Olaszország tavaly októberben választotta meg első női miniszterelnökét, Giorgia Melonit, a populista jobboldali Fratelli d’Italia (FdI) párt vezetőjét. A múlt hónapban először választott magának női vezetőt a baloldali ellenzéki Demokrata Párt is, Elly Schlein személyében. A svájci Luganoban született, három különböző állampolgársággal rendelkező hölgy hivatalosan vasárnap óta a párt főtitkára.
A nők előretörnek
Ennek eredményeként a nemek közötti egyenlőség tekintetében erősen konzervatív országban jelenleg két női pártvezető van – az egyik a kormányt, a másik pedig a fő ellenzéki pártot vezeti. Áttörték az üvegplafont: a nők politikai vezető pozíciókba kerültek.
A hölgyek régóta alulreprezentáltak az olasz politikában. A World Economic Forum Global Gender Gap Index 2022-es adatai szerint Olaszország a 146 ország közül a 40. helyen áll a nemek közötti egyenlőség tekintetében a politikában. A jelenlegi parlamenti képviselők mindössze 31 százaléka nő.
A nők a regionális tanácsosok mindössze 22 százalékát, a települési polgármesterek 15 százalékát képviselik. Eközben a tágabb munkaerőpiacon a nők részvétele alig éri el az 50 százalékot – ez az egyik legalacsonyabb szint Európában.
Mindez meglepővé teszi mindkét nő felemelkedését és pozitív üzenetet küld a nők jövő generációinak. Világosan látják, hogy a legmagasabb szint elérése a teljes politikai spektrumon megvalósítható.
Szélsőjobb és szélsőbal
Az euroatlanti térség számos országához hasonlóan Olaszországban is rendkívül polarizált lett a politikai spektrum. Meloni és Schlein ennek a spektrumnak az ellentétes végén ülnek, az egyik a jobb szélen, a másik a bal szélen. Egyik sem hajlamos a kompromisszumokra, és mindketten hajlamosak a populizmusra.
Nagyon különböző pozíciókat foglalnak el politikájukban, és eltérő megközelítéssel viszonyulnak a vezetéshez. Meloni azt szeretné, ha a hímnemű „Il Presidenteként” szólítanák, a nőnemű „La Presidente” helyett. Holott a „La Presidente” lenne a technikailag helyes (és progresszívebb) kifejezés az ő esetében, mégis inkább elhatárolódik minden feminista értelmezéstől. Ezzel gyakorlatilag lemond arról, hogy megünnepelje azt a tényt, hogy egy nő először került a miniszterelnöki székbe.
Schlein szintén ellentmondásos, de az ellenkező végletet képviseli. Radikális feminista nézeteket képvisel, és biszexuális női partnerével él együtt. Nemcsak beszél ezekről az identitásokról, hanem egy tüntetésen elhíresült módon kijelentette:
„Nő vagyok, szeretek egy másik nőt és nem vagyok anya, de ezért nem vagyok kevésbé nő. Nem két lábon járó méhek vagyunk, hanem emberek a jogaikkal.”
Társadalmi és gazdasági nézeteiket tekintve Schleinben és Meloniban semmi közös nincs. Schlein a kisebbségeket és az állampolgári jogokat helyezi előtérbe. Támogatja az „állampolgári jövedelmet”, amely a legszegényebbek számára biztosít egyfajta garantált jövedelmet. És ellenzi a munkaügyi törvényt, a Matteo Renzi korábbi balközép kormánya által bevezetett munkaerő-piaci reformtörvényt, amely megkönnyíti a munkavállalók elbocsátását.
Meloni eközben a nacionalizmust hirdeti, és konzervatív álláspontot képvisel a családdal kapcsolatban. A Lega Norddal szövetségben kormányoz, amely jól ismert az LMBTQI+ közösséggel szembeni ellenállásáról.
A két nő is példa arra, hogyan változnak az idők. Elmúltak azok az idők, amikor a gazdagok politikailag jobbra hajlottak, a szegények pedig balra szavaztak. A populista jobboldali Meloni Róma munkásnegyedében nőtt fel, míg a szélsőbaloldali Schlein Ticino kanton gazdag régiójából, Svájc olasz nyelvű részéből származik.
Egy radikális kísérlet
Több évtizedes tanulmányok kimutatták, hogy a női politikusok átlagosan különböznek férfitársaiktól. A nők általában többet törődnek a nők problémáival, és támogatják a befogadóbb politikai napirendeket. Kevésbé korruptak és kevésbé konfrontatívak.
Bár hiányoznak meggyőző bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a nők miként befolyásolják a közkiadásokat (mert sok más változó is szerepet játszik), bőséges bizonyíték áll rendelkezésre a férfiak és a nők eltérő vezetési stílusára vonatkozóan, beleértve a kommunikációs stílust és a választási stratégiát.
A jelenlegi olasz forgatókönyv olyan új bizonyítékokkal szolgál majd, amelyek gazdagítják a nőkről a politikában szerzett ismereteket. Meloni és Schlein annyira ellentétes nézeteket vall, hogy gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy egyesüljenek a közös „női kérdések” körül.
Ugyanakkor az olaszoknak már nem kell választaniuk aközött, hogy olyan vezetőjük legyen, aki osztja politikai nézeteiket, vagy hogy női vezetőjük legyen. Meloni egy jobboldali koalíciót vezet, Schlein pedig - míg maga a szélsőbali -, egy balközép párt vezetője.
A női vezetők gyakran panaszkodnak: alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy beilleszkedjenek a férfiak által uralt világba. Nos, most érdekfeszítő lesz követni, mi történik Olaszországban, ha megszűnik ez a nyomás.
Az identitáspolitika hirtelen többdimenzióssá vált. Hamarosan látni fogjuk, hogy a nemek milyen kölcsönhatásban állnak e politikusok sok más dimenziójával (szexuális irányultságukkal, társadalmi hátterükkel és vallásukkal). Mindkét oldalon radikális és megosztó politikai nézetekre kell számítani – de az eredményeket nehezebb megjósolni.
Elhallgathatnak a fegyverek Kongóban. 
