Kim Dzsongun észak-koreai vezető a rakétavetők gyártásának bővítésére szólított fel a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való "katonai leszámolásra" való felkészülés jegyében - közölte múlt pénteken az állami média. Azon a napon egy tüzérségi hadgyakorlattal hangsúlyozta, hogy a konfrontáció új szakaszát indította el a Koreai-félszigeten. Észak-Korea aznap reggel mintegy 200 tüzérségi lövedéket lőtt ki a nyugati partjainál lévő vizekre.
Kim provokatív lépései
Az ENSZ-szankciókat megszegve az északiak tavaly rekordszámú nukleáris rakétát teszteltek. Kim arról is megállapodott Putyin elnökkel, hogy Észak-Korea tüzérséggel látja el szomszédját az Ukrajna elleni támadáshoz. Múlt csütörtökön az amerikai kormány nyilvánosságra hozta hírszerzői értesülését, miszerint Észak-Korea már leszállított rakétaindító berendezéseket és több tucat rakétát Moszkvának.
Ezenfelül Észak-Korea nemrégiben egy kémműholdat lőtt fel az űrbe, és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint az év végén egy második atomreaktort is üzembe helyezett, hogy felgyorsítsa nukleáris fegyverkezését. Novemberben Észak-Korea a Déllel kötött katonai megállapodást is teljesen felmondta, miután Kim hadserege korábban többször is megsértette azt. Kim marsall minderre aztán Újév napján tette föl a koronát, a délieket "ellenséges államnak” minősítve.
Elfordulás az újraegyesítés céljától
Az évfordulós beszédjeiben Kim megerősítette konfrontációs politikáját. Észak- és Dél-Korea harcban áll egymással - mondta Kim a Munkáspárt múlt hétvégi plenáris ülésén. „Dél-Korea külföldi erőkkel együttműködve igyekszik átvenni a hatalmat Észak-Korea felett”.
Chad O'Carroll, a Korea Risk nevű észak-koreai figyelőszervezet alapítója szerint "Az, hogy Phenjan feladta az újraegyesítést, mint stratégiai célt, jelentős változást jelez a Korea-közi politikájában." Dél-Koreát ugyanis most már hivatalosan is független entitásnak és egyértelmű ellenfélnek tekintik. A szakértő ezért figyelmeztetett: "fennáll a veszélye annak, hogy a Dél-Koreával való kapcsolatok 2024-ben még feszültebbé válnak".
Az észak-koreai betörések dél-koreai területre már régóta a konfliktusok eszkalálódásának veszélyét jelentik. A két felet nagy fegyverzetű, és az 1953-as fegyverszünet óta úgynevezett "demilitarizált övezet" választja el őket egymástól. A 2018-ban elfogadott ütközőzóna célja a véletlen konfliktus kockázatának csökkentése volt.
De még a jóakarat e gesztusát is elvetette az északiak. A hadsereg november óta újjáépíti a lőállásokat. A dél-koreai hadsereg szerint ezek eredetileg fából készültek, az újak viszont már betonból.
Az ukrajnai háború és Kim
Az ukrajnai háború közvetlenül és közvetve is hatással van a Koreai-félszigeten és a félsziget körül kialakult geopolitikai helyzetre. Észak-Korea mindkét hadviselő féltől levonta a tanulságokat. Ukrajna tapasztalatai - amelyet azután támadtak meg, hogy a nemzetközi közvetítéssel nyújtott biztonsági garanciáért cserébe feladta atomrakétáit - megerősítették Phenjan amúgy is szilárd álláspontját, hogy soha nem mond le nukleáris fegyvereiről.
De ha Phenjan titokban meg is borzong a gondolattól, hogy területi integritását Ukrajnához hasonlóan megsérthetik, hivatalosan akkor is támogatja Putyin revansista logikáját az "oroszok és ukránok történelmi egységéről", ami egybevág a saját revansista nézetével Dél-Koreáról (ezt a nézetet Dél-Korea is hasonlóan vallja Északról, és a Koreai Köztársaság alkotmányában is rögzítve van).
Tágabb értelemben Phenjan és Moszkva diplomáciai és politikai közeledése abban nyilvánul meg, hogy Oroszország (és Kína) továbbra is akadályozza az ENSZ Biztonsági Tanácsának Észak-Korea elleni új határozatait, és hajlandó szemet hunyni afelett, hogy Phenjan folyamatosan kijátssza a szankciókat. Phenjan eltávolodik a hidegháború utáni, a Washingtonnal való kapcsolatok normalizálására irányuló erőfeszítéseitől, az ukrajnai háború pedig pontot tesz erre a fordulatra.
Egy szorosabb észak-koreai-orosz-kínai háromszögben Phenjan számára jelentősen csökken a Washington bevonására való ösztönzés.
Az ukrajnai háború és Szöul
Az ukrajnai háború közepette Szöul szembesül a szétfoszló nukleáris renddel és egy új, sokkal kockázatosabb rend kialakulásával - ami nemcsak Putyin ukrajnai tetteiben és retorikájában, hanem Észak-Korea offenzívabb nyilatkozati politikájában és a képességek korlátlan fejlesztésében is megnyilvánul -, valamint az Egyesült Államok kiterjesztett elrettentési garanciáinak hitelességével és kapacitásával kapcsolatos kételyekkel.
A kommunista észak-koreai diktatúra fenyegetésével szemben az 51 millió lakosú Dél-Korea mintegy 555 ezer katonából álló hadsereget tart fenn, amely a világ nyolcadik legnagyobb állandó hadserege. Összehasonlításképpen: a 126 millió lakosú Japánnak mindössze 246 ezer hivatásos katonája van.
Dél-Koreában az önálló atomfegyver-kapacitás megteremtéséről szóló viták évek óta zajlanak. Ennek keretében számos kérdéssel foglalkoznak, beleértve annak stratégiai jelentőségét, a műveleti hasznosságot, az Egyesült Államok szövetségére gyakorolt hatását, azt, hogy ez hogyan fogja befolyásolni a Koreai-félsziget erőegyensúlyát, valamint a regionális fegyverkezési versenyhez való hozzájárulását.
Szöulban tovább növeli az aggodalmakat (Trump tagadása ellenére) egy nemrégiben megjelent jelentés. Eszerint Trump esetleges megválasztása esetén hajlandó lenne elfogadni egy olyan tárgyalási tervet, amelynek értelmében Észak-Korea befagyasztja nukleáris programját és leállítja az új fegyverek építését a szankciók enyhítéséért és más ösztönzőkért cserébe, a denuklearizáció pedig távoli cél marad. Trump motivációja az lenne, hogy ehelyett "a Kínával való versengés nagyobb feladatára" összpontosítson.
Röviden, az ilyen fejlemények egy olyan lehetséges forgatókönyvet vetítenek előre, amelyben Szöul megkerülésével Washington alkut kötne a még mindig atomfegyverekkel rendelkező Észak-Koreával. Eközben Dél-Korea belecsöppenne az USA és Kína egyre mélyülő rivalizálásába.
Valóban, Trump kiszámíthatatlan nemzetközi vonalvezetése bizony nyomást gyakorolna mind Japánra, mind Dél-Koreára, hogy lépjék át a nukleáris küszöböt.
