(A fotó illusztráció) MTI Fotó: Balázs Attila

Ma rendezik az izraeli Berseba városában az ötödik Ciprus-Görögország-Izrael csúcstalálkozót. A három résztvevő (Eastern Mediterranean Alliance) azóta egyezteti szorosan álláspontját az egyre forróbb Kelet-Mediterrán térségben, amióta a ciprusi és izraeli területi vizeken jelentős mennyiségű földgázt találtak. Mára a Bizánci Birodalom összeomlása óta először a térség geopolitikája átfogó tektonikai mozgásba került.

Magyar tervek – török hadikikötő

Tavaly júniusban a három ország egy olyan tervet vitatott meg, amely víz alatti csövön juttatná el az izraeli és ciprusi tartalékokat az európai piacokra. A vezeték (EastMed) a tervek szerint 2000 kilométer hosszan húzódna és mintegy hat milliárd dollárba kerülne. A tervek Budapest figyelmét is felkeltették és múlt pénteken kétoldalú energetikai megállapodást kötött Magyarország és Ciprus a ciprusi földgáz magyar ellátásban való bevonásáról.

„Magyarország folyamatosan keresi az alternatív lehetőségeket energiabiztonságának növelésére, beszerzési forrásainak diverzifikálására, ezért reális alternatívaként tekint az Afrodité mezőből kitermelendő ciprusi gázra”

- mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a nicosiai magyar konzulátust felavató beszédében.

De addig még sok víz lefolyik a Dunán.  Ankara ugyanis provokációnak tartja a görög Ciprus kitermelési terveit, mivel álláspontja szerint a sziget természeti javai mind a görög, mind a török közösséget megilletik.  November 4-én Erdogan elnök a kitermelésben részt venni kívánó külföldi olajcégeket „tengeri banditáknak” nevezte, rá két napra pedig Ciprus és az USA egyezményt írt alá a kétoldalú biztonságpolitikai kapcsolataik megerősítéséről. A török haditengerészet ráadásul most benyújtott egy előterjesztést a kormánynak, azt javasolva, hogy sürgősséggel hozzanak létre egy hadikikötőt Ciprus törökök által uralt részén.

A siíta félhold balkáni árnyéka

Káncz Csaba

Az agresszív török fellépés harmonikusan illeszkedik Ankara iszlamista kormányzatának neo-ottomán geopolitikai vonalvezetéséhez. Mára a török hadsereg megszállta Szíria és Irak egyes részeit, míg a görögökkel szemben feltépte a régi sebeket és revansista igényeket fogalmaz meg az Égei-tengeren.  Ankara mára nyíltan megkérdőjelezi a lausanne-i békeszerződést, amelyet 1923-ban írtak alá Törökország és az első világháborúban győztes antanthatalmak a svájci Lausanne-ban.

A mai csúcstalálkozó résztvevői aggodalommal figyelik, hogy az amerikai haditengerészet elrettentő ereje csökken a térségben, hiszen a Hatodik Flotta napjainkban már nem üzemeltet állandó jelleggel repülőgép-anyahajót a Mediterráneumban.  Mindeközben Irán siíta folyosót hozott létre a Perzsa-öböltől egészen a Földközi-tengerig és már tervezi a hadikikötőjét a mediterrán partokon.  Ez lehetővé tenné, hogy Teherán kinyújtsa a kezét a Balkán felé, Albánia, Bosznia és Koszovó muszlim közösségei irányába, ahogyan ezt már Ankara és Rijád évek óta teszi is.

Káncz Csaba jegyzete