|
| Gordon Brown volt brit miniszterelnök. Forrás: Wikimedia Commons |
Nehezebb, mint remélte
Nincs könnyű helyzetben a brit miniszterelnök. Amikor megválasztották, mindenki örült, hogy hamar kimozdítja valaki az országot abból a kátyúból, amibe az EU-tagságról szóló népszavazás váratlan eredménye által került. Nos, ez egyelőre illúziónak minősült, hisz nincs igazán elfogadható megoldás. Először az EU nyugati, most pedig a keleti fele lépett fel rendkívül hevesen, mondván, a britek vagy elfogadják mind a négy szabadságjogot, vagy egyik sem jár nekik. Konkrétan, ha korlátozzák a munkaerő áramlását, a szabad piachoz sem férhetnek hozzá ugyanúgy.
Hasonlóságok
Gordon Brown 2007-ben vette át a hatalmat Tony Blairtől, amiről már előre lehetett tudni, hogy hiba lesz. Tony Blair ugyanis, bármennyire próbálják is utólag befeketíteni az iraki ügyben, igen népszerű volt, nem véletlenül választotta meg kétszer a nép. Csak azért kellett átengednie a miniszterelnöki posztot, mert ezt valamikor régen megígérte pénzügyminiszterének. Mind pénzügyminiszter, jól működött Brown, de nem volt karizmatikus egyéniség.
Miniszterelnökként ráadásul késlekedett a döntésekkel, és elidegenítette magától kollégáit. May, Brownhoz hasonlóan, ugyancsak sikeres kormánytag volt korábban, nevezetesen belügyminiszter. Egy, a Bloomberg által megszólaltatott londoni egyetemi professzor szerint mindkettő introvertált személyiség, és mint ilyenek, remekül vezetnek egy olyan hivatalt, ahol csak 2-3 fontos dologra kell figyelni egy miniszterelnöknek azonban képesnek kell lennie sok feladatot egyszerre áttekinteni. Brown képtelen volt gyors döntések sorozatát meghozni, neki nagyon hiányzott, hogy hosszasan átgondolhassa őket.
A korábbi miniszterség hagyatéka
May először járt kormányfőként az ENSZ-ben, és ott rá szegeződött a legnagyobb figyelem, miközben a várakozásokkal ellentétben továbbra sem nyilatkozott arról, hogy képzeli a brit kilépés lebonyolítását. May, miután belügyminiszter volt, úgy tekinti az egész Brexit-kérdést, mint bevándorlási problémát, ugyanakkor mintha nehezebben birkózna meg a probléma teljes súlyával. Ilyen helyzet Brown esetében is lejátszódott: mint korábbi pénzügyminiszter, eleinte mikroszinten jól kezelte a regnálása alatt beütő 2008-as pénzügyi válságot, de később, amikor a hatások az egész országot elborították, képtelen volt kormányát uralni.
Egy óriási előny May javára
Ha mutatkozik és néhány hasonlóság Brown és May között, egy nagy könnyebbsége van az utóbbinak. Brownnal szemben egy jól felkészült, fegyelmezett ellenzéki párt állt Cameronnal az élen, így aztán könnyen el is páholták 2010-ben. May ezzel szemben egyelőre lényegében ellenzék nélkül kormányoz, miután a Munkáspárt mélyen megosztott, vezetőjét, Jeremy Corbynt mint vezetőt még parlamenti frakciója jelentős része is elutasítja. Így Maynek egyelőre csak a rá váró, kétségkívül majdhogynem lehetetlennek tűnő feladat meg nem oldása jelent veszélyt politikai karrierjére.
Brüsszel és Tokió közös fellépést sürget. 
