Jövedelemadó csökkentés vs. járulékcsökkentés
Az egykulcsos személyi jövedelemadó egyszerűsége miatt az adócsökkentés nemcsak a munka-, hanem olyan külön adózó jövedelmekhez is kapcsolódna, mint a kamat, az osztalék vagy éppen a tőzsdei jövedelmek - írja Hegedüs Sándor, az RSM Hungary adópartnere, aki a legfrissebb blogbejegyzésében a béreket terhelő adók és járulékok csökkentésének lehetséges alternatíváit és azok hatásait vette sorra.
Amennyiben ez valósulna meg, akkor a költségvetési bevételkiesésből felszabaduló összegek kevéssé koncentráltan jutnának el a munkáltatókhoz és munkavállalókhoz. Ugyanezt másik oldalról megközelítve, ugyanakkora forrásból kisebb mértékű adócsökkentést lehetne megvalósítani.
Ennek egy kicsit ellentmondva – de a családpolitika szempontjait beemelve – már nem kívánt célként jelentkezne, hogy növekedhetne azok száma, akik jövedelmi viszonyaik miatt – különösen az alacsonyabb jövedelmű három, vagy több gyermekesek – nem tudnák a kedvezmény teljes összegét kihasználni. Ez már korábban is problémát jelentett, ezért került bevezetésre a családi járulékkedvezmény rendszere, amellyel a Nemzetgazdasági Minisztérium által publikált adatok szerint 2014-ben mintegy 186 ezren éltek. Egy jelentős, hat százalékpontot elérő személyi jövedelemadó csökkentés ezt a számot várhatóan jelentősen megnövelné.
A járulék, illetve szociális hozzájárulási adó vonatkozásában is két irány lenne lehetséges. Vagy a bruttó jövedelmekből levonandó egyéni járulékok mértékét, vagy a bruttó jövedelemre rakodó szociális hozzájárulási adó mértékét lehetne csökkenteni.
A családi adóalap-kedvezményt igénybe nem vevők számára a 7 százalékpontos szociális hozzájárulási adó csökkentés 5,76 százalékkal növelhetné a nettó jövedelmet, amennyiben a munkáltatók az adócsökkentésből származó személyjellegű ráfordítás megtakarításukat teljesen a munkabérek emelésére fordítanák. Ez a feltételezés már önmagában is több kérdést felvet.
Lehet-e számítani arra, hogy a munkáltatók béremelésre fordítják a felszabaduló forrásaikat?
A jelenleg tapasztalható bérnyomás ezt kikényszerítheti, de vélhetően más mechanizmust fogunk tapasztalni a csak bejelentett jövedelemmel élő munkáltatók estében, mint a zsebbe fizetős, minimálbért, vagy csak részmunkaidőre bejelentő, de teljes 8 órában foglalkoztató vállalkozásoknál. Ez utóbbi körben jellemzően nettó jövedelemben alkusznak meg, így ott a bruttó bér kevésbé fog változni. Az intézkedés hatása kisebb lesz náluk, a versenyképességüket kevéssé fogja szolgálni a tisztán fizető vállalkozásokkal szemben.
Szintén kérdésként felvetődhet, hogy mi lesz azokkal az ágazatokkal, vagy speciális élethelyzetű munkavállalókkal, akik után a munkáltatójuk szociális hozzájárulási adókedvezményt tud igénybe venni. A létszámuk szintén az NGM által publikált adatok szerint idén már meghaladta a 900 ezret. Több tényező függvényében, eltérő mértékben részesülhetnek a munkáltatók ezekben a kedvezményekben, így sok esetben előfordulhat, hogy a foglalkoztatottak után csak minimális mértékben fognak tudni profitálni az adómérték csökkenéséből.
Amennyiben a jogalkotó úgy döntene, hogy a fentiek miatt inkább az egyéni járulékok csökkentése mellett teszi le a voksát, akkor a személyi jövedelemadó esetében már bemutatott gyermekek után járó adóalap kedvezmény felhasználhatóságának problémájába ütközhet - véli Hegedüs Sándor.
Mire lenne elég a járulékcsökkentés az európai bérversenyben?
A munkabérekre rakódó adó- és járulékterhek csökkentésének módozatait még hosszan lehetne elemezni, de annak szükségességét senki sem vonja kétségbe. Az OECD 2015. évi adóékre vonatkozó adatsora alapján látszik, hogy Magyarország a versenyképességét cseppet sem növelő „előkelő” negyedik helyen található a 49 százalékos értékével. A különbség szembeötlő, ha a környező országokkal hasonlítjuk össze.
Csehország, Szlovénia vagy Szlovákia esetében is több mint 6 százalékpontos a különbözet. Még nagyobb a különbség Lengyelországgal szemben – 14 százalékot meghaladó. A korábban kalkulált és még csak előrevetített 7 százalékpontos szociális hozzájárulási adó, illetve az idei, már megvalósult 1 százalékpontos személyi jövedelemadó csökkentés hatására a magyar adóék ugyan 45,3 százalékra csökkenne, de ez az OECD tagországok esetében még mindig „pontszerző” hatodik helyet jelentene, nem is beszélve arról, hogy a régióban, Ausztriát leszámítva, még mindig a legmagasabb értéket mutatná.
A tagországok tavaly a korábbi évhez képest hét százalékkal több védelmi státuszt biztosítottak. 
