Kevés szó esik manapság az Ukrajnán belül menekülni kényszerülőkről, pedig népes sereg ez: hét millió emberről, a lakosság közel 15 százalékáról van szó. A kormány átfogó beilleszkedési programot dolgoz ki, de egyelőre csak a munka elején tart.
A háború első teljes hónapjában, vagyis tavaly márciusban indultak el százezrek a megszállt keleti megyékből, majd a nyár elején már a déli körzetekből és a Krímből is, s júliusra ötmillióra nőtt a számuk. Természetesen főleg a Dnyepertől nyugatra lévő középső megyékbe és még inkább a lengyel határhoz közeli városokba és falvakba mentek. Lviv (Lemberg) megyében ma minden hatodik lakos belső menekült.
Sok millióan voltak tehát az útrakelők, többségük nem állt meg a határnál, de milliós lett azoknak a száma is, akik nem mentek tovább. Rájuk is koncentrál most az ukrán kormány.
Egyelőre annyit tudni, hogy tavaly 55 milliárd hrivnya (1 hrivnya=9,8 forint) értékű támogatást fizettek ki nekik. A pénzt lakhatásra, élelmezésre, evőeszközökre és ruhákra fordíthatták az érintettek, sokan ingyen kapták mindezt. Ezen kívül elindult az e-munka projekt, aminek során főleg távmunkát szerveztek egy részüknek.
Az eddigi kommunikációból az látszik, hogy a kormány véglegesnek tűnő elhelyezésre összpontosít, amikor Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes február elején azt mondta:
„a belső menekültek új lakhelyén a szocializációjukat, beilleszkedésüket is segíteni kell”.
Vagyis mintha lemondott volna arról, hogy ezek a milliók egyszer majd visszamennek az oroszok által megszállt megyékbe. Mindent szeretnének megadni ezeknek az embereknek, ami más ukrán állampolgároknak jár, beleértve a segélyeket, a támogatásokat, a kedvezményes kölcsönöket is, hiába nincs meg hozzá a fedezet, hiszen azt (lakás, ház) elpusztították az oroszok.
A vállalati szinten annyi történt, hogy tavaly nyár óta mintegy ezer céget sikerült átköltöztetni a frontvonalakhoz közeli településekről az ország nyugati körzeteibe. Ott a munka újraindításához telephely alapítási kedvezményt adtak, valamint engedélyezték, hogy az invázió kezdete előtt felvett hiteleiket több hónapos eltolással fizethessék.
Mi lett a határon túl boldogulást keresőkkel? Lengyelországban a fizikai munkásokat szívesen fogadták, de persze nem mindenkinek tudtak munkát adni. A helyi albérleti piacon viszont erős keresletet támasztottak az ukrán menekültek. Krakkóban, Gdanskban, Varsóban és Wroclawban megerősítették a konzuli szolgálatokat, jogosítványt, személyit és biztosítást is intézhetnek ott az ukránok.
A külföldre menekültek között nagyon sok a nő és az iskolás gyermek. Az UNN ukrán hírügynökség szerint 516 ezer iskoláskorú gyerek van külföldön, ebből 203 ezer Németországban. Mindenütt igyekeztek megszervezni az ukrán nyelvű oktatást nekik. A nagyobb német városokban már letelepedett ukránok segítségével vasárnapi iskolákat is nyitottak.
Csehországban egy februári rendelet szerint csak azokat a tantárgyakat kérik számon rajtuk, amelyeket otthon is tanultak. Az ott menedéket találók között viszont egyre több a rendkívül szegény, nem nagyon van pénzük cseh nyelvtanfolyamra, márpedig az államnyelv ismerete komoly akadály a munkavállalásban – közölte a Radio Prague Internacional.
Az érintett ukránoknak a 60 százaléka a létminimum körüli pénzből éldegél, kap valamicske segélyt és támogatást Ukrajnából is, de Csehországban nagyságrendekkel többe kerül a lakhatás. Ha sikerül állást találni, akkor viszont fokozatosan minden segélyt megvonnak tőlük. A hatóságok szerint egyes cseh cégek kihasználják az ukrán menekültek szorult helyzetét és éhbérért dolgoztatják őket vagy csak késve fizetnek.
Litvániában eddig 20 ezer ideiglenes lakhatási engedélyt adtak ki ukránoknak, további 12 ezer elbírálás alatt van. Egyelőre 2024 március 4-ig szólnak az engedélyek.
