Putyin elnök jelenleg kétfrontos háborút vív. Csúnyán vesztésre áll Kelet-Ukrajnában, de az Egyesült Államokban a Kreml urának szájíze szerint alakulnak a dolgok.
Remény csillan Washingtonból
Bár az ukrán hadsereg ellenálló képessége, bátorsága és ügyessége egyre kétségbeesettebb és visszataszítóbb lépésekre készteti Putyint, hogy elkerülje a további harctéri megaláztatásokat, a láthatáron felcsillant remény. És ezt a Republikánus Párt vezetése biztosítja.
„Jön a Republikánus felmentő sereg lovassága! Várj egy kicsit Vlagyimir!” - ez az egyértelmű üzenet, amelyet olyan republikánus vezetők küldenek, mint Kevin McCarthy, a képviselőház kisebbségi vezetője (aki már a jövő hónapban a képviselőház elnöke lehet). A „Punchbowl Newsnak” adott interjújában McCarthy leszögezte:
„Szerintem az amerikaiak recesszióban lesznek, és nem fognak csekkeket kitölteni Ukrajnának. Egyszerűen nem fogják megtenni… Ukrajna fontos, de az nem korlátozódhat kitöltetlen csekkre.”
McCarthy és a párt vezetésének többi tagjának nyilatkozata alapján most ésszerű az a feltételezés, hogy ha a Republikánusok visszaszerzik az irányítást a Kongresszus egyik, vagy mindkét háza felett, akkor csökkenteni fogják az Ukrajnának életbevágóan szükséges támogatását. És természetesen, ha Washington kihátrálna Kijev támogatása mögül, az katasztrófa lenne Ukrajna azon próbálkozásai számára, hogy ellenálljon Putyin inváziójának, és egyben tönkreteheti az ország erőfeszítéseit, hogy független demokrácia maradjon.
A legjobbkor jönne
Mindez pontosan abban a pillanatban történhet meg, amikor egy megtántorodott és elszigetelt Putyinnak tényleg minden segítségre szüksége van.
Az ukrán csapatok ugyanis továbbra is offenzívában vannak, és új lehetőségek nyílnak meg számukra azzal, ahogy Oroszország megingott. Az ukrán hadsereg egyre közelebb kerül a kulcsfontosságú Herszon város visszafoglalásához. Putyin arra irányuló erőfeszítései, hogy részleges hadkötelezettséggel erősítse meg csapatait, egészében véve rosszul mennek – egyes helyeken pedig egészen szörnyen haladnak. Nagyon valószínűtlen, hogy az új hadkötelesek sokat segítenének a Kreml háborús erőfeszítéseiben, tekintettel arra, hogy milyen rosszul felszereltek és rosszul képzettek.
Az orosz médiában egyre több kritika jelenik meg az orosz hadsereg kudarcairól. Ahol pedig nincsen kritika, ott kormánybarát orosz szakértők tesznek olyan groteszk és brutális javaslatokat, hogy anyaországuk induljon már meg egy totális, népirtó háborúba Ukrajna ellen.
Az ukrán erőművek elleni orosz támadások - bár több millió háztartást fosztanak meg áramtól -, a tervezettel ellentétes hatást fejtenek ki, még nagyobb ukrán elszántságra inspirálva. Putyin hadiállapotot hirdetett Ukrajna négy, annektált régiójában, amely viszont a Washington Post szerint „csekély változást fog eredményezni Oroszország sorsában a csatatéren .”
Jó befektetés volt
A Republikánus vezetők most tehát megkérdőjelezik egy esküdt amerikai ellenséggel szemben elért előrehaladás pénzügyi támogatását. Folyamatosan erősödik az a vélemény a jobboldalon, hogy Ukrajna támogatása az amerikai adófizetők pénzének pazarlásához vezet.
A februári invázió óta a közvélemény-kutatások szerint több mint háromszorosára nőtt azoknak a Republikánus szavazóknak a száma, akik szerint az Egyesült Államok túl sok támogatást nyújt Ukrajnának. Noha a Biden-adminisztráció tisztviselői a Politico jelentése szerint abban reménykednek, hogy az Ukrajnának nyújtott segélyek kétpárti támogatásban fognak részesülni a félidős választások után is, McCarthy megjegyzései aggasztóak.
A Republikánusoknál ugyanis sokan profitáltak sokan profitáltak az évek során - ahogyan Trump is tette -, az orosz támogatásból. Ez viszont oda vezetett, hogy a párt politikusai keményen dolgoznak az orosz jótevőkért.
Mindezen túl a „The New Yorkerben” Christopher Coldwell rovatvezetővel készített közelmúltbeli interjú hasznos betekintést nyújt abba, hogy a konzervatívok miért vonzódnak Putyinhoz – a kulturális háborúkban szövetségesként vélt szerepétől kezdve egészen a nemzetközi intézmények iránti megvetésig.
De nyilvánvalóan nem egyszerűen Putyin macsó tekintélyelvűségének vonzereje sugárzik ki az amerikai jobboldalra. Putyin szisztematikus kampányának eredménye, hogy támogatást nyert a Nyugaton, és ezzel egyidejűleg gyengítette a nyugati szövetséget – és ezzel együtt az elhatározást és a vele való szembeszegülés eszközeit. A Biden-kormányzat nemrég megosztotta a hírszerző közösség legutóbbi áttekintését, amely szerint Oroszország több mint 300 millió dollárt költött a külföldi választások befolyásolására az elmúlt nyolc évben.
Valóban, ha megnézzük Putyin azon erőfeszítéseit, hogy „aktív intézkedéseket” alkalmazzon a nyugati demokráciák felforgatására (részben azáltal, hogy támogatást nyert bennük), és összehasonlítjuk az ukrajnai katonai stratégájának szánalmas kudarcaival, akkor könnyen levonhatjuk a következtetést, hogy a volt KGB-s tisztnek a titkosszolgálati játszmát kellett volna folytatnia.
Ennek ellenére, figyelembe véve a Republikánusok Putyin általi támogatásának történetét, lehetséges, hogy a Kreml fog utoljára nevetni, nagyrészt annak köszönhetően, hogy jó időben megnyitotta azt a második frontot Nyugaton.
Szekeres Pál ma is lette az esküt. 
