Szeretnél két napos munkahetet? Jár hozzá 700 százalék infláció is

Csak nézzük, ahogy egyre viccesebb intézkedéseket hoz a venezuelai kormány, amely immár 18 éve a dolgozó nép utópisztikus paradicsomát próbálja megvalósítani, miközben minden egyes lépésével egyre nagyobb nélkülözést hoz a lakosságnak. Három hete kitalálták, hogy legyen 3 napos a hétvége, egy munkanap törlésével sok áramot lehet spórolni, és ez majd két hónap alatt megoldja a nehézségeket.

Elképesztő böszmeségek

Az aktuális problémát áramhiány okozza, ami az ország hatalmas vízerőművének leállása miatt van, azt pedig a csapadékhiány okozza, amiért El Nino a felelős. Meg is van a bűnös, ő a nép ellensége.

Az intézkedések már februárban elkezdődtek: a plázákat felkérték, hogy rövidítve tartsanak nyitva (arról nem tudunk, mi a helyzet a vasárnappal), és ha már kinyitnak, termeljék is meg maguknak az áramot, ahogy akarják, mondjuk saját generátorokkal. Egyúttal felszólították a lakosságot, hogy kevesebbet szárítsanak hajat, végül is az egyenlítő mellett megszárad magától is, pláne ha még eső sem esik hónapok óta.

Múlt héten aztán jött a napi 4 órás áramkimaradás, május elsejétől az időzónát is odébb tolják, végül pedig mostantól az állami alkalmazottak munkanapja 2 naposra csökken. Egyre nagyobb kapkodás, egyre több értelmetlen intézkedés, ami az amúgy is romokban lévő gazdaságot tovább pusztítja. Nem lepődnénk meg, ha következő lépésként a hét maradék két napja is szabadnappá válna, minek dolgozni menni?

Tragikus gazdaságpolitika

Az országot tönkretevő gazdaságpolitikát még Hugo Chávez kezdte el, amikor 2003-ban valutakorlátozásokat léptetett életbe, és ez áruhiányhoz vezetett, ami azóta is tart. A megkezdett szocializmus-építést Maduro elnök folytatja, változatlan intenzitással. Az infláció elszabadult, különösen az utóbbi években: 2013-ban 41 százalék volt 2014-ben 63, 2015-ben 275, a 2016-os várható érték pedig 720 százalék. Nem lepődnénk meg, ha versenyre kelnének ami 1946-os világcsúcsunkkal, és egymilliárd milboliváros bankjegyeket nyomtatnának a pengő mintájára.

Maduro venezuelai elnök és időközben megbukott argentin kolléganője, Cristina Kirchner

Hová tűnik az olajvagyon?

Mindebben az a legelképesztőbb, hogy arról az országról van szó, amelyik a világ legnagyobb olajkészletén ül. 30 milliós lakosságának szaúdi szintű gazdagságot biztosíthatna, de még a magas, 100 dollár fölötti olajár mellett sem voltak képesek prosperálni. Az OPEC adatai szerint az ország napi 2,7 millió hordó olajat termel ki, ebből 2 millió megy exportra. Szaúd-Arábia és Oroszország ennek négyszeresét termeli ki, előbbi luxusszinten él belőle, utóbbi pedig 140 milliós népességet tart el belőle egész tűrhető szinten. Nehéz felfogni, hogy képes Maduro és kormánya ilyen vagyonból ilyen nyomort csinálni.