Olaszország a jobboldalra szavazott (bárhogy is nevezzük a jelenlegi olasz jobboldalt), a baloldalt pedig ellenzékbe küldte – nagyjából ez a tegnap lezajlott olasz parlamenti választások fő tanulsága.
A nacionalista-populista pártokból álló jobbos koalíció a szavazatok 44 százalékát szerezte meg, míg a balközép szövetség 26 százalékot kapott. A harmadik utas, elitellenes Öt Csillag Mozgalom, amely 2018-ban még megnyerte a választást és kormányt alapíthatott, most csak alig több mint 15 százalékon végzett.
De mi az az Olaszország Fivérei?
De mit érdemes tudni arról a koalícióról, amely ősztől valószínűleg átveszi az irányítást Olaszország felett? A blokk legerősebb tagja, egyben a választás nyertese az Olaszország Fivérei (más fordításban Olaszország Testvérei) nevű párt, amely a szavazatok 26 szavazatát seperte be Giorgia Meloni vezetésével – azaz a véleményt nyilvánító olaszok több mint negyede rá szavazott.
A mainstream nyugati sajtó általában szélsőjobboldalinak vagy radikális jobboldalinak nevezi a 2012-ben alakult Olaszország Fivéreit. Tény, hogy a párt kvázi elődje egy posztfasiszta párt, a Nemzeti Szövetség volt, amelyben Meloni is vezető szerepet töltött be.
Elemzők ugyanakkor a jobbközép és a szélsőjobb közötti spektrumon helyezik el a pártot, és nemzeti-konzervatív, nacionalista, jobboldali-populista és eurószkeptikus jelzőkkel illetik annak jelenkori változatát.
A BBC szerint Meloni, akinek pártja a 2018-as választásokon még csak a voksok 4,4 százalékát gyűjtötte be, az elmúlt években “keményen dolgozott azon”, hogy "puhítson az imázsán”. Kiállt például Ukrajna mellett, atlantista nézeteket hangoztatott, és "felvizezte" az EU-ellenes retorikáját.
Eközben ugyanakkor arról is beszélt, hogy kiáll a hagyományos család mellett és nemet mond az LMBTQ-lobbira és a gender-ideológiára, elutasítja az iszlamista erőszakot és támogatja a határok biztosítását, valamint elutasítja a tömeges migrációt, a nagy nemzetközi tőkét és a brüsszeli bürokratákat.
Az Olaszország Fivéreihez képest jóval gyengébben teljesített a Matteo Salvini vezette jobboldali-populista Liga, amely a szavazatok 9 százalékát gyűjtötte be, valamint a mintegy 8 százalékot hozó, jobbközép Forza Italia, amely a héten 86. születésnapját ünneplő Silvio Berlusconi pártja.
A "Fivérek" győzelménél persze érdemes megemlíteni a nemzetközi kontextust is: a közelmúltban Európában sorra értek el sikereket hasonló ideológiájú pártok – gondoljunk csak a Svéd Demokraták vagy a francia Nemzeti Tömörülés előretörésére, vagy éppen a magyar kormánypárt választási győzelmére. Ez alapján úgy tűnik, hogy a keményvonalas konzervativizmus (vagy a radikális jobboldaliság) reneszánszát éli Európában.
Ugyanakkor a történet azért ennél bonyolultabb:
"Giorgia Meloni pártjának sikere nem egy politikai eszme sikere. (…) Pártja mögött gyűltek össze az elégedetlenek, a frusztráltak és a politikába belefásultak”, írta például elemzésében a Die Welt.
A német lap szerint Meloni az ő elégedetlenségüket lovagolta meg a patrióta szólamokkal, például azzal, hogy vissza kell szerezni Olaszország régi nagyságát és otthonosságát, a Made in Italy eszmét az egész országban meg kell valósítani, az ország szuverenitását az Európai Unióban pedig meg kell őrizni.
A német lap egyébként "a középtől kifejezetten jobbra álló" pártokként definiálja a győztes koalíció tagjait, az Olaszország Fivéreiről pedig azt írja: a posztfasiszta örökség továbbra is hat a pártban, de nem ez a lényege.
Akkor most örülhet az Orbán-kormány?
Ami pedig a magyar vonatkozásokat illeti, a nacionalista koalíció ideológiailag közel áll az Orbán-kormányhoz: számos kérdésben – például bevándorlás-ellenesség, uniós kötelékek lazítása, hagyományos családmodell – nagyjából ugyanazt vallják.
Nem véletlen, hogy az elmúlt években a magyar kormányfő rendszeresen személyesen egyeztetett a blokk vezetőivel, most pedig természetesen nem felejtett el gratulálni Meloninak a győzelméhez.
Meloni a magyar miniszterelnök csodálója, nemrég pedig – miután az Európai Parlament állásfoglalásában kimondta, hogy Magyarország nem tekinthető többé teljes értékű demokráciának – megvédte őt, mondván, hogy Magyarország igenis demokrácia.
Ez alapján kézenfekvő az a feltételezés, hogy az Orbán-kormány számos kérdésben szövetségesként számíthatna egy Meloni-kormányra uniós szinten. Szakértők szerint ugyanakkor túl nagy összeborulás aligha várható, hiszen az olasz nacionalisták alapvetően a saját érdekeiket védik majd, Olaszországból pedig – mégha lehetnek is konfliktusai Brüsszellel – aligha lesz egy "új" Lengyelország vagy Magyarország.
Nincs valódi iránya a kereskedésnek. 
