Az Iowa állami előválasztáson a volt elnök 51 százalékos eredménnyel söpörte le republikánus riválisait az elnökjelöltségért folyó harcban, ezt követően pedig New Hampshire államban is hasonló eredmény született. Ez pedig még inkább egyértelműsítette, amit egyébként is mindenki sejtett: hacsak nem történik valami csoda, Joe Biden kihívóját Donald Trumpnak fogják hívni. Az Economist cikkében vállalatvezetőket faggatott arról, hogy mire számítanak, milyen tendenciákra készülnek fel.
Lehajtott fejjel pénzt keresni
A beszélgetésekből kirajzolódott, hogy a vezérigazgatók viszonya egyáltalán nem volt könnyű a volt elnökkel a korábbi ciklus alatt sem, például sokan elhatárolódtak a legfelháborítóbb kijelentéseitől, és a protekcionizmusról fanyalogtak – igaz, mindeközben élvezték politikája előnyeit. Elég csak visszaemlékezni például arra, hogy miközben a képviselőházi republikánusok a munkások pártjának nevezték magukat, a gyakorlatban gond nélkül megszavazták a nagyvállalatok sújtó üzleti adók csökkentését.
Ha Donald Trumpot valóban újra megválasztják, a legnagyobb cégek vezetői az összefoglaló szerint leginkább azt tervezik, hogy befogják a szájukat és lehajtják a fejüket; a követendő mottó a „senki sem akar a következő Bud Light lenni” – utalva az amerikai konzervatívok a sörmárka ellen indított, egyébként mérsékelten sikeres kultúrharcára, miután a gyártó 2023 tavaszán Dylan Mulvaney transznemű modellel reklámozott.
A fejesek tehát a várakozások szerint elnémulnak majd, a cégektől nem várhatóak komoly politikai állásfoglalások, valamint a marginalizált közösségek nyílt támogatásától is húzódzkodni fognak - ez eddig egyébként megfelelne annak, amire Trump vágyik. Az Economist hozzáteszi, a megkérdezettek ugyanannkor azt is elkerülnék, hogy Trump üzleti tanácsaiba rángassák őket, valamint kitérnének az elnöki fotózások elől.
Szintén a volt elnök malmára hajtja a vizet, hogy a saját táborában lévő cégvezetők körében jócskán akadnak panaszosok, akik előtt elég csak megemlíteni a Joe Biden által kinevezett, az amerikai trösztellenes hivatalt vezető Lina Khan, vagy a tőzsdei felügyelet irányító, mély demokrata gyökerekkel rendelkező Gary Gensler nevét, és többen élesen felszisszennek. Nem meglepő módon Trump esetleges győzelmétől néhány azt is várják, hogy a nagyvállalatok mindennapjaiban is komoly szerepet betöltő hivatalok vezetésében is változást hozna.
Maga Joe Biden is tüske a Trump-párti üzletemberek szemében, hiszen például emelné a vállalati adókat, de egy olyan szabályozás átnyomásán is dolgoznak, amely arra kötelezné a nagybankokat, hogy akár 20 százalékkal több tőkét tartsanak.
Ez a Trump-gazdaság már nem az a Trump-gazdaság lenne
Van azonban egy részlet, amelyről a Trump visszatérését várók megfeledkeznek: a „trumponomika” – a hiányból finanszírozott adócsökkentések és vámok kombinációja ma másképpen működne, ráadásul azzal sem számolnak, hogy az ex-elnök legkaotikusabb tendenciái milyen módon veszélyeztethetik Amerikát, beleértve a vállalatokat is.
Donald Trump első ciklusában a gazdaság jobban teljesített, mint azt sok közgazdász várta, ez részben annak is volt köszönhető, hogy a gazdaságpolitikai mérsékeltebbnek bizonyult, mint amit kampányában beígért. A helyzet emellett összességében is könnyebb volt, a gazdaság messzebb volt a felső kapacitástól, mindez lehetővé tette az adócsökkentést az infláció gerjesztése nélkül. Az erős általános növekedés, valamint az alacsonyabban járó fogyasztóiár-index elég volt arra, hogy elrejtse a protekcionizmus által okozott károkat – teszi hozzá a portál.
A dicső múltnak azonban annyi, hiszen 2024-et írunk jelenleg, semmi sem utal arra, hogy Donald Trump tervei mások lennének, így joggal feltételezhető, még mindig az adócsökkentés és adósságpótlás híve. A gazdasági feltételek azonban lényegesen megváltoztak.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) az elmúlt két évben elszántan dolgozott az infláció csökkentésén, ez részben sikerült is, a munkaerőpiac azonban továbbra is feszes. Ma 2,8 millióval több 25-54 éves dolgozik, mint ahányan lennének, ha a 2017. januári foglalkoztatási ráták megmaradtak volna. Akkor 1,3 munkanélküli jutott minden egyes betöltetlen állásra, ma már csak 0,7. Ennek következtében a gazdaság hajlamosabb a túlfűtöttségre.
A költségvetés is rosszabb állapotban van. Az éves hiány 2016-ban a GDP 3,2 százaléka, az adósság pedig a GDP 76 százaléka volt. A 2024-re vonatkozó előrejelzések 5,8 százalékot, illetve 100 százalékot mutatnak. Amennyiben Donald Trump ismét adócsökkentést hajtana végre, a Fed kamatemelésre kényszerülhet, ez pedig a vállalkozások számára költségesebbé teszi a tőkebevonást, a kormány számára pedig a növekvő adóssághalom kiszolgálását.
A portál emlékeztet, ehhez hasonló feltételek mellett a latin-amerikai populisták arra kényszerítik központi bankjaikat, hogy tartsák alacsonyan a kamatlábakat, és ezzel a gyakorlattal Donald Trump a legutóbb is próbálkozott. A Fed elvileg független, de elnökként 2026 májusában lehetősége lenne arra, hogy egy strómanját jelölje a szervezet élére, amelyet egy engedékeny – vagy republikánus többségű – szenátus jóvá is hagyhat. A további infláció kockázata megugrana, ezt esetlegesen a további vámok is súlyosbítanák, ez pedig szintén lassítaná a növekedést.
Csak a bizonytalanság biztos?
A makrogazdasági kockázatok mellett azonban akadnak más aggasztó körülmények is: az ex-elnök körének egyes tagjai például 60 százalékos vámot vetetnének ki a kínai importra, pedig a cégek többsége egyáltalán nem fogadna szívesen újabb kereskedelmi kockázatoknak. De Donald Trump a megújuló energiaforrásokat támogató program ellen is felszólt már, nem mellesleg pedig az amerikai legnagyobb kitoloncolási programját ígérte be az országban tartózkodó illegális bevándorlók számának csökkentése érdekében – ez komoly ütést mérne a feszes munkaerőpiacra.
Mint mindig, most is nagyon nehéz megmondani, hogy Trump mit tenne valójában: kevés szilárd meggyőződése van, egy kaotikus elem, aki naponta többször is képes megváltoztatni álláspontját. Elég csak visszaemlékezni arra, hogy az ioawai előválasztás előtt hangoztatta, második ciklusában túlságosan elfoglalt lenne ahhoz, hogy bosszút álljon politikai ellenségein – mindezt úgy, hogy beszéde előtt néhány órával „én vagyok a megtorlás!” tárggyal küldött ki emaileket.
Álláspontja hasonlóan kifürkészhetetlen például a Kína-Tajvan konfliktus esetében is, hiszen bőven benne van a pakliban, hogy elismeri Tajvan függetlenségét, amely Pekingben felháborodást és a sziget blokádját váltaná ki; de az is lehet, hogy hátat fordít a szigetnek, cserébe a kínai-amerikai kereskedelem felfutásáért. A vállalkozások és a cégvezetők leginkább a bizonytalanságtól félnek. Donald Trump újbóli megválasztásával mindez garantált lenne.
Erre a névre neveznék át az M1-es metróvonal „Bajza utca” megállóját Kovács Gergelyék. 
