Paras Anand, a Fidelity International szakértője szerint a kerek évforduló alkalmából érdemes hátrébb lépni egyet, hogy a piacok mindennapi zaját figyelmen kívül hagyva tudjuk felmérni, mi is változott meg azok óta a végzetes napok, hetek óta. Bekövetkezhet-e egy újabb hasonló esemény, és jogosan érzik-e a befektetők bizonytalannak a világgazdaság egyensúlyát?

Küszöbön az újabb válság?

A Lehman Brothers összeomlása által előidézetthez hasonló, újabb pénzügyi világégés nem tűnik valószínűnek. Először is, sikerült kiküszöbölni a válságot kiváltó fő okokat. A bankok azóta sokkal nagyobb tőketartalékkal biztosítják a kihelyezett hiteleiket, a hitelfelvétel feltételei megszigorodtak, az eszközök árfolyama magához tért, és a pénzügyi rendszer elemei jóval kevésbé szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Az elmúlt években lezajlott erőteljes árfolyam-emelkedés ellenére a befektetők továbbra is óvatosak, és nem engedik, hogy úrrá legyen rajtuk az az optimizmus, mely oly sokakat csábított arra, hogy akár hitelből próbáljanak hasznot húzni az árfolyamok emelkedéséből. Emellett a pénzügyi rendszer már kevésbé belterjes, mint a válság idején volt, amelynek következtében csökkent az esetleges problémák továbbterjedésének veszélye, még ha továbbra is vannak – és lesznek is – fejtörésre okot adó makrogazdasági és geopolitikai gócpontok.

Kilengett az inga

Al-Hilal István

Érdekes fejlemény, hogy a mai piaci résztvevők a befektetési stratégiájuk kialakítása során a korábbinál nagyobb hangsúlyt helyeznek a makrogazdasági és geopolitikai elemzésre. Ezek a szempontok a válságot megelőző időszakban nem játszottak különösebben fontos szerepet, de ma mindenki ezekről beszél, ami a 2008-as és az azóta bekövetkezett pénzügyi válságok – az európai államadóssági válság, a törökországi zűrzavar és az egyéb feltörekvő piacokon tapasztalható problémák – egyenes következménye.

Anand szerint azonban az inga túl messze lendült ebben az irányban. Hosszú távon a makrogazdasági, a geopolitikai és a politikai fejlemények és az eszközpiacok által követett irány közötti összefüggés jó esetben is csak laza. Az efféle felfordulások nem ritkán látszólag ellentmondásos következményekkel is járnak, gondoljunk csak 2016-ra, amikor a Brexit-népszavazás és Donald Trump elnökké választása ellenére mind a kötvény-, mind a részvénypiacok jól teljesítettek.

„Végül ne feledjük, hogy nem minden medvepiac egyforma. Amikor 2000-ben kipukkadt a technológiai lufi, a befektetőknek csak egy viszonylag kis része volt érintett (ilyenek voltak például a részvénypiaci kitettséggel rendelkező spekulátorok, a technológia vállalatok korai részvényopciós programjainak résztvevői, stb.). A gazdasági növekedés lelassult, de a lufi kipukkanását követően az USA gazdaságának egésze mégsem zsugorodott össze – teszi hozzá Al-Hilal István, a Fidelity International magyarországi és romániai értékesítési vezetője.

2008-ban viszont a zuhanó árfolyamoknak való egyéni kitettség szinte mindenkire hatással volt, és ez sokkal nagyobb arányú keresletcsökkenést eredményezett. A Lehman-válságot követően a reálgazdaság és az eszközárak esése közötti kapcsolat szokatlanul erős volt. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi körülmények között az értékeltség és az egyes értékpapírok hosszú távú értékeltsége jobban izgatja a befektetőket, mint a Fed hangulata vagy a legfrissebb európai inflációs adatsor.