Övék volt a terep
A szíriai forradalom, ami hamar polgárháborúvá alakult, immár négy és fél éve tart. Törökország Szíria legnagyobb szomszédja, jelentősége és lehetőségei kezdettől fogva kimagaslóak voltak. Ráadásul a nagyhatalmak sokáig nem avatkoztak be komolyan, inkább csak a tehetetlenkedés zajlott. Mondhatni, légüres tér alakult ki, a béketeremtés érdekében bárki beavatkozhatott volna.
Kézenfekvő is lett volna a törökök rendcsinálási kísérlete, hisz erős hadsereggel rendelkező ország, NATO tag, ráadásul muszlim mind a két ország, és a törökök hosszú ideig, évszázadokig uralták ezt a területet. Ez persze hátrányként is felmerülhet, de csak akkor, ha megszállóként viselkednek, egyébként pedig előny lehet, hogy jobban szót érthetnek a helyiekkel.
Újabb kihagyott esély
Akkor csak annyit lehetett tudni a török hozzáállásról, hogy Aszadot szívesen elűznék, de ebben akkor többé-kevésbé az egész világ megegyezett. De hogy mi lenne utána, milyen rendezés következne, hogy kezelnék a síita-szunnita ellentétet, erről semmi elképzelésük nem volt, vagy ha volt, nem nagyon hirdették. Mai fejjel gondolkozva talán nem is lett volna olyan rossz, ha Törökország vállalja a regionális hatalmi szerepet, bevonul, szétválasztja a két fő vallási csoportot, esetleg létre is hoz nekik egy-egy országot. Ma valószínűleg igen nagy lenne a törökök ázsiója, hisz a világot megkímélték volna egy keserves, nehezen megoldható konfliktustól.
De évekig nem történt semmi, közben Irak is magára maradt, az ottani síiták uralkodni kezdtek a szunnitákon, így azok szép lassan megadták magukat a terrorcsoportoknak, és kivirágzott az Iszlám Állam. Ez még nagyobb lehetőséget adott volna a törököknek, hisz ezt a szervezetet végképp senki nem akarta látni, mindenki boldog lett volna, ha a nemzetközi közösség helyett bevonul és rendet tesz.
Erre a törökök teljesen megfeleltek volna, és ha ez olyan fontos nekik, akár meg is dönthették volna Aszadot, akkor ez senkit nem zavart. Persze megint csak azzal a megkötéssel, hogy a síita alaviták is megkapják jogaikat, nem fordul meg az elnyomás iránya, ahogy ez Irakban történt Szaddam után.
Akadt jelentkező
A lehetőséggel azonban nem éltek. Azt gondolhatták, hogy ez így a végtelenségig nem megy, előbb-utóbb valaki beavatkozik. Talán azt nem várták, hogy épp az oroszok, és épp Aszad mellett, de hát ilyen hosszú idő alatt még ez a forgatókönyv is reálissá vált. Hogy ez összefügg-e az orosz gép lelövésével, azt talán csak maga Erdogan tudná megmondani, de ha igen, semmiképp nem mondható logikusnak.
Azt ugyanis már elég jól lehetett látni Grúziában és Ukrajnában is, hogy ha az orosz medvébe belerúgnak, akkor nagyot rúg vissza. Vagyis azt semmiképpen nem várhatták, hogy Putyin egy repülő lelövésétől megijed és odébbáll, netán hogy a NATO egy ilyen esetben valamit tudna lépni. A NATO alig várja, hogy valaki felszámolja az Iszlám Államot, ha már ő, vagy valamelyik tagállama nem tette.
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
