Alig két hónapja elemeztük ezeken a hasábokon több muszlim többségű ország társadalmi forrongását Európa határán és máris itt van egy újabb dominó. Márpedig nem akármilyen geostratégiai tétje van az algériai zavargásoknak, amelyek az április 18-i elnökválasztás kapcsán robbantak ki.
A gázkitermelő óriás
Algéria az afrikai kontinens legnagyobb állama (2.38 millió négyzetkilométer), amely Észak-Afrika legnagyobb bizonyított földgáz készletével rendelkezik és tavaly a kontinens legnagyobb gázkitermelője volt. Ez az ország egyben Európa harmadik legnagyobb gáz-szállítója - Oroszország és Norvégia után -, Spanyolország gázfogyasztásának pedig egyenesen a felét fedezi. Mivel Franciaország lakosságának mintegy 7.5 százaléka algériai gyökerekkel rendelkezik, most Párizs is lélegzetvisszafojtva figyeli a fejleményeket.
Az elmúlt két évtizedben a nyersanyagárak szárnyalása lehetővé tette a kormánynak, hogy szociális juttatásokkal népszerűséget szerezzen magának. De az olaj- és gázbevételek - amelyek az algériai export 90 százalékát teszik ki – a 2007-es 74 milliárd dollárról 2017-re 24 milliárd dollárra zuhantak. Múlt évben a kormányzat vissza akarta vágni a szociális támogatásokat, de novemberben visszavonulót fújt az elementáris felháborodás hatására.
A szélütött elnök
A széleskörű, több százezer embert utcára vivő tüntetések az országban két hete kezdődtek, tiltakozva az ellen, hogy az 1999 óta hatalomban levő Abdelaziz Bouteflika 5. elnöki mandátumának megszerzése céljából bejelentette indulását az elnökválasztási harcban.
|
| Káncz Csaba |
A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a tüntetésekre a 20 éve hatályban levő szigorú tiltás ellenére került sor. Az elnök 82 éves, de 6 éve súlyos szélütést kapott, ezért alig mutatkozik a nyilvánosság előtt és felváltva gyógykezelik Franciaországban és Svájcban.
A köztelevízió vasárnap egy elnöki közleményt olvasott be, hogy próbáljanak gátat szabni a tüntetéseknek.
Ebben az elnök ígéretet tett arra, hogy ha újra megválasztják, akkor csak egy évig marad hivatalában és egy előrehozott választást fog kiírni, amelynek nem fogja vitatni az eredményét.
Nos, az uralkodó elitnek van miért aggódnia, hiszen a lakosság fele 30 év alatti (a teljes lakosság átlagéletkora 28 év), a fiatalkorú munkanélküliség pedig 25 százalék fölött van. A népesség robbanásszerű növekedését jól mutatja, hogy a jelenleg 41 millió lakosú országban 1960-ban még csupán 10 millióan laktak.
Jogos francia aggodalmak
A Sárga Mellényesek tüntetéseivel birkózó francia nagypolitika igencsak idegesen figyeli egykori gyarmatának politikai instabilitását. Vasárnap több ezren tüntettek több francia nagyvárosban, szolidaritásukat fejezve ki az algériai tüntetőkkel. Párizs nem véletlenül aggódik, hiszen a Peugeot gépkocsikat gyártó PSA Csoport az elmúlt évben kezdte el a termelést Algériában, a felfutó afrikai termelésre számítva. A francia kormány már többször aggodalmának adott hangott Peking algériai térnyerése kapcsán is - nem alaptalanul, hiszen mára az afrikai ország legnagyobb kereskedelmi partnere Kína lett és az országban mintegy 90 000 kínai vendégmunkás dolgozik.
Hétfőn a befolyásos Le Monde egy szerkesztőségi cikket tett közzé „Abdelaziz Bouteflika: túl kevés, túl későn” címmel. Az állásfoglalás szerint az elnöknek nincsen egy év ideje arra, hogy utódot nevezzen ki – most kell lemondania a társadalmi béke megóvása érdekében. A vezető napilap szerint „az utcákra vonuló több százezer algériai eddig feltűnő visszafogottsággal viselkedett”, miközben a rendőrség nyilvánvalóan utasítást kapott arra, hogy ne lépjen föl brutálisan.
Nos, az elkövetkező hetek sorsdöntőek lesznek Algériában, amelynek viszont közvetlen (energia)politikai kihatása lesz Európára is.
Káncz Csaba jegyzete
Közös listát és elvet alkalmaznak. 
