Több százezer orosz hagyta el hazáját azt követően, hogy országuk hadserege inváziót indított Ukrajna ellen 2022. február végén. Elmenekültek a mozgósítás, a háború elutasítása miatt rájuk nehezedő politikai nyomás elől, vagy csupán azért, mert stabil életkörülményekre vágytak, amire külföldön jobb esélyük volt.

Egyesek közülük azóta visszatértek hazájukba. Nehezen hozták meg ezt a döntést, annak ellenére, hogy sokuk pánikszerűen indult emigrációba. A hazátlanság azonban sokkal nehezebbnek bizonyult, mint amire számítottak. A Moscow Times három visszatérőt kérdezett történetéről. Közös bennük, hogy nem zárták le végleg az emigráció lehetőségét.

Az anyagi gondok gyorsan véget vethetnek a menekülésnek

A 29 éves Alekszej Moszkvából emigrált 2022 szeptemberében, amikor az orosz kormány elrendelte a mozgósítást. Kevesebb mint egy év múlva, 2023 júniusában azonban már ismét Oroszországban volt. Beszámolója szerint pánikban döntött a távozás mellett. Törökország látszott a legjobb célállomásnak: kevés volt a papírmunka, és nagy orosz közösség élt az országban. Isztambulban bérelt egy lakást. Háromhavi bérleti díjat előre ki kellett fizetnie, úgy, hogy a bérbeadó nem adott róla papírt, mondván: így egyszerűbb. Nem kapott hosszú távú tartózkodási engedélyt, miközben a lakásbérleti díjak az égbe emelkedtek. A kiadók csak külön fizetési biztosítékok benyújtása után álltak szóba az oroszokkal.

Tartózkodási engedély és pénz híján nem volt más választása, mint Örményországon keresztül hazarepülni Oroszországba. Moszkvában azt tapasztalta, hogy az emberek úgy tesznek, mintha minden a régi lenne, pedig minden bizonytalanná vált. Kalandjaiból azt a tanulságot vonta le, hogy az emigrációt alaposan meg kell tervezni. Most külföldi állásajánlatokra adja be az életrajzát.

Családdal még élesebbek az egzisztenciális fenyegetések

A 41 éves Anna Szentpétervárt hagyta hátra 2022 márciusában, és 2024 júliusában tért haza. A háború előtt éppen izraeli útlevelet próbáltak szerezni azon az alapon, hogy nagyapja zsidó volt.

Éppen hazaindultak volna, amikor kitört a háború, ezért egy hétre Izraelben maradtak a 11 éves gyerekkel. Férje egy amerikai gyógyszermultinál dolgozott, így távmunkában megtarthatta állását. Jeruzsálemben béreltek lakást. A gyerek elkezdte az iskolát, Anna egy szupermarket vezetője lett. Szentpéterváron saját kávézója volt, amit távolléte alatt egy barátja vitt tovább. A fordulatot az okozta, hogy férje elvesztette a munkáját, és más lehetőség híján elfogadott egy oroszországi állást.

Visszatértek Szentpétervárra, ahol ugyanazt tapasztalták az emberek viselkedésében, mint Alekszej Moszkvában. A kávézót újra Anna vezeti. Megszakították kapcsolataikat túlságosan „patrióta” ismerőseikkel. Egy buborékban élnek. Gyerekeiket próbálják elszigetelni az állami propagandától. A gondolat, hogy egyszer ismét külföldön próbáljanak szerencsét, velük maradt.

Sok emigráns árulónak tartja hazatért társukat

A 40 éves Szergej Nyizsnyij Novgorodból emigrált 2022 októberében, és oda tért vissza 2024 novemberében. A háború kitörésekor még útlevelük sem volt feleségével. Mire megszerezték a papírokat, lecsengett az első pánik. A mozgósításkor azonban azt látták, hogy barátaik távoznak, így ők is Törökország felé vették az irányt. Ott éppen azt tapasztalták, mint Alekszej. Örményországba utaztak, ahol a nagy orosz közösségben élve eleinte minden szépnek és jónak látszott. Egy éven belül azonban kiderült, hogy nem tudnak maradni. Az árak elszálltak, orosz bankkártyájuk a nyugati szankciók miatt használhatatlanná vált, a Hegyi-Karabah körüli örmény–azerbajdzsáni konfliktus miatt pedig a háború árnyéka vetült Jerevánra is.

Visszatérve Oroszországba azt tapasztalták, hogy minden a régi kerékvágásban halad, ám a háttérben ott lebeg a háború. A legnehezebb az volt, hogy elmagyarázzák döntésüket emigránstársaiknak. Egyesek közülük árulónak tartják őket, mert visszatértek Oroszországba. Szergej takarékoskodik jövedelméből, mert mint mondja, nyitva tart minden lehetőséget.