|
| Egy Mi-8-as típusú helikopter. 2011 nyarán Finnországtól térítésmentesen a Magyar Honvédséghez került két közepes katonai szállítóhelikopter. MTI Fotó: Bugány János |
A múlt héten az új finn jobboldali kormány bejelentette, hogy mérlegelés alá vette az ország esetleges belépését a NATO-ba, ezzel is jelezve, hogy új külpolitikai kurzus veszi kezdetét Helsinkiben. A NATO maga is kinyilvánította múlt hónapban a külügyminiszterei találkozóján, hogy szeretné Stockholmmal és Helsinkivel szorosabbra fűzni a viszonyát. A finn döntési folyamat végeredménye Moszkva számára sem érdektelen, hiszen egy csatlakozás rögtön 1340 kilométerrel növelné Oroszország határvonalának hosszát a NATO-val.
Hadgyakorlatok, mozgósítás
A finn bejelentés egybeesett az ország hadseregének részvételével a NATO-vezette Arctic Challenge hadgyakorlaton, ahol két héten keresztül mintegy 100 harci repülő és 4000 katona gyakorlatozott. Június végén pedig a finn hadsereg mintegy 8000 főt tervez mobilizálni a karéliai régióban, az orosz határ mellett.
Bár Finnország 900 ezer tartalékossal rendelkezik, az állandó hadsereg létszáma csupán 35 ezer fő. Áprilisban a tartalékosok levelet kaptak, tájékoztatva őket, hogy hova lesznek beosztva egy esetleges krízis esetén. S noha az ország, méretéhez viszonyítva tekintélyes ütőerővel rendelkezik – 250 tank és 60 harci repülőgép -, ez jelentéktelennek bizonyulhat adott esetben egy hagyományos típusú orosz támadásnál, vagy egy ukrán beavatkozáshoz hasonló hibrid harcmodor esetén.
Biztonságpolitikai dilemma
A tagság egyben választ adna a jelenlegi biztonságpolitikai bizonytalanságra is, ami a NATO esetleges felelősségét illeti az Északi nem-tagállam országokkal szemben. Oslo mindenestre két éve világossá tette a maga álláspontját, amikor a norvég védelmi miniszter, Anne-Grete Strøm-Erichsen nyilvánosan kijelentette, hogy „távolról sem bizonyos, hogy Norvégia egy támadás esetén segítené Svédországot vagy Finnországot, mert azok nem tagjai a NATO-nak”. Mindesetre Helsinki és Stockholm olyan szinten folyik bele már különböző NATO műveletekbe és ápol szoros viszonyt több NATO-tagállammal, hogy egy esetleges megtámadtatás esetén nagy lenne a politikai nyomás, hogy a NATO valamilyen szintű cselekvésre szánja el magát.
Helsinki csatlakozása egy 3,3 millió katonával bíró és a globális katonai kiadások 60 százalékáért felelős katonai szövetséghez drámaian növelné Finnország terület-védelmi képességét. Pénzügyileg is előnyös lenne a finnek számára, mert támaszkodhatna a szövetség kiterjedt infrastruktúrájára és jobban koncentrálhatna egyes prioritásaira, mint az egy ideje már húzódó FA-18 Hornet vadászgépek cseréje.
A lakosság megosztott, de inkább óvatos
|
| Urho Kekkonen |
A lakosságban viszont nem osztatlan a lelkesedés a csatlakozással kapcsolatban. Sokan tartanak attól, hogy Helsinki magára vonhatja Moszkva haragját a NATO-tagsággal és nosztalgiával emlékeznek arra a ’Finladizációnak’ nevezett közvetítő szerepre, amelyet a finnek töltöttek be a Szovjetunió és a Nyugat között évtizedekig. Csendesen tegyük hozzá, hogy ebben az intim kapcsolatban nem kis szerepet játszott az ország 1956 és 1981 közötti elnöke, Urho Kekkonen. Őt még NKVD (a KGB elődje) ügynökeként Sztálin segítette kiemelten magas államirányítási posztokba Helsinkiben pályája kezdetén. Aztán évtizedekig már minden olajozottan működött a semleges státuszú országban, beleértve az 1980-as években a szervezett illegális nyugati csúcstechnológia-transzfert a Szovjetunióba.
Az orosz ellenségkép kivetítése ennek ellenére nem jön rosszul az új kormánynak, ugyanis a gazdaság nem muzsikál fényesen. A Nokia összecsuklása, a finn papíripar hanyatlása és a szakszervezetek által korábban kiharcolt magas bérek mind hozzájárultak a jelenlegi recesszióhoz. Finnországtól tavaly októberben vonta meg a legjobb hitel-besorolást a Standard & Poor's, az egyre romló belső és külső növekedési környezetre hivatkozással. Erre az évre 0,5 százalékos növekedéssel számol a finn pénzügyminisztérium, a munkanélküliség pedig már 10,3 százalékon állt április végén. Az új kormány 6 milliárd euró közkiadás megspórolását tűzte ki célul 2021-ig, beleértve 600 millió eurós vágást a világ példaképének tartott oktatási szektoron.
Káncz Csaba jegyzete
