Bod Péter Ákos. Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Amit a második Orbán-kormány csinált 2010 után, az igen sokban eltért mind az 1990 utáni polgári kormány működésétől, mind az első orbáni négy év, a Fidesz-kisgazda koalíció gyakorlatától – írja Bod Péter Ákos a Magyar Hangban megjelent elemzésében.

A szakember – aki 1991 és 1994 között a Magyar Nemzeti Bank (MNB)  elnöke, az első Orbán-kormány idején pedig a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója volt – úgy véli: 2010-ben már nem volt gazdasági válsághelyzet. A nemzetközi krízis elmúltával a magyar gazdaság ismét növekedni kezdett, az IMF-EU hiteléből feltöltött devizatartalék biztonságot adott, a megelőző két évtizedben pedig a gazdaság modernizálódott. A társadalomban viszont – teszi hozzá – válsághangulat volt: a nehéz helyzetű rétegek a hatalomhoz fordultak védelemért, amely ezt meg is ígérte nekik.

Előbb korrigált a kormány...

Bod Péter Ákos szerint a 2010-es kormányintézkedések egy része a korábbi (szocialista-szabaddemokrata kormányok által hozott) döntések korrigálásának is felfogható. Az Orbán-kormány emellett  nekikezdett „az intézmények és normák átalakításának”.

A munka világában például átalakította a munkanélküliségi és korai nyugdíjazási eljárásokat, megszigorította a munka törvénykönyvét, a köztisztviselői státuszt és a végkielégítéseket. Szerinte ezeket a döntéseket a politikai számítás, a populizmus mozgatta.

Miután a végkielégítés ügye fennakadt az alkotmányos fékek és ellensúlyok rendjén, nekiálltak lebontani azt – ez a folyamat 2014 után felgyorsult, 2018-ra pedig le is zajlott.

... majd átvett egy SZDSZ-es ötletet

A korrekción túl – írja Bod Péter Ákos – jöttek a vezetői kör nézeteit, hiedelmeit tükröző döntések, ingatag elvi-szakmai megalapozottság mellett:

„Itt van az egykulcsos, mélyre szállított személyi jövedelemadó, amely értelemszerűen a legtehetősebbeknek ad a legtöbbet. Ezt az adómegoldást korábban az SZDSZ propagálta, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is javasolta egy időben, de 2009-ig Orbán még annak látta, ami: erősen antiszociális, a jövedelmi elitet segítő eszköz."

2010-ben tehát Orbán Viktor egykulcsossá tette a  nyugati típusú progresszív adórendszert, a kieső állami bevételeket pedig a bankokra, szolgáltatókra kivetett különadókkal pótolta. Ezeket a töbletterheket azonban – állítja a szakember – a cégek előbb-utóbb áthárítják az ügyfeleikre.

A kieső jövedelemadó másik ellentétele a 27 százalékos, európai rekorder áfa, amely legjobban a szegények fogyasztását kurtítja meg.

„A legszegényebb rétegeket nem (...) jóléti ellátással semlegesítik, hanem egyfelől a közmunka intézményének kiterjesztésével, és főként a valós és képzelt veszedelmektől való megvédés ígéretével.”

Bod Péter Ákos kitér a nyugdíjpénztári megtakarítások államosítására is, amelynek célja szerinte a kormány politikai mozgásterének a bővítése volt, nem pedig a védelem a megtakarítások eltőzsdézésétől.

Vulgármarxista hangulat

A volt MNB-elnök szerint az „eltőzsdézés” antikapitalista, szélsőbaloldali szóhasználat, a munkaalapú társadalom, az ipari társadalom szolgáltatásokkal szembeni preferálása, a külföldi tőke általi kizsákmányolásunk visszatérő taglalása és a Fidesz-kabinet több hasonló toposza pedig vulgármarxista hangulatú. Ezért egyes nemzetközi elemzésekben a kormánypárt gazdasági nézetrendszerét baloldali populistának nevezik.

Hozzáteszi: a külföldi befektetőknek adott adókedvezmények és a céges profitok indokolatlanul kedvező adóztatása miatt Magyarország adóparadicsomnak számít. Miközben pedig a családtámogatási rendszer a tehetősebbeknek kedvez, súlyos és tartós a gyermekszegénység.

Túlárazott projektek

Bod Péter Ákos kitér arra is, hogy a felzárkóztatást szolgáló európai projekteket rendszeresen túlárazzák, az állami közbeszerzések pedig egy szűk érdekkörnek kedveznek – a tendernyertesek nevét előre meg lehet mondani.

„Az ilyen gyakorlat teljesen idegen a konzervatív világképtől.”

Az Orbán-kormány egykori főtanácsadója szerint a keleti nyitás nevű politikai fordulatnak közgazdaságilag nem nagyon van értelme – a magyar kkv-knak túl távoliak a keleti piacok. A kormányfüggetlen intézmények kiiktatása pedig rontja a kormányzati munka hatásfokát.

Ezek után nem csoda – írja Bod Péter Ákos –, hogy az országkockázati besorolásunk még a legutóbbi felminősítés után is csak két fokra van a bóvlitól. A lengyelektől kettő, a szlovákoktól pedig három grádiccsal vagyunk lemaradva.

Volt már ilyen rezsim, de szétesett

A szakember összességében úgy véli, hogy a magyarországi fejlemények mögött nem nagyon érdemes gazdaságpolitikai irányzatot, filozófiát kutatni.

„Nem gazdasági racionalitási, hanem politikai, hatalommegtartási  motívumok mozgatják a döntéshozókat. (....) Ez ismét a politika primátusának kora. Volt már ilyen rezsim.”

Szerinte az addig tartott, amíg voltak belső tartalékok, és kívülről finanszírozták. Amikor azonban megváltoztak a külső feltételek, a rendszer szétesett.

Bod Péter Ákos írása teljes egészében az e heti Magyar Hangban olvasható.