|
| (Kép forrása: EPA/MARTIN DIVISEK) |
Mivel az EU-nak jelenleg nincs kellő ereje a térségben, egy csökkenő USA politikai nyomás mentén újra kiéleződő konfliktusok, esetleg fegyveres összetűzések valószínűsíthetőek. A destabilizálódó Balkán jó terepet nyújtana az orosz befolyás további növekedésének, és egyes államokban - Bosznia, Koszovó - ezzel párhuzamosan a radikális iszlám terjedésének. Egy destabilizált Balkán esetén pedig újabb migrációs nyomás alá kerülne az EU, részben az érintett országok lakossága, részben pedig a szervezett bűnözés által, a területen keresztül szállított bevándorlók miatt.
Ha az USA új elnöke ígéretéhez híven protekcionista / izolacionista gazdaságpolitikába kezd, akkor az EU tagországok új gazdasági válsággal fognak szembenézni. Ennek szintén a balkáni országok lennének az egyik legnagyobb vesztesei.
|
| Káncz Csaba |
Cári és szultáni játszmák
A régi-új geopolitikai játékosok újra elemükben érzik magukat a térségben. Moszkva puccskísérletben vett részt nemrég Montenegróban, hogy az ország NATO csatlakozását megakadályozza. A Kreml aktív támogatását élvező boszniai szerbek pedig másfél hónapja katonai parádén éltették eljövendő önállóságukat, fittyet hányva az EU és az USA figyelmeztetésére. A felvonulók a szerb szélsőjobboldali brigádok világháborús dalait harsogták. Mi több, a francia Nemzeti Front két Európai Parlamenti képviselője, Édouard Ferrand és Dominique Bilde szintén részt vett az eseményen. Az egyre inkább szultáni allűrökbe bonyolódó Erdogan elnök szintén a térségbe exportálja a saját hatalmi vágyait és ambícióit.
Az elvetélt török puccskísérlet után az elmúlt hónapokban ultimátumszerűen szólította fel Boszniát, Macedóniát, Koszovót és Albániát, hogy a Gülen hitszónokhoz köthető világi és vallási iskolákat azonnali hatállyal zárják be! De az újkori szultánnak már nem ugrálnak a helyi elitek, hiszen sok esetben a güleni iskolák végzettei napjainkra döntéshozó pozícióba kerültek.
Nem a Balkán a robbanás okozója
Az események és a történelem azt mutatják, hogy hamis kép a Balkánt Európa puskaporos hordójaként beállítani. A régió sokkal inkább egy olyan térsége kontinensünknek, amely a környezetének kríziseire reflektál és számos esetben azokat felerősíti. Ez azonban nem új keletű tulajdonsága.A balkáni háborúk (1912-1913) közvetlen reakciók voltak azon Oszmán Birodalom összeomlásának, amely elvesztette térségbeli rendező erejét. A rá következő konfliktus Szerbia és - a gyarmattartó allűrökkel Boszniában uralkodó - Monarchia között csupán gyújtózsinórként funkcionált, amely az európai puskaporos hordót robbantotta be. Jugoszlávia összeomlását pedig nem lehet a berlini fal leomlása, a Szovjetunió összecsuklása és a Nyugat győzelme nélkül értelmezni.Káncz Csaba jegyzete
