.jpg)
Sokan érvelnek azzal, hogy egy amerikai recesszió már nem érinti a világot, mert már Kína a világgazdaság motorja. Ez téves - írták az Ifo elemzői -, mert a kínai gazdaság ugyan gyorsan növekszik, de világgazdasági ereje még csekély: a világ-GDP 5 százalékát adja Kína, sőt, egész Ázsia is csak a 24 százalékát, miközben az Egyesült Államok hozzájárulása még 28 százalékos. Valamikor majd a világ nem fog benáthásodni, ha Amerika tüsszent, de az még messze van. A kínai export 21 százaléka és az EU-export 23 százaléka az Egyesült Államokba irányul, emlékeztetett az Ifo.
Sok éven át az Egyesült Államok a lehetőségein felül élt. A háztartási megtakarítások közel voltak a nullához, a beruházásokat kizárólag a külföld pénze finanszírozta. Az amerikai folyómérleg hiánya, gyakorlatilag a nettó tőkeimport, folyamatosan nőtt, 2006-ra elérte a 811,5 milliárd dollárt, az amerikai GDP 6 százalékát, az 1929-33-as gazdasági világválság óta a legnagyobb volt, miközben még nem is volt válság. Tavaly 738,6 milliárd dollárra csökkent. Az Egyesült Államok évről évre kiárulta vagyonát külföldön, és otthon élvezte a jó életet. Ennek vége, a világ felfigyelt, írták az Ifo elemzői.
A bankok a világon mindenütt most tanulják a kemény tanulságot, hogy az amerikai fogyasztási fellendülést finanszírozó adósság nem feltétlenül kerül törlesztésre. A jelzáloggal támogatott értékpapírok, amelyeket az amerikai bankok szerte a világon eladtak, nem hasonlítanak európai névrokonaikra.
Európában, főleg Németországban egy jelzáloggal támogatott értékpapír ultra biztonságos befektetés, mert a bankok normálisan például egy lakóház értékének nem több mint 60 százalékát finanszírozzák. Ezzel ellentétben az Egyesült Államokban egy effajta értékpapír olyan, mint egy lottószelvény. Az amerikai bankok jelzálogkölcsönei a lakóingatlan értékének 100 vagy még nagyobb százalékát érik el, és a nem elsőrendű piacon olyan kölcsönfelvevők vannak, akiknek nincs sem munkájuk, sem jövedelmük. Sok európai bankban nem értették ezt az egészet, mégis vettek ezekből az amerikai értékpapírokból, de még most is szégyellik kimutatni őket a mérlegükben. Ehelyett alacsony adójú országokba helyezték őket, különféle eszközökbe.
Ezek az eszközök most nagy veszteségeket - pontosabban értékvesztéseket - mutatnak, amelyeket a bankcsoportok anyabankjának kell fedeznie, akár a csőd kockázatával. Idén tavasszal kiderülnek egyes szükségessé vált értékleírások, de a teljes igazság csak jövő év tavaszán kerül napvilágra, a 2008-as mérlegekből.
Mivel az amerikai értékpapírok elvesztették vonzerejüket, áruk leesett, és velük süllyed a dollár is. Az amerikai lakóingatlanok ára szintén gyorsulva hanyatlik, sokfelé már évi 10 százalékos ütemben. Az amerikai részvényárak még elég jók, de csak idő kérdése, mikor indulnak meredekebben lefelé. Ez az eszközérték-leolvadás a valószínű recesszió oka.
Először a szűkebb hitelfelvételi lehetőséggel és ingatlanuk csökkenő értékével megterhelt fogyasztók kénytelenek visszafogni kiadásaikat, ezzel lassítják az amerikai gazdasági növekedést, és az importon keresztül a világgazdasági növekedést. Másodszor a bankok, miután jelentős értékcsökkenéseket szenvednek el - a becslések szerint akár 300 milliárd dollárt - visszafogják a kiskereskedelmi hitelezést, hogy fenntartsák a minimális tőkemegfelelési mutatókat: ez a beruházásokat is lefékezi.
Igaz, az amerikai Fed kamatcsökkentéssel igyekszik elejét venni a recessziónak. Ám a bankoknak nem adhat új részvénytőkét a hitelszűke megakadályozására. Ígéretesebb a 150 milliárd dolláros adócsökkentés, amelyet a kongresszus nemrég törvénybe iktatott: ez az amerikai GDP 1 százaléka, tehát kétségtelenül nagy összeg. De hogy elegendő-e a lakóingatlanuk értékvesztését sirató polgárok kárpótlására és a recesszió elkerülésére, az még elválik. Akárhogyan is, a partinak vége, fejezték be írásukat az Ifo elemzői.
"Az elmúlt 60 év legszorítóbb válságát éljük"
Lélegzetvisszafojtva figyeljük Amerikát
Recesszió: rosszabbra számítanak, mint 17 éve
Már csak kisebb csontvázak vannak a szekrényben?
Nagyon úgy tűnik, a bankárok semmit sem tanultak
Nem egyik napról a másikra múlik el a válság
MTI