Az Irán által Izrael ellen április 13-áról 14-ére virradó éjszaka indított nagyszabású drón-, robotrepülő- és rakétatámadással kapcsolatosan az izraeli kommunikáció egyértelmű, és diadalittas volt: a támadó eszközök 99 százalékát megsemmisítette az izraeli légierő és légvédelem. Sőt, jelentős részüket még az izraeli légtérbe való belépés előtt.
Tény, hogy az izraeli haderő légvédelmi képességeit nagyon látványosan demonstrálták a történtek, a felszálló elfogórakéták, az izzva hulló törmelékdarabok azt mutatták a világnak és az izraeli polgároknak, hogy valóban „vaskupola” védi Izrael államot, amelyen még egy ilyen nagyszabású, precedens nélküli támadás sem képes áthatolni. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű. Ha egy kicsit jobban átgondoljuk, mit is láttunk, akkor rögtön jobban érthetővé válik, hogy a politikai megfontolások mellett katonaiak is állhatnak a mögött, hogy Izrael egyelőre nem csapott vissza, és a hírek szerint nincs is egyetértés az izraeli vezetésben arról, mit, hogyan és mikor is kellene reagálni.
Fotó: Wikimedia/IDF
Nem egyedül csinálták
Vegyük végig tehát, milyen tényezők árnyalják az elsöprő izraeli erődemonstráció képét. Először is: Irán gyakorlatilag előre bejelentette nemcsak a támadás tényét, de tulajdonképpen annak módját, sőt idejét is. (Utóbbival kapcsolatban megosztottak a források, mindenesetre az amerikai – és persze az izraeli – hírszerzés szinte órára pontosan megjósolta, mikor indul meg a támadás, és ez csak az a tudásuk volt, amit nyilvánosságra hoztak.) Ez mindenképpen bőséges felkészülési időt biztosított Izraelnek és szövetségeseinek is.
Ha már szövetségesek: Izrael nem egyedül semlegesítette a támadó eszközöket. Bár minden részlet nem ismert, az biztos, hogy a bejövő drónok, robotrepülőgépek, sőt talán még a ballisztikus rakéták egy részét is Irak, illetve Jordánia felett, nem izraeli erők semlegesítették, a műveletekben amerikai, brit és jordániai harci gépek, valamint szárazföldi erők, illetve az amerikai haditengerészet egységei is részt vettek. Arról nem is beszélve, hogy a fenyegetéseket figyelő amerikai műholdas korai előrejelzőrendszerek, illetve az Irakban és Szíriában található földi radarrendszerek is adatokat szolgáltattak az izraeliek számára a beérkező eszközök számáról, típusáról és pályájáról is.
Az amerikai haderő parancsnoksága hivatalosan is közölte, hogy „több mint 80 darab egyirányú támadó eszközt” semlegesítettek, főként F-15-ös vadászgépek bevetésével, de a Brit Királyi Légierő is 10 Sahed drón lelövését vállalta magára. A jordán részvételről nincs pontos adat – érthető okokból egy arab ország nem reklámozza, hogy részt vett Izrael védelmében, és még kevesebbet lehet tudni az állítólagos szaúdi közreműködésről.
Defense of Israel Activities Update
— U.S. Central Command (@CENTCOM) April 14, 2024
On April 13 and the morning of April 14, U.S. Central Command (CENTCOM) forces, supported by U.S. European Command destroyers, successfully engaged and destroyed more than 80 one-way attack uncrewed aerial vehicles (OWA UAV) and at least six… pic.twitter.com/QYyk01o1Vs
Betaláltak
A harmadik „bibi” pedig az, hogy nem tudjuk, pontosan hogyan számolták a 99 százalékot, mindenesetre érték találatok Izraelt, sőt a támadás egyik fő célpontjának számító Nevatim légibázist is. Maga az izraeli haderő is tett közzé felvételt az itt keletkezett károkról, műholdas felvételek alapján pedig feltételezhető, hogy három kifutópálya is megsérült a komplexum területén.
A Nevatim légibázis nem valami kis sivatagi szükségleszállóhely, hogy mást ne mondjunk, ez a légibázis ad otthont az izraeli légierő F-35-ös vadászbombázó-századai közül háromnak. Mi több, a bázis néhány kilométerre van Dimonától, ahol az izraeli nukleáris kutatások (és a nem hivatalosan létező izraeli nukleárisfegyver-program) számára kulcsfontosságú atomreaktorok találhatók. A másik fő célpontban, a szintén nem túl messze található Ramon légibázisban (itt főként F-16-os és Apache harcihelikopter-századok állomásoznak) esett károkról nem érkezett jelentés, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ilyenek nincsenek.
The IDF releases additional footage of the damage caused to the Nevatim Airbase in the Iranian missile attack. pic.twitter.com/Il3mC96teF
— Emanuel (Mannie) Fabian (@manniefabian) April 15, 2024
Elképzelhető persze, hogy a károkat nem sértetlenül becsapódó ballisztikus rakéták, hanem azok lezuhanó roncsai okozták, de egy F-35-ösnek például szinte mindegy, hogy egy robbanófej vagy egy hangsebességgel becsapódó, jókora vasdarab találja el. Vannak azonban olyan információk is, amelyek szerint a támadás végére az izraeli légvédelmi ütegek kifogytak az azonnal kilőhető rakétákból, és bizony voltak iráni fegyverek, amelyek akadályozás nélkül csapódtak be izraeli területen.
NIR imagery (Near Infrared) does appear to show the impact just south of the taxiway, not the taxiway itself, CEP (impact accuracy) at this distance is impressive. Higher resolution still required, but feels more conclusive the more I look. pic.twitter.com/Kfg3V69ZQY
— Aurora Intel (@AuroraIntel) April 14, 2024
Figyelemre méltó képességek - iráni részről
Ami viszont biztos, az az, hogy Irán képes volt drónokkal, robotrepülőgépekkel és ballisztikus rakétákkal, összesen több száz, az egyes kategóriákon belül sem egyetlen típust bevetve olyan támadást indítani legalább 1700 kilométerre található célpontok ellen, hogy a kilőtt eszközök egyszerre értek az izraeli légtérhez. Ez nem tűnik akkora dolognak, hiszen tulajdonképpen egy általános iskolai szöveges matekfeladat szintje – minden eszköznek van egy kilövési helye, egy haladási sebessége, a feladat annyi, hogy egyszerre érjenek el egy adott pontot –, de például az oroszoknak Ukrajnában ezt a háború harmadik évére sikerült csak stabilan megugrani.
Figyelemre méltó az a tény is, hogy az iráni eszközök túlnyomó többsége rendben elindult, és a ballisztikus rakéták eltaláltak 1700-2000 kilométerre található célpontokat. (Vannak ugyan hírek besült, meghibásodott iráni fegyverekről, de a többség bizony rendeltetésszerűen működött.) Mindezt első próbálkozásra – még ha különböző proxyjain, Oroszországon keresztül Irán már gyűjthetett tapasztalatokat. Ez mindenképpen jelentős, és talán meglepő, Irán ellefeleinek pedig kellemetlen meglepetést okozó teljesítmény.
Outstanding video of Iran targeting Israeli Air defense systems!
— Saeed (@Haman_Ten) April 14, 2024
Iranian missiles with decoy bomblets are first deployed, then several ballistic missiles hit their intended target.
What a fantastic video. pic.twitter.com/ff5ftepSj1
Mindenképpen azt kell tehát feltételeznünk, hogy Irán adott esetben képes lenne megismételni ezt a támadást. Ugyan az iráni drón-, robotrepülőgép- és ballisztikusrakéta-készletekről talán még az amerikai/izraeli hírszerzés sem tud pontos adatokat, valószínűleg a most kilőtt, összesen nagyjából 300 eszköz csak egy kis része volt a raktáron tartott arzenálnak. Ráadásul a Sahed drónokról tudjuk, hogy nagyjából sorozatban lehet őket akár havi több százas nagyságrendben is gyártani, de a most kilőtt, viszonylag egyszerűbb ballisztikus rakéták nagyobb tételű gyártása sem megugorhatatlan feladat.
Drága fogyóeszközök
A másik oldalon viszont azt láttuk, hogy az izraeli légvédelem már így is közel került a túlterheléshez, ha másban nem, akkor a kilövőállásokban egyidejűleg tartható rakéták szempontjából. (A becslések szerint Izraelnek például nyolc ütegben 32 Patriot kilövőszerkezete van, egyenként négy, azaz összesen 128 azonnal kilőhető rakétával – ha ezek elfogynak, az amerikai haderő adatai szerint egy óráig is tarthat az újratöltés, márpedig ez nagyon hosszú idő, ha éppen ballisztikus rakéták potyognak az égből. Ugyan ott van még az Arrow 2 és 3 rendszer, valamint a Vaskupola is, illetve a légierő drónok és robotrepülőgépek ellen bevethető gépei, de ezekkel együtt sem tűnik lehetetlennek legalább időlegesen kimeríteni a rendszerek tartalékait. Pláne akkor nem, ha mondjuk Libanonból vagy Szíriából is beérkezik néhány száz barkácsolt, rövid hatótávolságú rakéta.
Outstanding video of Iran targeting Israeli Air defense systems!
— Saeed (@Haman_Ten) April 14, 2024
Iranian missiles with decoy bomblets are first deployed, then several ballistic missiles hit their intended target.
What a fantastic video. pic.twitter.com/ff5ftepSj1
És hát – ahogy Ukrajna kapcsán kiderült – a nyugati légvédelmi rakéták készletei sem végtelenek. Ráadásul ezek nem néhány ezer dolláros eszközök, mint a Sahed drónok, és nem is néhány tízezer dollárosak, mint az iráni ballisztikus rakéták, hanem inkább százezres, sőt milliós tételek. Ha Izrael minden egyes iráni eszközt le is tudna lőni, akkor is hatalmas összegeket emésztene fel a védekezés, ha ilyen támadásokra gyakran sor kerülne. Ha újra megnézzük a támadásról készült felvételeket, a légvédelmi rakéták parádéját, akkor gondoljunk arra is hogy ehhez a tüzijátékhoz képest még az augusztus 20-ai, "Európa legnagyobb tüzijátéka"-ként hirdetett látványosság is aprópénzbe került csak.
Footage showing the sky above Jerusalem.
— Global: Military-Info (@Global_Mil_Info) April 13, 2024
Interceptions ongoing against Iranian ballistic missiles. pic.twitter.com/bh9h3HEkEm
Ha beindul a nagy pofonofon...
Márpedig Irán most egyértelműen megüzente, hogy maguk részéről az ügyet lezártnak tekintik, megbosszulták a damaszkuszi konzulátusokat ért támadást. De ha Izrael – iráni területen – visszacsap, akkor hasonló, sőt még intenzívebb támadásokat fog indítani. Mint láthattuk, ezt bizony nem sokáig bírná légvédelmi rakétával és/vagy pénzzel Izrael, tehát ebbe a játékba belemenni nem lenne túl jó ötlet izraeli részről.
Izrael persze megteheti, vagy legalábbis megpróbálhat olyan csapást mérni Iránra légiereje, esetleg saját ballisztikus rakétái bevetésével, amely súlyosan visszaveti Irán csapásmérő képességét. Az iráni légvédelem valószínűleg nemhogy a támadó eszközök 99, de 9 százalékát sem tudná elfogni. Csakhogy ehhez – kis túlzással – fél Iránt le kellene bombázni, hiszen a fegyvergyártó üzemek, fegyverraktárok, indítóállomások nyilván nincsenek kényelmesen egy helyre csoportosítva. Ez pedig egyenlő lenne a nyílt háborúval, miközben Izraelt már a szövetségesei (akik, ne feledjük, most is fontos segítséget adtak az iráni támadás kivédésében) is önmérsékletre intik, hadereje pedig Gázában is le van kötve, illetve az ország északi határaira is figyelnie kell.
A másik oldalról viszont az izraeli katonai-politikai doktrína az elmúlt évtizedekben nagyjából arra épült, hogy Izrael bármilyen támadást, a biztonságát érő kihívást azonnal, sokszoros erővel torol meg – részben ezért is alakult úgy a gázai hadművelet, ahogy. Ha most valódi, látványos válasz nélkül hagyják Tel-Avivból azt, hogy Irán rakéták, drónok és robotrepülőgépek százait lőtte ki Izraelre saját területéről, az veszélyes gondolatokat ültethet el sokak fejében, ráadásképpen pedig Irán ázsióját is emelné. Mégis elképzelhető, hogy ez az út jelentené a kisebbik kockázatot, kérdés persze, hogy ezt Benjamin Netanjahu, valamint kormányának szélsőjobboldali figurái is hajlandók-e belátni.
(via Tom Cooper, The War Zone)
A panamai elnök tiltakozik Trump szívózása ellen a Panama-csatorna ügyében. 
