Szemben a világgal: miközben mindenki kamatot emel, Kínában már háromszor vágtak

A People’s Bank of China idén augusztus végén váratlanul harmadszor is kamatot csökkentett, mivel az ingatlanpiaci visszaesés, a fogyasztás gyengélkedése és a Covidhoz kapcsolódó korlátozások közepette a növekedés tovább lassult. Az exportnak a lanyhuló külföldi kereslet miatti gyengülése szintén rányomta a bélyegét a gazdasági kilátásokra - derül ki a Fidelity International elemzéséből.  

A növekedés újbóli fellendítése elsődleges prioritássá vált, és a kínai döntéshozóknak – amerikai és európai társaikkal ellentétben – óriási szerencséjük van a 3 százalék alatt maradó hazai inflációval. A második negyedévben a tízéves futamidejű kínai államkötvények referenciahozama több mint egy évtized óta először csökkent a tízéves kincstárjegyek hozama alá, azóta pedig a hozamkülönbség több mint 60 bázispontra nőtt. Első látásra úgy tűnik, hogy ez csökkenti a kínai onshore állampapírok relatív vonzerejét a globális befektetők szemében, bár a kép árnyaltabb, ha az inflációval korrigált reálhozamokat és a tágabb makrogazdasági hátteret is figyelembe vesszük.

Emiatt a Fidelity szakértői szerint komoly esély van arra, hogy a közeljövőben Kínában újabb kamatláb-csökkentésekre fog sor kerülni, melyek kedvezőbb helyzetbe hozzák a kínai onshore kötvényeket, ugyanakkor fokozni fogják a renminbire nehezedő nyomást, amely így tovább fog gyengülni a dollárral szemben. A Kína által idén eddig meghozott lazítások nem nagyon lendítették fel sem a vállalatok hitelfelvételi kedvét, sem az üzleti aktivitást, így egyre több érv szól a további és a korábbiaknál határozottabb szakmapolitikai beavatkozások szükségessége mellett.

„Ezzel együtt nem számítunk arra, hogy olyan drámai mértékű monetáris vagy fiskális intézkedésekre kerülne sor, mint amelyeket a nagyobb fejlett piacok döntéshozói a Covid által előidézett gazdasági lassulás hatására hoztak”

– tette hozzá Al-Hilal István, a Fidelity közép-kelet-európai igazgatója.

Az USA és Európa más röppályán mozog

Az elszabadult energiaárak, a növekvő munkaerőköltségek és a koronavírus miatti gazdaságélénkítő intézkedések hatására az USA gazdasága túlfűtötté vált, az Ukrajna elleni orosz invázió pedig rekordmagasságba repítette az inflációt Európában. Az USA és az eurózóna inflációja júliusban 8,5 százalék illetve 8,9 százalék,míg Kína fogyasztói árindexe ugyanebben a hónapban mindössze 2,7 százalék volt. Az ezen a héten közzétett új adatok arról tanúskodnak, hogy az USA inflációja augusztusban ismét meghaladta az előzetes várakozásokat, és eladási hullámot indított be a piacokon. A kínai kamatlábcsökkentési ciklus és a lanyha gazdasági kilátások hatására a kínai deviza akár tovább is gyengülhet a dollárhoz képest. Ezzel együtt a tőkekiáramlás a jelek szerint nem okoz komoly fejtörést a kínai jegybanknak, mivel az ország – nem utolsó sorban a háromezer milliárd dolláros devizatartalékoknak köszönhetően − szigorúan ellenőrzése alatt tartja a határokon átívelő pénzáramlást.

A Fidelity várakozásai szerint a népesség elöregedésével párhuzamosan a demográfiai trendek hosszabb távon (értsd: évtizedeken át) lefelé ható nyomást fognak gyakorolni Kína semleges alapkamatlábára. Az ilyesmi általában alacsonyabb termelékenységet, gyengébb tőkearányos megtérülést és ebből adódóan alacsonyabb kamatlábakat idéz elő. Emiatt a hozamkülönbségek nagyon hosszú távon várhatóan még tovább fognak növekedni, rövid távon azonban minden szem a következő kamatbejelentésekre szegeződik − márpedig azok irányához a kétség leghalványabb árnyéka sem férhet.