Vietnám és Kambodzsa az elemző szemével

Az OTP Alapkezelő részvényelemzője, Lokietek Eszter szerint a kínai gazdasággal kapcsolatos híreket jó ideje szorosan követik az elemzők, egyre növekvő világgazdasági súlyának köszönhetően teljesen érhető módon. Az elmúlt időszakban azonban más ázsiai országok is akadtak, ahol az aktuális politikai és gazdasági változások felkeltették a befektetők figyelmét. A huszadik század második felében - miközben Európában elkezdődött a két világháború utáni újjáépülés - az Indokínai-félsziget országaira viszontagságos évtizedek vártak.

Vietnám

Vietnamban a háború és a kommunizmus, Kambodzsában Pol Pot ámokfutása és a polgárháború okozott rettenetes szenvedést a lakosságnak és mérhetetlen gazdasági károkat. A szörnyű örökség ellenére azonban úgy tűnik lassan, de biztosan a felépülés és fejlődés ösvényére léphetnek ezek az országok – áll Lokietek Eszternek, az OTP Alapkezelő részvényelemzőjének elemzésében. Az írás szerint Vietnam már a nyolcvanas évek közepén felismerte, hogy a kínai utat akarja követni és ezzel egy kettős, hivatalosan kommunista és egypártrendszerű, ugyanakkor gazdaságilag egy teljesen kapitalista rendszer létrehozására törekedtek. A három ország közül ez az egyetlen, ami már évek óta működő és viszonylag likvid tőzsdével büszkélkedhet, amit a helyiek szívesen ki is használnak spekulációs hajlamaik kiélésére.

Az ország viszonya Kínával kettős, az északi részeken szemmel látható az erőteljes kínai hatás, a gazdasági kapcsolatok olyan erősek, hogy a külkereskedelmi deficit jelentős részét is a jókora szomszédnak köszönhetik. Ugyanakkor a Dél-Kínai-tenger szigetei körüli viták, amelyek alatt a becslések szerint ígéretes gáz és olajkészletnek rejtőznek, Kína vitatott és környezetromboló bányászati módszerei Közép-Vietnamban, és már önmagában is a nyomasztó erőfölényű és túlontúl közeli szomszéd jelenléte természetes ellenállást és feszültséget gerjeszt.  Az olcsó vietnami munkaerő pedig egyre jobb alternatívát kínál a Kínát már túl drágának tartó – elsősorban japán, dél-koreai és tajvani – vállalatoknak, a közel 90 milliós lakosság, az erősödő és egyre többet fogyasztó középosztály pedig vonzó felvevő piaccá teszik.

Azonban ahhoz, hogy ezeket az előnyöket tartós fejlődésre válthassa, a kormánynak elsődlegesen a makrogazdasági egyensúlyra kell fókuszálni és akár a növekedés egy részét feláldozva féken tartani a folyófizetési mérleghiányt, stabilizálni a vietnami dongot és az inflációt, amely évek óta a legkomolyabb fejtörést okozza. Úgy tűnik az elmúlt évben olyan reformok indultak el, amelyek azt mutatják, hogy a kormány végre elszánta magát, hogy megteremti a hosszú távú stabilitást elősegítő szabályozási környezetet. A központi bank markáns kamatemelése után további intézkedéssekkel próbálták a hitelnövekedést hűteni és arra ösztönözni a bankokat, hogy az eszközállomány minőségét javítsák és kipucolják mérlegeikből a rossz hitelállományt – amelynek teljes összegére az transzparencia alacsony foka miatt csak becslések vannak.

Az OTP Alapkezelő részvényelemzője szerint a nagy kereskedelmi bankoknál ez a folyamat jól halad, ugyanakkor a szektor egészét tekintve még továbbra is lehetnek negatív meglepetések a mérlegekbe rejtve. Az infláció idén nyárra csökkenni kezdett és ennek eredményeképp a jegybank végre kamatcsökkentő ciklusba foghatott, az S&P pedig az ország kilátását a negatívról stabilra változtatta. A fő kérdés azonban továbbra is az lesz, hogy sikerül-e a növekedés és stabilitás közti megfelelő egyensúlyt megtalálnia a kormánynak, eközben javítani a transzparenciát és visszaszorítani a korrupciót – ha igen, akkor Vietnam kétségkívül egy újabb ázsiai sikersztorivá válhat.

Kambodzsa

A népességét és gazdaságát tekintve jóval kisebb méretű és még tragikusabb történelmű Kambodzsa is arra törekszik, hogy felrajzolja magát a befektetők térképére – írja Lokietek Eszter.  A tőzsdenyitás egy állami cég 15%-os pakkjával indult, amely az első napokban egy 55%-os ralit követően alacsony forgalommal a kibocsátási ár közelébe csorgott vissza. A kambodzsai kormány további két cég tőzsdére vitelét tervezi idén. Az OTP Alapkezelő elemzője szerint növekedési kilátások jók, a lakosság nagyjából fele 25 év alatti, és az elmúlt tíz évben elért átlagos éves 8%-os növekedés fenntarthatónak tűnik. Ehhez kulcsfontosságú, hogy a forráshiányos gazdaságba tőkét vonzanak, átláthatóbbá váljon a szabályozás és hogy sikerüljön a hatalmas korrupciót visszaszorítani.

A különböző országrészek közti egyenlőtlenség nagyon látványos, míg az Angkor melletti SiemReap és a főváros, Phnom Penh bizonyos részei akármelyik európai városban megállnák a helyüket, addig Kelet-Kambodzsában gyakorlatilag kizárólag földutak vannak és fából épült kunyhókból álló falvak és borzasztó szegénység. Ázsia egyik legkisebb és legszegényebb országaként Kambodzsa előtt hosszú és rögös út áll, a kérdés az, hogy kész-e a kormány tényleges reformokkal alátámasztani, hogy a tőzsdenyitás nem csak holmi hóbort volt, hanem az első komoly lépés a tőkepiac és az átláthatóság irányába.

Az jól látszik, hogy a lehetőségek adottak a fejlődő indokínai országok számára, a kérdés az, hogy mennyire tudnak élni velük. A teljes optimizmust mérsékli, hogy a szomszédos országok közti feszültségek kézzel foghatóak, néha a vietnami flotta cibálja meg a kínai nagytestvér bajszát egy-egy kisebb tengeri összetűzésben, máskor a thai-kambodzsai határon törnek ki villongások. A belső feszültségekről nem is szólva, hiszen az elmúlt ötven év háborúkkal, népirtással és diktatúrákkal fűszerezett évei sem múltak el nyomtalanul. Ugyanakkor, és ezt bárki, aki akárcsak turistaként a régióban jár, könnyen leszűrheti, hogy az ott élők látszólag törékeny külseje micsoda akaraterőt és kitartást rejt, és ez a szívósság egy stabil és kiszámítható intézményrendszer keretei közé vezetve hihetetlen lendületet adhat.