A résztvevők gyors és hatékony lépésekre, a belső gondok mihamarabbi megoldására szólították fel az Európai Uniót és az Egyesült Államokat a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank tokiói közgyűlésén. Néhány európai tisztviselő kifejezetten frusztrált volt az össztűz miatt, amelyet nagyrészt korábbi ígéreteik ismételgetésével próbáltak lecsillapítani. Bár Christine Lagarde azt hangoztatta, hogy az IMF kész újabb segítséget nyújtani Európának, a nemzetállamok képviselői a kontinens megsegítése helyett arról beszéltek, hogy az Uniónak ideje lenne már összeszednie magát. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója sürgette az Uniót, hogy állítsa csatasorba az eurózóna mentőalapját és az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programját az elhúzódó adósságválság megoldásának érdekében. Lagarde egyben a fiskális unió erősítésére és a bankunió mielőbbi megvalósítására szólította fel Európát.
Lazul a szigor Athénnel szemben?
Az európai, azon belül is a görög és spanyol helyzetet illetően nem született egyetértés az IMF és az európai kormányok, elsősorban Németország között. Német kommentárok szerint törésvonal kezd kialakulni az engedékenyebb hangnemet megütő IMF és a hitelprogram lazítását elutasító Berlin véleménye között a görög helyzet helyes kezelését illetően, ami tovább hátráltathatja a belpolitikai-társadalmi gondok miatt amúgy is nehezen haladó konszolidációt. Az európai válságkezelést ért kritikákra reagálva Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter közölte: az eurózóna döntéshozatalában 17 állam vesz részt, amelyek mindegyikében parlamenti jóváhagyás szükséges az intézkedések bevezetéséhez, ez pedig időbe telik.
Újabb kínai-japán csörte
A bírálatokból a fejlett világ legnagyobb államadósságát maga előtt görgető házigazda Japánnak is kijutott. Ji Kang, a kínai delegáció vezetője kijelentette: Japán és az Egyesült Államok nem rendelkezik hiteles középtávú adósságkonszolidációs stratégiával, ami egyik oka annak, hogy ezekben az országokban lassú a kilábalás üteme. Wayne Swan ausztrál kincstárnok arra figyelmeztetett, hogy Ázsia önmagában nem lesz képes a hátán vinni a világgazdaságot. Nem kerülték el a kritikák Kínát sem, amelynek pénzügyminisztere és jegybankelnöke távol maradt az üléstől a Japánnal szembeni szigetvita miatt. Az IMF és a tagországok számos tisztviselője, ha diplomatikusan is, de határozottan jelezte: nagyobb kompromisszumkészséget vártak volna Pekingtől a jelenlegi gazdasági helyzet fényében.
Az izraeli kormány a nemzetközi tiltakozás ellenére is meg kívánja szállni Gázavárost a Hamász elleni harcra hivatkozva. 
