|
| Joanna Ntoukaki - forrás: Linkedin |
Joanna Ntoukaki (23)
Warwick, Egyesült Királyság
Akkor: tinédzser
Most: végzős hallgató a Warwick University pénzügyi mesterképzésén
Amikor a recesszió beütött, 13 éves voltam és Athénban éltem. A globális válság bénító adósságválságot okozott Görögországban; az évek során az országunkat többször is az EU és az IMF mentőcsomagja segítette ki, az éveken át tartó megszorítások csak mostanában érnek véget. Így az életemet egy újfajta gazdasági környezethez kellett igazítanom, mielőtt megértettem, hogyan működik valójában a világ.
Napi rendszerességgel láttam a rendkívüli híradásokat a görög tévécsatornákon, amelyek olyan szakkifejezéseket használtak, amelyeket egyáltalán ne ismertem. 14 évesen ismertem meg az állampapírhozam-különbözet fogalmát. Tudtam, mit jelent a pénzügyi haircut (adósságelengedés - a szerk.). Elég korán meg kellett értenem, hogyan hatnak ezek a dolgok a mindennapi életemre. Ez pedig a pénzügyi karrier felé irányított.
A válság 2011 körül sújtott le a legkeményebben Görögországra, amikor épp 16 éves voltam és döntenem kellett a továbbtanulásról. Érdekelt a környezetvédelem, de mindenki, aki ezen a területen dolgozott, lebeszélt róla, mondván: alig van munkahely. Ezért 18 évesen úgy döntöttem, elhagyom az országot, hogy közgazdaságtant tanuljak a londoni Queen Mary Egyetemen. Azt reméltem, mire befejezem az alapképzést, hazajöhetek és az országom újra a gazdasági növekedés pályájára lép. Mondanom sem kell, erre még mindig várnom kell.
Nagyjából másodéves voltam, amikor először hallottam olyanokat, hogy valaki beköltözött a nagyszülei házába, vagy hazaköltözött a falujába, vagy épp teljesen új karriert kezdett. 15-20 éve a pályán lévő embereket rúgtak ki egyik napról a másikra. Ezeknek az embereknek családjuk, jelzáloghitelük és kiadásaik voltak, és hirtelen elvesztették a megélhetésüket. Ez határozottan befolyásolta a biztonságérzetem szintjét.
Sokkal elővigyázatosabb lettem. Nem hiszem, hogy a korombeliek nyugodt szívvel vehetnek fel hitelt ház vagy autó vásárlására. Elég magabiztos vagyok, de a munkakeresés során olyan munkaadókat próbálok találni, amelyek a pénzügyi válság és a dotkom-lufi kipukkanása idején is stabilak voltak, nem bocsátottak el ezreket. Talán ha nem úgy nőttem volna fel, hogy a válság beárnyékolja minden döntésemet, több kockázatot vállalnék.
Most csinálom a pénzügyi mesterképzést a Warwick Egyetemen, és úgy döntöttem, az Egyesült Királyságban fogok letelepedni. Nagyon hiányzik a családom, de megértik, hogy itt próbálom megalapozni az életem és nagyon hálás vagyok a segítségükért. Szeretem Görögországot, de nem bízok abban, hogy a gazdaság elég szilárd lesz ahhoz, hogy hosszú távra tervezhessem a karrieremet.
|
Történetek a gazdasági összeomlás frontvonalából - eddig megjelent részek A nap, amikor bekövetkezett az elképzelhetetlen - Király Júlia, az MNB korábbi alelnöke Apa eltűnt a pénzzel, a válság meg elvitte a házat - Julia, amerikai kisvállalkozó A férfi, aki majdnem belehalt a válságba - Karim Ullah, brit vállalkozó A fizetése kevesebb lett, mint valaha, de megérte - Kaori Shigiya, a Lehmann akkori alelnöke |
Jobban fogják ezentúl keresni a forintot, mint a devizát? – interjú
„Nem hagyhattuk ki a magyar sztorit, vonzóbbá válhatnak a hazai eszközök” – Interjú
„Nem hiszem, hogy a vagyonadó akkora veszteség lenne a gazdagoknak” – az utca emberét kérdeztük
Korábban soha nem látott elköteleződés kell a magyar euróhoz – Interjú
Eljött a nők ideje az egyik legférfiasabb szakmában
