"Az elmúlt hetekben számos írás jelent meg az inflációról, valamint a folyó fizetési mérlegről. Természetesen senki nem örül annak, ha egy korábban kedvező mutató romlani kezd" - kezdi véleménycikkét Varga Mihály.
A miniszter egyúttal emlékeztetett: az októberi 6,5 százalékos inflációs adathoz hasonló magas értéket legutoljára 2012 szeptemberében mértek.
A pénzügyminiszter szerint a "kellemetlenül magas ütemű pénzromlásban" szerepe van a kiugró áremelkedést mutató energiahordozóknak, a szállítmányozások megdrágulásának, a járvány után újrainduló gazdaságban, főként a szolgáltatások terén végbement átárazódásoknak. Magyarország esetében az importárak emelkedéséhez az árfolyamnak a tagállami összevetésben legnagyobbnak számító leértékelődése is hozzájárulhatott.
"Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy bár az újságok címlapjain helyet szorító magasságokba csak idén ősszel emelkedett az infláció, értéke 2018 nyara óta jellemzően a jegybanki célsáv felső tartományában tartózkodott. Főképp ez utóbbi tényezőre alapozva megjelentek olyan vélekedések is, amelyek a növekedést támogató költségvetési politikát szintén az infláció fő okozójaként láttatják" - írta Varga Mihály.
Azonban a részleteket vizsgálva más kép rajzolódik ki Varga Mihály szerint. A fiskális politika ugyanis két fő csatornán keresztül hat az infláció alakulására: 1. közvetlenül a szabályozott árak meghatározásával, 2. közvetetten pedig a gazdaságra kifejtett keresletével.
A szabályozott árak 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben mért csökkenését követően e kör árváltozásai az azóta eltelt hét évben is igen visszafogottan alakultak, évente csupán 0,1-0,8 százalék közötti mértékben emelkedtek. Varga kitért továbbá az üzemanyagárak növekedését megfékező friss rendelkezésre is, amely a literenként 480 forintban maximált fogyasztói ár előírásával vet gátat az árak emelkedésének.
"Mindezek alapján megállapítható, hogy 2013 óta a szabályozott árak nemhogy fűtötték volna az inflációt, hanem épp ellenkezőleg: egyrészt letörték a magas szinten beragadt inflációt, másrészt azóta is folyamatosan mérséklőleg hatnak az inflációra. Másfelől az elmúlt években a költségvetés által generált kereslet alakulása sem volt inflációs hatású."
Varga Mihály mint írta: a megemelkedett inflációt egyes vélemények a bérek alakulásával is kapcsolatba hozzák. Szerinte itt fontos különbséget tenni a bruttó bérek és a bérköltség között. Ugyanis az utóbbi az, amely a foglalkoztatók számára tényleges költségként jelentkezik, amelynek árbevételtől, termelékenységtől esetlegesen elszakadó alakulása annak áthárítására, az értékesítési árak emelésére ösztönözhetne. Azonban az elmúlt évtizedben – jelentős részben a munkáltatói bérterhek 28,5 százalékról 13 százalékra való csökkentésével – a bérköltség növekedése a gazdaság teljesítőképességével összhangban emelkedett. Minderre tekintettel a bérek emelkedése sem gerjesztette tovább az inflációt.
A teljes cikket itt találja.
A Hormuzi-szorosban kialakult helyzet az ő felelőssége, neki is kell megoldania – üzenik Kínából. 
