Vége annak az Európának, amelyet eddig ismertünk

Albion elhajózhat

A Brexit árnya rávetül a kontinensre. A június 23-i brit referendummal Cameron miniszterelnök kinyitotta Pandora szelencéjét nem csak az Egyesült Királyság, hanem a kontinens számára is. Ha London távozna az EU-ból, akkor nemcsak egy nagy tagállam, hanem egy fontos EU költségvetési befizető, egy globális pénzügyi központ és egy nagy védelmi potenciál is leválna az integrációról. Ennek pedig számos negatív visszacsatolása lenne a kontinens számára is.

London távozása magával vonná az Egyesült Királyság leminősítését és megerősítené a szeparatista érzelmeket Skóciában és a Katalóniában. Újra ráirányulna a piacok figyelme számos tagállamra, ahol pénzügyileg törékeny maradt a helyzet. A bruttó államadósság példának okáért 169 százalékon áll Görögországban, 135 százalékon Franciaországban és Olaszországban, 130 százalékon Portugáliában és 98 százalékon Spanyolországban.

Káncz Csaba

Eurózóna zűrök

A 19 eurózóna tagállamból háromnak a hitelbesorolása még mindig spekulatív (Portugália, Görögország és Ciprus), kettőnek pedig negatív a kilátása (Franciaország és Finnország). Az Egyesült Királyság esetleges kiválása jelentősen fokozná a fenti tagállamok sérülékenységét.

Eközben a március 13-i a német tartományi választások eredményei arra utalnak, hogy a 2017-ben esedékes parlamenti választások a földrész motorjának számító országban is véget vethet a politikai stabilitásnak. A 2008-as pénzügyi csőd számláját a nyugati elitek a közép- és az alsóbb rétegek nyakába varrták, ezért azok megvonták a bizalmukat a hagyományos centrista pártoktól. A kontinensen az eddigi nagy pártok a korábbi átlagos 40 százalék helyett mára csupán a szavazók 20-25 százalékra számíthatnak.

Politikai patthelyzetek a választások nyomán

Az elmúlt hónapokban lezajlott európai választások négy tagállamban politikai patthelyzetet, vagy rendkívül törékeny kormányzatot eredményeztek. A március 6-i szlovákiai választások nyolc párt bekerülését eredményezték a parlamentbe, ebből kettő radikális jobboldali. Robert Fico pártja 28 százalékot ért el, de elvesztette többségét. Az új, törékeny koalíciós kormányt egymással korábban merőben ellentétes platformot képviselő pártok alkotják.

Spanyolországnak 100 nappal a tavaly december 20-i választások óta nincsen kormánya. Pedro Sánchez, a 29 százalékkal legtöbb szavazatot elért szocialista párt miniszterelnök-jelöltje, kedden harmadszor is kormányalakítási tárgyalásokba kezdett.

A tavaly októberi portugál választások nem hoztak döntő eredményt, így a kis ibériai országot most egy törékeny baloldali szövetség irányítja, az első ilyen formáció Portugália négy évtizedes demokratikus történetében.  Írország választói kiadták a dühüket a február 26-i választásokon és leváltották Enda Kenny koalícióját. A szakértők egy centrista nagykoalíciót látnának szívesen, de a két nagy centrista párt már az 1920-as évektől nagy riválisai egymásnak, így nem lenne könnyű az összecsiszolódás.

Simon Hix, a London School of Economics professzora két utat lát most a kontinentális politika előtt: a főáram pártjai vagy igazodnak az új világhoz és elkezdenek gondolkodni új típusú, széles koalíciókon, vagy ellenkező esetben a következmény igazi politikai válság lehet, beleérve a kormányozhatatlanságot.

Káncz Csaba jegyzete