Trump veszélyes játékba kezdett

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke a beiktatása után elnöki rendeleti kormányzással kezdte második vezetői ciklusát. Ezzel a módszerrel forrásokat teremthet az állami költségvetésbe és összegeket csoportosíthat át a büdzsén belül. Ugyanakkor a Kongresszus kihagyásával nem lehet egy
kormányprogramot végrehajtani – kezdte az új elnök eddigi intézkedéseinek elemzését Peter Zeihan politikai stratéga.

A rendeleti kormányzással azokat a választókat szolgálja ki, akik ideológiai alapon szavaztak rá, miközben a MAGA (Make America Great Again) törzsbázisának elismerésén kívül lényegében nem ér el semmit. Egy példa erre, hogy az elnök látványosan elkezdte üldözni az illegális bevándorlókat, főként azokat, akik büntetett előéletűek. Ennek a feladatnak az ellátáshoz a bevándorlási és vámhivatalon kívülről, más állami szervezetektől, például az FBI-tól vezényeltek át embereket, akik persze nem tudják, hogyan kell végezni ezt a munkát.

Az árvezényléssel tehát erőforrásokat csoportosított át egyik helyről a másikra, ahol növelni tudta a nyomást a feladatok végrehajtása érdekében. Ez eredményezett pár ezer terven felüli letartóztatást, ám eközben az átvezényeltek helyén ellátatlan feladatok maradtak.

Donald Trump láthatóan elvesztegette az elmúlt négy évet

Zeihan szerint bármilyen középiskolai végzettséggel rendelkező tanácsadó figyelmeztethette volna az elnököt, hogy ez fog történni. Trump azonban ezzel helyettesíti, hogy elmulasztotta az elmúlt négy évben egy törvénykezési program kidolgozását. Ez tartalmazhatta volna, az Egyesült Államok új kormányzati struktúráját és gazdaságpolitikát, amit át akar vinni a törvényhozáson, és meg akar valósítani.

Ehelyett olyanokkal vette magát körül, akik csak „igent” tudnak mondani neki. Létrehozott egy hozzá nem értő emberekből álló héjat maga és a külvilág között. Ennek eredménye, hogy rövid államfői rendeletekkel próbál változásokat elérni, amik nem pótolják a törvényeket. Azok lennének alkalmasak a stabil változások elérésére. Jó példája a kapkodásnak, hogy aláírt egy rendeletet az Egyesült Államok felett létesítendő „vaskupola” légvédelmirendszer felállítására. Ezzel a módszerrel az izraeli hadsereg védi az országot a rakéták ellen. Izrael területe azonban 22 ezer négyzetkilométer, és ellenségei rövid hatótávolságú fegyverekkel támadják.

Ezért ha meg is épülne ez a védelmi rendszer, csak a szomszédos országokból érkező feltételezett támadásokkal szemben nyújtana védelmet. Például Detroitnak védőernyőt kínálna egy a kanadai Hamiltonból kilőtt rakéta ellen. Persze mindez csak feltételezés, mert a terv mögött nincs pénz, hiszen csak egy államfői rendelet, nem törvény. 

Az elnök gyors tempóban növeli azok számát, akik elégedetlenek vele

Eközben Trump nagyon sok embernek rálép a lábára teljesen feleslegesen. Például egy kétoldalas rendeletben felfüggesztette háromezer milliárd dollár költségvetési pénz elosztását civil szervezeteken keresztül. A szöveg szerint, amíg az érintettek nem bizonyítják, hogy igazodnak az elnök új „orientációjához”, addig zárolják a pénz elosztását. Ebben a két oldalban nincs semmilyen iránymutatás azzal kapcsolatban, hogyan képzelné az elnök a pénzelosztás új módját. Az egyik eredmény az, hogy idős emberek egyszerűen meghalnak, mert megszűnik a Meals on Wheels program, ami a túlélésük feltétele. Ez olyanokhoz juttatta el az ételeket, akik nem tudják saját magukat ellátni élelemmel.

Hasonló hatással jár nemzetközi szinten a USAID forrásainak megvonása egy rövid, kidolgozatlan rendelettel. A végeredmény az, hogy az elnök az állami járandóságokat leszámítva leblokkolja a lakosság állami finanszírozási rendszerét és befagyasztja nemzetközi státus quóját. Mindezt anélkül teszi, hogy világos lenne, mit akar elérni, milyen új paraméterek alapján akar kormányozni. És a Kongresszust eddig egy kicsit sem vonta be mindebbe.

Ezek nem olyan hibák, amiket egy második ciklusában kormányzó elnöknek el kellene követnie. Zeihan úgy látja, hogy Donald Trump olyan tempóban égeti el politikai bizalmi tőkéjét, amilyenre ritkán találunk példát. Ugyanakkor kétségtelenül bemutat ez egy politikai show-t, amit – ha nem emberek életével, egzisztenciájával játszana – szórakoztatónak tarthatnánk.