Mit tudunk Meloniról, akitől most megrettent Európa?

”Una vittoria storica” – történelmi győzelem. Így reagált az egyik legnagyobb olasz újság, a Corriere della Sera honlapja a vasárnap esti olaszországi általános választások lezárása után közzétett exit poll-okra.

Valószínűleg Giorgia Meloni lesz tehát Itália első női miniszterelnöke.

A választások másik ”elsője” a részvételi arány, amely a világháború utáni történelem során először esett a kétharmad alá, a 2018-as 73 százalékról ez alkalommal 64 százalékra csökkent. Különösen Délen ábrándultak ki a szavazók a sokat ígérő, de keveset teljesítő politikusokból.

De mit tudni Meloniról?

Az 1977-ben született Giorgia Meloni 12 éves volt, amikor édesapja elhagyta a családot, hogy szeretőjével a Kanári-szigetekre vitorlázzon a Cavallo Pazzo (Őrült Ló) nevű jachton.

A politikai életbe 15 évesen került, amikor belépett a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom (MSI) ifjúsági tagozatába.

2008-ban a negyedik Berlusconi-kormány ifjúsági minisztere lett, amely tisztségét 2011-ig tartotta meg. Kinevezésével Olaszország legfiatalabb minisztere lett.

Meloni az elmúlt években ügyesen játszotta el az ellenzéki szerepet a 2012-ben alapított Olasz Testvérek (FdI) élén. Önmagát évekig Mussolini hagyományőrzőjének tartotta, de ezt mostanában szeretné elfeledtetni. 1996-ban a francia tévének adott interjújában kijelentette, hogy Mussolini ”jó politikus” volt, és ”mindent, amit tett, azt Olaszországért tette”.

Az FdI ugyanazt a logót – egy láng formájú olasz trikolórt – őrzi, amelyet a mára megszűnt, neofasiszta MSI használt.

Ködös magánélet

A fiatal politikus magánélete meglehetősen bonyolult. Andrea Giambrunót sokan Meloni férjének tekintik, valójában azonban a barátja, akivel évek óta együtt él Rómában. Annak ellenére, hogy Meloni a hagyományos család híve, még nem kötöttek házasságot, holott kislányuk, Ginevra már hat éves.

Giambruno ráadásul kijelentette, hogy nem hívő és egyelőre még nem gondol a házasságra. Azt is bevallotta, hogy nem a konzervatívokra szokott szavazni, hanem a baloldalra.

De miért fontos figyelnünk Rómát?

Nos, az olasz politikai folyamatok gyakran előfutárai kontinensünk megrázkódtatásainak. Olaszországban már Mussolini volt az erős ember, amikor Hitlerről még alig hallottak Németországban. A baloldali szélsőséges Vörös Brigádok már jóval azelőtt robbangattak, mielőtt az Action Directe megjelent volna Franciaországban, illetve a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) követte példájukat Németországban. Olaszországot már Berlusconi vezette, mielőtt az Egyesült Államok megkapta Trumpot.

A Berlusconi-féle kormányzás évekig tartó uralma után Olaszország létrehozta az Öt Csillag Mozgalmat, az első komikus vezette populista pártot, mielőtt Európa többi része felzárkózott volna.

Az Öt Csillag napirendjén a politikai zűrzavar szerepelt, gyakran nem gondolva a következményekre.

Orbán bűvkörében

Meloni egyik fő ihletője a magyar miniszterelnök, aki múlékony biztonságérzetet nyújtott, de a magyarok drágán megfizettek érte a gazdasági instabilitás és mindenekelőtt jogaik elvesztése formájában. Orbán három éve tartott tüzes beszédet az FdI kongresszusán Meloni meghívására.

Az Európai Parlament a hónap elején leszögezte, hogy Magyarország többé nem tekinthető teljes értékű demokráciának. Választások ugyan zajlanak, de az európai normákat és demokratikus normákat olyan mértékben figyelmen kívül hagyják, hogy hazánk immár ”választási autokrácia”. A magyar miniszterelnök számára egyfajta reménysugár, hogy a Salvini vezette Lega és az FdI képviselői az állásfoglalás ellen szavaztak.

Kérdés azonban, hogy a kormányzás felelőssége mellett az olaszok fenntartják-e ezt a barátságot.

Szuverenista, de mértékkel

Az elmúlt hónapokban Meloni jó időzítéssel határolódott el az európai jobboldali populisták korábbi, végül sikertelennek bizonyult külpolitikai pozícióitól. Amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, Meloni gyorsan állást foglalt, és csaknem olyan államférfiúi hangon beszélt, mint Mario Draghi: Putyin ellen, a NATO mellett, az Egyesült Államokkal való szolidaritásért.

Nemrég pedig, amikor a francia választásokról kérdezték, minden további nélkül azt mondta, hogy politikailag nem érzi magát közel Marine Le Penhez.

Ideológiai vegyesbolt

Az FdI főnöke 2021-ben megjelent – immár a 16. kiadást megért – önéletrajzában Bertolt Brechttől és Roger Scruton konzervatív brit értelmiségitől is idéz – azoktól, akik lenyűgözték nyelvtanulmányai és immár hosszú hivatásos politikusi pályafutása során. Meloni ideológiája inkább emlékeztet egy vegyesboltra, mint egy merev gondolati konstrukcióra – és mindez jól illeszkedik határozottan elitellenes attitűdjéhez.

Elítélte Oroszország ukrajnai invázióját, és hangosan támogatja a NATO-t és a Kijevnek nyújtott katonai segélyt. De ellenezte az EU Oroszországgal szembeni szankcióit a Krím 2014-es annektálása után. Könyvében pedig azt írta, hogy Putyin Oroszországa ”védi az európai értékeket és a keresztény identitást”.

Meloni így jut el az emberekhez: "Io sono Giorgia. Sono una donna, sono una madre, sono italiana, sono cristiana” – és így is akarja, hogy lássák: nőként, anyaként, olaszként és keresztényként. Konzervatív hitvallásából, amelyet 2019 őszén egy beszédében fogalmazott meg, hamarosan videóremix készült, amelyet millióan osztottak meg.

Egy másik alkalommal így vallott nézeteiről: ”Igen a családra, nem az LMBTQ-lobbira, igen a szexuális identitásra, nem a gender-ideológiára … nem a tömeges migrációra, nem a nagy nemzetközi pénzvilágra, nem a brüsszeli bürokratákra!”

A szalonképesség döntő előfeltétel

A párt Achilles-sarka azonban továbbra is az a politikai és kulturális háttér, amely egyenesen a "Duce", azaz Benito Mussolini fasiszta pártjához nyúlik vissza. A poszt- és neofasiszták még mindig a párt körül nyüzsögnek – még akkor is, ha Meloni folyamatosan hangsúlyozza, hogy neki (már) semmi köze a fasizmushoz.

A Palazzo Chigi (az olasz miniszterelnök hivatalos rezidenciája) vezetőjeként továbbra is mérsékelt oldalát kell mutatnia.

Az Ukrajnával kapcsolatos kijelentései ehhez az első lépést jelentették, jelzést adva a Nyugatnak politikai megbízhatóságáról.

Gazdasági és külpolitikai szempontból Olaszország rövid távon nem sokat változhat. Meloni szívesen megmutatja az olasz és a nemzetközi elitnek, hogy felelős vezető. Az erőteljes hazai érdekcsoportokat, mint például a Confindustria munkaadói szövetséget, közel kell tartania magához. Akárcsak az EU-t, amely óriási összeggel támogatja Olaszországot a Covid utáni helyreállítási terve révén.

Olaszország államadóssága már meghaladja a GDP 150 százalékát. Meloni tudja: ha szalonképtelen irányba navigálja Rómát, pillanatok alatt beüt az államcsőd.

Nagyító rovatunk korábbi cikkeit itt olvashatják.