Új fejlemények a maláj gép rejtélyéről – szándékosan térítették el?

Továbbra sem tudják megállapítani a modern légi közlekedés egyik legnagyobb rejtélyét, az immár több mint négy éve eltűnt maláj utasszállító esetét. Kok Soo Chon, a vizsgálat vezetője újságíróknak kijelentette, képtelenek meghatározni az MH-370-es eltűnésének okát, bizonyító erejű feleletet pedig csak akkor lehetne mondani, ha rátalálnának a gép roncsaira.

A gép Kuala Lumpurból Pekingbe tartó útja során tűnt el 2014. március 8-án, mintegy 239 emberrel a fedélzetén. Azóta keresték intenzív kutatásokkal a gép nyomát Ausztráliától nyugatra az Indiai-óceánban, 26 ország közreműködésével, de nem sok eredménnyel. Később megbízták az Ocean Infinity amerikai vállalatot, amely a maláj kormánnyal kötött megállapodás alapján csak akkor kapta volna meg a 70 millió amerikai dollárban (csaknem 19,5 milliárd forintban) megállapított jutalmat, ha eredményt tud felmutatni.

Az eredeti tervek szerint 25 ezer négyzetkilométeres területet vizsgáltak át, de a csapat a határidő többszöri meghosszabbítása ellenére se talált semmit. A cég által vizsgált terület majdnem teljesen megegyezik a korábbi hang lokátoros vizsgálatok eredményeivel. Ausztrália, Malajzia és Kína még januárban vonta meg az 159,16 millió dolláros támogatást a kutatásra, ebből még 2 évig fésülhették volna a tengert a roncsok után – egy amerikai tengerfenék-kutató vállalat azonban jelentkezett a családok kérésére, hogy folytassák a kutatást a gép roncsai után. Ez a kutatás egyébként szintén eredménytelenül zárult.

Valószínű az emberi beavatkozás

Számos elmélet látott napvilágot arra, hogy megmagyarázzák a gép eltűnését. Voltak olyanok, amely szerint a gép kapitánya követett el így öngyilkosságot, gyilkosságot, illetve, hogy a fedélzeten oxigénhiány lépett fel, aminek következtében az utasok és a személyzet elvesztették eszméletüket, továbbá az is felmerült, hogy távirányítású géprablásra tettek kísérletet.

A maláj kormány jelentése szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a gépet szándékosan térítették le útvonaláról és az Indiai-óceánba repítették. A jelentés alapján nehezen elképzelhető, hogy bármilyen szoftveres hiba miatt tért volna le a gép a kijelölt pályáról, mivel ilyen manővereket inkább konkrét beavatkozásnak lehet értelmezni.

A 449 oldalas dokumentum nem adott sok magyarázatot az esetre és nem nevezett meg felelősöket – semmi sem utal ugyanis a radarjel elvesztésére, sem a személyzet megváltozott magatartására. A legfontosabb navigációs rendszerek és a automata pilóta minden valószínűség szerint működőképes volt az út során – írja a Bloomberg.

Új biztonsági intézkedések

A feketedoboz nélkül nehéz megállapítani, mi történt az utolsó percekben. Az ausztrál kormány álláspontja szerint a gép már kifogyott az üzemanyagból és úgy csapódott a vízbe, már kutatások szerint viszont elképzelhető, hogy valaki irányítása alatt tartotta mindvégig a gépet és lassan ereszkedett a vízbe, a kereséséi terülten kívüli zónába. A tanulmány nem hitelesítette egyik teóriát sem, a gép eltűnése előtti percekben tapasztalt kommunikáció elvesztése azonban emberi beavatkozásra enged inkább következtetni, mintsem műszaki hibára. Pár roncsdarabot ugyan megtaláltak Dél-Afrika partjainál, de holttestet egyelőre nem találtak.

A repülőgép rejtélyes eltűnése új biztonsági intézkedések bevetéséhez vezetett, elkerülendő egy újabb, hasonló tragédiát. Az új irányelveknek megfelelően a gépeknek bármi nemű probléma során percenként kell jelezniük pozíciójukat, ez azonban csak 2021-től lép érvénybe. Ezt megelőző korlátozások már novembertől életbe lépnek, ennek megfelelően a légitársaságoknak maximum 15 percenként helyzetjelentést kell adniuk.

A maláj gép rakománya között a jelentések szerint több mint 220 kilogramm lithium akkumulátor és mintegy 4,6 tonna mangosztán gyümölcs is volt – mélyreható vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ezen anyagok keveredése nem okozhatott füstöt vagy tüzet a fedélzeten. A jelentés elmarasztalta a kuala lumpuri légiirányítást, amiért túl lassan kezdték meg a vészhelyzeti protokollt, továbbá arra sem tudtak bizonyítékot szolgáltatni, hogy a szakemberek folyamatosan szemmel tartották volna a radarképet.