Az indiai médiafogyasztóknak nemrégiben egy új rövidítést kellett megtanulniuk: MIRV. Ez a rövidítés a „Multiple Independently Targetable Reentry Vehicles”(többszörösen függetlenül célozható visszatérő hordozórakéta) rövidítése. Leegyszerűsítve ez egy olyan rendszer, amely olyan ballisztikus rakétát lő ki, amelynek nukleáris robbanófejei különböző célpontokat találhatnak el.
Fotó: Depositphotos
A védelmi minisztérium szerint két hete a terveknek megfelelően zajlott a MIRV-rendszer első, Agni-V rakétával végrehajtott tesztje a Bengáli-öböl egyik szigetéről. Narendra Modi miniszterelnök azt írta, hogy kimondottan büszke az érintett tudósokra.
A nemzeti büszkeség számos médiabeszámolóban is visszaköszönt. India ugyanis csatlakozik azon nemzetek szűk köréhez, amelyek elsajátították ezt a technológiát. A nukleáris szuperhatalmak USA és Oroszország mellett Nagy-Britannia, Franciaország és Kína is rendelkezik MIRV rakétákkal. Pakisztán, India fő riválisa tavaly tesztelte először a technológiát.
A MIRV destabilizál
A MIRV nem új technológia. Az 1970-es években az USA és a Szovjetunió olyan rendszereket állított szolgálatba, amelyek szárazföldről és tengeralattjárókról is kilőhetők.
A szárazföldi MIRV rakétákat destabilizáló tényezőnek tekintik, mert arra csábíthatnak egy nukleáris államot, hogy első csapást mérjen: az ellenséges MIRV rakéta egyetlen találata egyszerre több robbanófejet is kiiktathat. A hidegháborúban a két ellenséges szuperhatalom ezért a leszerelés különböző fordulóiban megállapodott a MIRV-rendszereik számának csökkentéséről.
A MIRV rakétáknak van egy másik veszélyes tulajdonságuk is: a rakétavédelmi rendszerek nehezen tudják elfogni őket. Bár a rakéta röppályája már korán kiszámítható, csak jóval később válik világossá, hogy az egyes nukleáris robbanófejek mely célpontok felé tartanak.
Márpedig ezek a célpontok akár 1500 kilométerre is lehetnek egymástól. A védelmi rendszernek több rakétára is szüksége van ahhoz, hogy az összes robbanófejet elfogja: a mai MIRV rakéták akár 16 robbanófejjel is felszerelhetők.
Az indiai rendszernek tíz-tizenkét nukleáris robbanófejet kell tudnia szállítani egyetlen Agni-V rakétán. Az Agni-V hatótávolsága 5000-7000 kilométer, a pontos teljesítmény titkos. Ez azt jelenti, hogy India Pakisztán mellett második nukleáris riválisának, Kínának minden szegletébe eljuthat.
India fenyegetve érzi magát Kína által
Kína nagy területekre tart igényt a Himalájában, amelyek India ellenőrzése alatt állnak. A 2020-as úgynevezett "Galwan incidens" sokkja, amelyben húsz indiai katona vesztette életét, mély nyomot hagyott. Új-Delhiben újra és újra felbukkan az "ellenség" szó, amikor Kína kerül szóba.
Kína már jó ideje jelentősen bővíti nukleáris arzenálját és mintegy 300 új silót épített interkontinentális rakéták számára. Az utóbbi időben legalább egy kínai tengeralattjáró nukleáris rakétákkal a fedélzetén folyamatosan járja az óceánok mélyét.
A kínai nukleáris robbanófejek száma valószínűleg 500 körülire emelkedett, miután sokáig 200 körül volt. Az amerikai védelmi minisztérium feltételezi, hogy ez a szám még jelentősen növekedni fog.
Megváltozik India nukleáris doktrínája?
Peking hallgat a nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos szándékairól - ami további bizonytalanságot okoz olyan országokban, mint India. Új-Delhi felteszi magának a kérdést, hogy saját nukleáris elrettentő ereje még mindig elegendő-e. A nukleáris robbanófejeinek a száma jelenleg 165 körülire becsülhető, és az elmúlt években alig változott.
Az indiai nukleáris doktrína szerint az ország soha nem fog elsőként nukleáris fegyvert bevetni egy konfliktusban. Ha azonban az ország megtorlásra kényszerül, az masszív lesz. Új-Delhi nem hisz abban, hogy lehet "kis atomháború".
Indiához hasonlóan Kína is "hiteles, minimális elrettentésről" beszél, és "nincs első csapás" („No First Use Policy”) politikát folytat. Gyorsan fejlődő nukleáris fegyverzetét tekintve azonban egyre több szakértő gyanítja, hogy Pekingnek más szándékai vannak.
Kína azonban egyre több olyan taktikai nukleáris fegyverrel rendelkezik, amelyeket a harctéren is bevethet. Ezeket egy Indiával való hagyományos konfliktusban is be lehetne vetni. Felmerül tehát a kérdés, hogy Peking elmozdul-e a "no first use" politikájától?
A kínai események befolyásolják az indiai stratégiai megfontolásokat. Ha Új-Delhiben az a benyomás alakul ki, hogy Peking egy első csapás során olyan súlyos károkat okoz az arzenálon, hogy a hiteles elrettentés már nem lehetséges, akkor nyomás nehezedik rá, hogy cselekedjen.
A kínai rakétavédelmi rendszer, amely állítólag fejlesztés alatt áll, szintén befolyásolja India számításait. Bár hivatalosan nem így fogalmazták meg, a MIRV-technológia fejlesztését ezen feltételezések alapján mozdították előre.
Globális nukleáris fegyverkezési verseny
India törekvése a MIRV rakéták hadrendbe állítására a globális nukleáris fegyverkezési verseny egyik megnyilvánulása - írja Hans Kristensen és Matt Korda, az Amerikai Tudósok Szövetségének két vezető szakértője. Ez egy olyan prominens civil szervezet, amely a nukleáris fegyverek csökkentéséért kampányol.
Új-Delhi motivációi között szerepel, hogy Kína és az Egyesült Királyság is egyre inkább használja a technológiát. Észak-Korea is erre törekszik, akárcsak Pakisztán.
A MIRV rakéták azért is veszélyesek, mert az atomfegyverrel rendelkező államok arra használhatják őket, hogy gyorsan növeljék robbanófejeik számát - írják a szakértők. A következtetésük kijózanító: "Egy olyan világ, amelyben szinte minden nukleáris fegyverrel rendelkező ország jelentős MIRV-képességekkel rendelkezik, sokkal veszélyesebb, mint a jelenlegi geostratégiai környezetünk".
