A Magyar Honvédség újrafegyverzését a politikai vezetés döntése alapján hazai gyártású kézi lőfegyverekkel kívánja megvalósítani. A Zrínyi 2026 terv keretében ezért licencvásárlással cseh gyártmányú géppisztolyok, maroklőfegyverek gyártási know-how-ját, műszaki hátterét szerezték be. Ezek az eszközök adják  a jövőben  a honvédség gyalogsági  alapfegyverzetét. A gyártás megkezdődött, de jelentős csúszásban van a tervekhez képest. A kiskunfélegyházi gyár eddig részlegesen működik, a teljes képesség eléréséhez szükséges feltételek teljesüléséről nincsenek értesülések.

A cseh fegyvergyártó, a Česka Zbrojovka (CZ) gyár két pisztolyát és két géppisztolyát fogják itthon gyártani, az utóbbiakat több változatban is.  A fejlesztésért felelős kormánybiztos nyilatkozata alapján a gyár - bár eddig több mint 25000 fegyvert már legyártott - a következő 4-5 évben csak a hazai igények kielégítésére fog törekedni.

Itt álljunk meg egy pillanatra. A Magyar Honvédség létszáma nem éri el a 30 ezret. A végrehajtó állomány ennek is csak egyharmada. A BM egységei, a NAV és más fegyverviselésre és -alkalmazásra felhatalmazott szervezetek összlétszáma a honvédséggel együtt is alig több mint 65 ezer fő.  Egy 800 főt foglalkoztató gyár egy műszakos rendben is képes heti 1000 darab fegyver előállítására, csak hagyományos módon. Ha a fegyveriparban régóta elterjedt automatizált rendszereket használják, akkor ennek háromszorosára is képes.  Maradva az ismert számoknál, 5 év alatt negyedmillió lőfegyver gyártása nem túlzott becslés; ez három és félszer több, mint az fegyveres testületek békeidőben való maximális igénye.

Ami magát a terméket, vagyis a fegyvereket illeti, hozzák a kívánatos és a kornak megfelelő paramétereket. A cseh gyár ezekből az eszközökből több országba is exportált, de Csehország kivételével a hadseregek eddig sehol sem alkalmazták alapfegyverként, kiegészítő és speciális  feladatokra használják.

A géppisztolyok közül a Scorpion EVO 3 9x19 lőszerrel valóban géppisztoly, hiszen a lőszer mérete és teljesítménye megegyezik a P-09-es pisztolyéval. A hatásos lőtáv persze nagyobb a hosszabb cső miatt.  Ez inkább rendészeti feladatokra való eszköz, a BM már rendszeresítette is.

Scorpion EVO 3 - fotó: czub.cz

A CZ Bren 2A1 gépkarabély két változatban érhető el, az egyik 5,56, a másik a 7,62 űrmérettel. Az utóbbi kinetikus energiája valamivel nagyobb a lövedék tömege miatt. A fegyverek alkalmasak kiegészítő eszközök fogadására is, így harci alkalmazhatóságuk jelentősen javul.

CZ Bren 2 - fotó: czub.cz

A magyar vezetés a hazai kézifegyvergyártás feltámasztásával részben stratégiai szükségletet elégít ki, részben gazdasági szempontok vezérlik. Stratégiai szükséglet, hogy az ország az alapvető kézifegyvergyártás szempontjából önellátó legyen.  Az ide vezető út és idő egy részét meg lehet spórolni licencvásárlással, de később a saját fejlesztés létfontosságú.  Ígéret erre is van, bár még a licenc alapján gyártott fegyverekhez való lőszer és egyéb kiegészítő eszközök gyártása a jövő zenéje. Ha ezek megvalósulnak, akkor kézifegyverek területén valóban önállóak lehetünk, ami jelentős lépés a védelem technikai biztosításának szempontjából. Ami viszont a gazdasági szempontokat illeti, hiú ábránd a hazai gyártású fegyverek nagymennyiségű értékesítése a világpiacon.

A világ „fegyverfogyasztása” évről évre növekszik, de a kézifegyver-piac alapvetően csökken.  Ennek két oka van: egyrészt a hadseregek létszáma általánosan csökken az új fegyverzetrendszerek rendszerbe állításával, másrészt a meglévő készletek bőven elegendőek egy komolyabb konfliktus kezdeti szakaszához. A világ országaiban olyan mennyiségű kézifegyver van raktárakban, hogy az illegális fegyverkereskedelem 85 százalékát ezek a készletek biztosítják.

A magyar gyártás gazdasági kilátásait az is befolyásolja, hogy a potenciális megrendelő inkább a nagy hagyományokkal és gyártási tapasztalatokkal bíró anyavállalattól vásárol, mint sem egy újonnan indult névtelen licencgyártótól. A fegyver az bizalmi ügy!

Hasonló problémákat vet fel a nemrég megvásárolt könnyű tüzérségi eszközöket gyártó brit-osztrák Hirtenberger Defence Systems további sorsa. A fegyveriparban virágzó céget nem szoktak eladni, a leszálló ágban lévőket pedig a komoly piaci részesedéssel és K+F programmal rendelkező hadiipari vállalatok szokták megvenni.  Nálunk a hivatalos vásárló egy minimális tőkével bejegyezett cég. A gyártó termékpalettája hagyományos, ilyen eszközöket gyártó cégek tucatszámra vannak még Európában is. A hazai szükséglet a kiskaliberű könnyű tüzérségi eszközökből nem indokolja egy specializálódott gyár felvásárlását.  Az aknavetők vetőcsöveit, talpazatát, állványait szinte bármelyik hazai gépipari gyártó vállalat képes előállítani, a hozzá szükséges alapanyagot a hazai acélipar is tudja biztosítani.  A lőszergyártás és annak technológiája az egyedüli tényező, ami indokolhatja az akvizíciót. Ugyanakkor jelentős jövőbeli üzleti potenciálról ebben az esetben sem beszélhetünk, mert a piac ebben a szegmensben is telített.

A NATO országok fegyverzete nem egységes, ezért évtizedek óta központi kérdés az interoperabilitás. A NATO STANAG rendszer ugyan teremt valami rendet a követelmények szintjén, de a fejlesztések során minden vállalat a saját elképzeléseit valósítja meg. A NATO „mozaikos” fegyverzeti képessége továbbra is fennmarad, ez pedig a hatékonyság kárára van. Az európai fegyvergyártás amúgy is töredezett piacán talán célravezetőbb lett volna a teljes önállóság helyett egy kárpát-medencei, vagy ha úgy jobban tetszik V4 alapú hadiipari klaszter létrehozása.  A lengyelek, csehek, de még a szlovákok is jobban állnak jelenleg a hadiipar kutatási, tervezési és gyártási szegmenseiben, mint hazánk.  A klaszter létrehozása a tagországok gazdasági és technológiai eredményeinek szinergiája erősítené a szövetségesi viszonyt és komoly erőt jelenthetne a jövő fegyverpiacán is.

Az önálló fegyvergyártás megteremtése a jelenlegi helyzetünkhöz képest ugyan előrelépés, de a nyilvános adatok alapján vagy túlméretezett, vagy jelentős hatékonysági bajokkal terhelt. Ez a fajta önállóság pazarló és felesleges.