindegyikre legalább 8 megawattos turbinákat szerelnek. Első körben a norvég Statoil céggel együttműködve telepítenek legalább 60 tornyot, később a PGE, Lengyelország legnagyobb áramszolgáltatója akar 2,2 gigawatt kapacitást kiépíteni, és a PKN Orlen lengyel olajvállalat, valamint két másik cég is tervezi a fejlesztést.
Becslések szerint 2030-ra 4-6 gigawatt lehet a lengyel kapacitás, 2035-re már 8 GW. Összehasonlításképp: jelenleg a teljes német kapacitás 57 gigawatt (ebből körülbelül 5,3 tengeri), a brit 17,6 gigawatt (ebből 5,8 tengeri). A jelenlegi lengyel kapacitás 5,8 GW és teljes egészében szárazföldi, a dán 5,7, amiből 1,3 tengeri, ezt Hollandia követi 4,5 gigawattal, melynek negyede tengeri, Románia pedig 3 és Ausztria 2,8 gigawatt kapacitással rendelkezik.
Szerinte az európai védelem megerősítésének stratégiája nem jelentheti az Ukrajnának szánt fegyverszállítások és pénzügyi támogatások bújtatott növelését. 
