A fal adja a másikat - honnan hova jutott az SZDSZ?

A 2010-es országgyűlési választásokkal 20 év után elbúcsúzott a parlamenttől a Szabad Demokraták Szövetsége. A Gyurcsány-kormányból való 2008-as kilépés és az egy évvel későbbi EP-választási kudarc óta megállíthatatlanul zuhanó szervezet pár hónapos "lebegés" után papíron tavaly nyáron alakult újjá, az első életjeleket viszont csak a közelmúltban adta. Utánajártunk, hogy a megújult párt mire lehet képes, hol tart ma és miért lett meghatározó tényezőből jelentéktelen tömörülés. Az eltűnt pártok nyomában sorozat első része

Szívesebben mondanám magam melegnek manapság, mint liberálisnak, pláne SZDSZ-esnek - mondta egy neves publicista az Újlipótvárosi Liberális Klub rendezvényén nemrég, kevéssel azután, hogy a rendőrség nem engedélyezte az idei melegfelfonulást. A megjelent, nagyjából 30 ortodox szadeszes zavart nevetéssel vette a poént, amiről ők is tudták: nem is annyira vicces. Merthogy SZDSZ lassan egy éve nincs. Vagyis van, de hogy hol, kiért, miből és legfőképpen minek, az egyelőre elég homályos.

A 2010-es választásokra készülve már a legtöbben sejtették, hogy az első szabad választásokon még a második legtöbb szavazatot kapott és az elmúlt 20 évből 10-et kormányon töltő, a Kádár-rendszer legtöbb parkolópályára tett értelmiségiét - kit hosszabb, kit rövidebb ideig - a soraiban tudó párt morálisan mindenképp, gyakorlatilag majdnem nagyon közel áll a megsemmisüléshez. A 2009 júniusi EP-választás, majd az azt követő, Retkes Attila nevéhez fűződő éra, benne a tavaszi választásokkal totális csődöt eredményezett, a párt tönkrement, megmaradt vezetői eltűntek és csak tavaly ősszel mutatkozott először némi mozgolódás, hogy talán mégis újrakezdik, új arcokkal, a régi elvekkel.

20 év alatt olyan húzónévnek számító emberek tűntek el a pártból, mint Kis János, Kőszeg Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Haraszti Miklós, Solt Ottília, Eörsi István és a végjátékban - a Fideszből a pártba lépő - Ungár Klára vagy Fodor Gábor. Visszatekintve, két évtized alatt a liberalizmusból a gyakorlatban kevés maradandót sikerült megvalósítania az SZDSZ-nek - egyetlen sikerükként talán a sorkatonaság eltörlését említhetjük, gazdaságpolitikai és egészségügyi reformjaik sorban elbuktak -, azt azonban mindenképp, hogy maga a fogalom, feltehetően hosszú évekre, olyan szinten lejáratódott - jobboldali politikusok és közéleti szereplők hathatós közreműködésével -, amire előtte nem igazán volt példa.

"Az SZDSZ mint brand tönkrement"

Eörsi Mátyás, a párt egyik alapítója, aki 1988-tól 2010-ig a frontvonalból szolgálta az SZDSZ-t, a tavalyi botrányos választási eredmény után tűnt el a közéletből. Az elmúlt két évtizedet vizsgálva egyfajta fokozatos leépülést figyelhettek meg a választók, az egykori ügyvivő így emlékszik vissza: "1990-től az SZDSZ támogatottsága fokozatosan csökkent, így nem osztom azokat a nézeteket, hogy létezik "egy fő ok", mint például az 1994-es koalíció (lengyel testvérpártunk soha nem lépett koalícióra a lengyel posztkommunistapárttal, és 10 évvel előttünk szűnt meg)." Négy fő okot látok - mondta Eörsi a Privátbankár.hu kérdésére: Orbán Viktor óriási sikerrel osztotta meg Magyarországot, ennek következtében nem tudtunk középpárt maradni, az SZDSZ beleszorult a rossz kormányzás tehetetlenségébe, az ország 2010-ben nagyon jobbra fordult, és véget nem érő belső harcok munkáltak a pártban.

                                                                                        Régi szép idők

A jelenlegi palettán nem lát klasszikus liberális pártot Eörsi Mátyás, az emberi jogi értékeket leginkább az LMP képviseli szerinte, egykori gazdaságpolitikai elképzeléseiket azonban senki. Arra a kérdésünkre, hogy az újjáéledt SZDSZ mennyiben más a régihez képest, meglehetősen sokatmondóan válaszolt a jelenleg nyugdíjas és "ad hoc alapon nemzetközi politikai NGO-knak dolgozó", Afganisztánban és Irakban politikai projektekben tevékenykedő egykori politikus: "nem értem a kérdést, ki lenne az új párt?". Ebből aztán egyenesen következik, hogy az SZDSZ talpraállására semmi esélyt nem lát az egykori államtitkár, ahogyan ő fogalmaz: bár liberális pártra szükség lenne, az SZDSZ mint brand tönkrement.

A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) magyar politikai párt, amely 1990 és 2010 között tagja volt az Országgyűlésnek. Politikai alapfilozófiáját liberálisként határozza meg. 1994–1998 és 2002–2008 között a kormánykoalíció tagja volt. Ifjúsági tagozata az Új Generáció. A tavalyi választásokra készülve az SZDSZ és az MDF vezetése tárgyalásokat kezdett egy lehetséges választási együttműködés formáiról, majd márciusban megszületett az MDF listája, melynek első tíz helyéből a 6. és 7. helyen két SZDSZ-jelölt (Retkes Attila, Ikvai-Szabó Imre) állt. Mivel az MDF mindössze a szavazatok 2,66%-át szerezte meg, egyéni körzetben sem tudott nyerni sehol, ezért a két rendszerváltó párt együtt búcsúzott a parlamenttől.

Attól függetlenül, hogy nem tervezi a belpolitikába való visszatérését, Eörsi elég markáns véleménnyel van az elmúlt háromnegyed évről. "Ami a kormányváltás óta történt, az nagyon sokakat meglepett. Az is, hogy a Fidesz nem titkolta a programját, hanem tényleg nem volt neki. Úgy látom, hogy valódi kormányzás helyett hatalomtechnikai döntések születnek csupán, ám a Fidesz propagandában mindig a legjobb volt. Amíg a gazdaság bírja, addig nem lehet gyors preferencia-változásra számítani, ám ha a gazdaság bedől - és a hozzáértők szerint ez elkerülhetetlen - akkor erre a mostani időszakra úgy gondolunk majd vissza, mint a legfontosabb epizódra egy soha véget nem érő tanulási folyamatban" - állapítja meg Eörsi.

Arra a felvetésre, hogy a jelenlegi parlamenti összetétel példa nélküli arányaihoz nem volt-e köze az elmúlt 8 év politikájának és a liberális értelmiség kommunikációjának, tehát miben látja saját felelősségüket, azt mondja: semmiben nem látja. "Olvasom azokat az írásokat, hogy az SZDSZ nem állt ki kompromisszummentesen az elvei mellett. Felróják a kompromisszumokat, mintha a politika nem erről szólna, kivált kormányon. Azok, akik a kompromisszummentes kormányzást kérik számon, liberális értelmiségként jóváhagyják a Fidesz politikáját, hiszen a Fidesz valóban
kompromisszummentesen kormányoz. De ezzel együtt, az SZDSZ kudarca a mi kudarcunk, nem az értelmiség kudarca, ugyanakkor az egész ország frusztráltsága alól a liberális értelmiség miért is lenne mentes?" - foglalta össze a volt SZDSZ-es politikus.

                                                                                   Április óta már nem

A láthatatlan ember

A pártelnöki funkciót 2009 nyarától szűk egy évig betöltő Retkes Attila, akinek legemlékezetesebb megnyilvánulása rögtön az elnökválasztáson lezajlott - azonnali lemondásra szólította fel Kóka János frakcióvezetőt -, nem kívánt kérdéseinkre válaszolni, vagyis az összes kérdésre válaszolva három rövid mondatban foglalta össze gondolatait, íme: "2009. július 12-én lettem az SZDSZ elnöke, és 2010. június 26-áig töltöttem be ezt a tisztséget. Tizenegy és fél hónapot töltöttem tehát az országos politikában, amelyben sem előtte, sem azóta nem veszek részt. Zenetörténész és közgazdász diploma birtokában kulturális területen dolgozom. Éppen ezért nem gondolom, hogy – miközben érdeklődésük megtisztelő – magánvéleményem különösebben érdekes lehetne az Önök olvasói számára."

"Az SZDSZ már csak politikatörténetileg értelmezhető"

A mostanában minden idejét egyetemi kurzusainak szentelő Fodor Gábor 1988-ban, még a Fidesz alapítójaként robbant be a magyar közéletbe és lett az egyik legnépszerűbb politikus a 90-es évek elején, majd mikor pártja megkezdte az azóta sikeresen véghezvitt helyezkedést és alternatív liberális szervezetből elindult a jobbközép gyűjtőpárttá válás útján, átigazolt az SZDSZ-be. Volt közoktatási, majd környezetvédelmi miniszter, frakcióvezető és pártelnök, végül a 2009-es EP-választás után mondott le mind pártelnöki tisztségéről, mind képviselői mandátumáról.

Véleménye szerint az SZDSZ ma már csak politikatörténetileg értelmezhető. A párt által képviselt értékeknek nem látja a továbbvivőjét 2011-ben. Ahogy ő fogalmaz: az SZDSZ által képviselt egyes értékek megtalálhatóak – a Jobbikot kivéve – mindegyik pártban, de nem így összességében. Az SZDSZ a legelkötelezettebb nyugatos és  a legelkötelezettebb szabadságszerető párt volt, ebben az értelemben nem található örökös - teszi hozzá.

A SZDSZ tönkremenetelét és parlamentből való kiesését hibák sorozatának következményeként értékeli. "Nem osztom azokat a véleményeket, hogy az SZDSZ eltűnése a politikai életből történelmi szükségszerűség volt. Ez az álláspont csupán a felelőséggel való szembenézés elkerülésére jó - mondja Fodor, majd pontokba szedi a valódi okokat: az egyik ilyen pont mindenképpen a Fideszhez és az MSZP-hez való viszony, vagyis ebből következően a politikai palettán elfoglalt pozícióhoz köthető. Közismert a véleményem, hogy nem tartottam eleve hibának a 94-ben kötött koalíciót a szocialistákkal, a két legjobb eredményt elérő párt kötött koalíciót annak érdekében, hogy a nagyon súlyos helyzetben lévő országot megpróbálja szó szerint a csődtől megmenteni - mondja. Miután azonban ez a Bokros csomaggal többé-kevésbé sikerült és a kormányzás egyre inkább kezdett olyan irányba tartani, ami az SZDSZ számára elfogadhatatlan volt, ki kellett volna lépni a koalícióból - teszi hozzá.

Ez, mint tudjuk nem történt meg és a párt egyre inkább elveszítette támogatóit és egyre többen kötötték az MSZP-hez, amit kiválóan tükröznek a következő választásokon elért eredményeik. Másik fontos pontként az SZDSZ megújulási képtelenségét említi az egykori pártelnök.

Az SZDSZ 1990-es választásokkor a szavazatok 24,09 százalékát, 1994-ben a 17,92 százalékát, 1998-ban a 6,22 százalékát, 2002-ben és 2006-ban az 5,18 százalékát kapta. 2010-ben önállóan nem indult és kiesett.

"Bár az SZDSZ-nek 2009-ig nyolc elnöke is volt, több mint bármelyik magyarországi pártnak a rendszerváltást követően, a húsz évből két és fél évet leszámítva ugyanaz a pártelit gyakorolta a párton belüli hatalmat. Képtelen volt személyében és tartalmában megújulni, ezek a rossz, régi sérelmeken alapuló berögzültségek sok esetben teljesen irracionális döntések felé vezették a pártot. A lojalitás sok esetben fontosabb szempont volt a rátermettségnél, az egyéni érdek a pártérdeknél. Az SZDSZ történetében igazi, mélyreható és végleges változás egyszer sem következett be" - elemzi a liberális párt múltját Fodor.

Harmadik okként kiemelte, hogy a rendszerváltó pártok közül az SZDSZ-t azonosíthatjuk leginkább a rendszerváltással, de nem a rendszerváltás ideális eszményével, hanem a létező rendszerváltással, a létező posztszocializmussal. A rendszerváltás jelentős részt – hiába vesztette el az SZDSZ az első szabad választásokat – az SZDSZ (és hozzáteszem, a Fidesz, aki akkor elfogadta az SZDSZ által kínált utat) illetve az MDF forgatókönyve szerint alakul" - mondta.

A volt politikus szerint az ország nem indult el egy szocialisztikus harmadik úton, amit a népiek szerettek volna, és az állampárt sem őrzött meg semmit sem privilégiumaiból, amit a szocialisták szerettek volna. Az ország átalakulása gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt a nyugatos mintát követte. "Éppen ezért a létező posztszocializmus visszáságait néhány esetben joggal azonosítja a társadalom többsége az SZDSZ-szel. A rendszerváltást követő átalakulást azonban jelentős csalódás kíséri. Nem vitatható, hogy az SZDSZ politikai megszűnéséhez köze van az elmúlt 20 év visszáságainak, és nem csupán abban az értelemben, hogy a párt a 20 évből 12-ben kormányon volt, hanem ideológiai értelemben is. Az SZDSZ ideológiai értelemben soha nem reflektált az átalakulás kudarcaira, leginkább pro-rendszerváltás párti párt volt" - fogalmazta meg politológusi mélységekben a gondokat Fodor.

A kétharmados Fidesz-győzelem óta eltelt közel egy év értékelése mellett sem mehettünk el. "Minden várakozást alulmúlóan rossz teljesítményt nyújt a jelenlegi kabinet. Leginkább koncepciótlanságot, rendetlenséget, rögtönzéseket látunk. Meglepetés volt, hogy a Fidesz nyolc év ellenzékiséget követően ennyire nem készült fel a kormányzásra, ennyire nem voltak kidolgozott elképzelései. Alig tudnék olyan területet megnevezni, amire azt mondhatnám, hogy jó irányba tart a kormány. És ezt én személy szerint nagyon sajnálom, mivel ez egész Magyarországnak rossz. A szabadságjogok területén pedig kifejezetten aggályosak a folyamatok. A kormánypárt rendszerszerűen törekszik mindenféle fék és ellensúly lebontására. Ennek a folyamatnak sajnos az a végeredménye, hogy a demokratikus intézmények papíron működnek ugyan, de tartalmi szempontból nem töltik be funkciójukat és mára gyakorlatilag ez minden intézményre igaz lett"   

A magát közéleti emberként aposztrofáló Fodor saját lehetséges jövőbeni politikai szerepvállalásáról nem kívánt konkrétumokat mondani, azt azonban leszögezte, a jelenlegi politikai formációk egyike sem egyeztethető össze az elveivel. Az elmúlt időszakról és a lehetséges kitörési pontról elmondta: az értelmiség legnagyobb felelőssége abban érhető tetten, hogy az elmúlt 20 évben nem töltötte be szuverén kritikai funkcióját, hanem sokkal inkább saját politikai oldala érdekeinek artikulálójává vált. Ez még akkor is igaz, ha ezt a jobboldali értelmiségre még fokozottabban igaznak érzem - teszi hozzá. Ezzel van összefüggésben az is, hogy az értelmiség az elmúlt időszakban jelentősen veszített társadalmi befolyásából, véleménynyilvánítási monopóliuma a technikai fejlődés, a nyilvánosság szerkezetének átalakulása következtében is megszűnt. A kritikai funkció betöltését a jövőben leginkább különféle civil szerveződésektől várom, aminek jeleit örömmel érzékelem mostanában a nyilvánosságban.

Újult erővel előre a..., hova is?

Szabadai Viktor, az SZDSZ nemrég megválasztott ügyvezető elnöke 1994-ben a 18. születésnapján lett a párt tagja, azóta végigmászott a szamárlétrán. Volt kerületi ügyvivő, kerületi elnök, budapesti elnök, majd országos ügyvivő. Friss vezetőként - nem meglepő módon - optimistán látja a jövőt.

A 2010 nyarán tartott tisztújító küldöttgyűlésén ügy döntött a párt, hogy egy öttagú ügyvivőtestület irányítsa a pártot a jövőben, amelynek tagjaivá választott három vidéki politikust, Lővei Csabát Nyíregyházáról, Szigethy Istvánt Zalaegerszegről és Varga Győzőt Esztergomból, valamint Budapestről Tarján Andrást és Szabadai Viktort. Az alapszabály értelmében ez az ötfős grémium választotta meg az SZDSZ ügyvezető elnökének Szabadait. Emellett a párt stratégiai döntéshozó testületében, az Országos Tanácsban is változások történtek: nyár óta Horváth Tibor, a párt Tolna megyei elnöke vezeti azt. A múlt hónaptól egy régi-új arcot, Mécs Imrét is újra a soraiban tudja a párt, aki 1988-2006 között volt már az SZDSZ tagja, majd egy nem túl sikeres MSZP-s kitérőt követően tért most vissza.

"Az SZDSZ 2011 januári országos küldöttgyűlése úgy fogalmazta meg a párt vízióját, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége egy olyan piacpárti, modern liberális párt, amely hangsúlyosan kezeli a szabadság és a szolidaritás elvét. "

Azok pártja, akik elkötelezettek a demokratikus jogállam iránt, akik ellenzik a többségi elnyomást bármely társadalmi kisebbséggel szemben, akik a gondoskodó állam mindenhatósága helyett az öngondoskodásra ösztönző, nem túlterjeszkedő államban hisznek - mondta Szabadai, majd hozzátette: a mai parlamenti erőket talán az utolsó kitétel köti össze leginkább.

Az etatista, mindenbe beleavatkozni, s mindenben dönteni akaró államba vetett hit, ami legkézenfekvőbben egy platformba sorolja őket. Az egyén szabadságát és öngondoskodási lehetőségeit korlátozó, a nagymértékű állami újraelosztásra alapozó, abból különböző átláthatatlan mechanizmusokon keresztül visszaosztogató, támogató központi hatalom erősítésében látják politikai küldetésüket - tette hozzá.

A hivatalos álláspont és a mai parlamenti pártoknak való odaszúrás után nézzük, mit jelent a gyakorlatban ma az SZDSZ: nagyjából 1100 párttaggal, főleg Budapestre korlátozódva - bár az elnök elmondása szerint vannak még működő vidéki szervezetek -, tagdíjakból és időszakosan érkező magánszemélyi felajánlásokból vegetáló törpepárt, amely ráadásként még egy 2008-ban megkötött MFB-hitelszerződés terheit is nyögi.

A több száz millió forintos adósságot sem törleszteni, sem pedig egyben, más hitelek segítségével nem tudja visszafizetni a szervezet, ezért azt a stratégiát választották, hogy az MFB-szerződés keretében a párthoz került ingatlanokat visszadják az államnak és egy csökkentett portfóliót próbálnak meg fenntartani. (Az Állami Számvevőszék honlapján az utolsó nyilvános adat ´Összefoglaló az SZDSZ 2008. évi gazdálkodása törvényességének ellenőrzéséről´ címmel érhető el. A vizsgálat szerint: az ellenőrzés által feltárt elszámolási problémák a lényegességi küszöböt nem érték el, ennek figyelembe vételével a számviteli törvényben meghatározott számviteli alapelveket érvényesítették. A párt 2007-2008. évi gazdálkodásáról megbízható és valós képet adtak a megjelentetett beszámolók - állapították meg.)

Szabadai elmondása szerint a párt szervezésében folyamatosan működnek liberális klubok, ahol különböző közéleti személyek, szakértők, újságírók, művészek részvételével a közélet aktualitásai kerülnek megvitatásra - az elmúlt egy hónapban egy példát találtunk a klubozásra, a cikk első mondata ott hangzott el. Ezenkívül elindult a párt hírlevele (a cikk befejezéséig 2 hírlevél olvasható SZabaDSZáj címmel), a tervek között szerepel egy webrádió beindítása, valamint továbbra is nagy hangsúlyt szeretnének fektetni az online-megjelenésre. (Jelenleg az szdsz.hu oldal - bár működik - leginkább egy vidéki művelődési ház 2005-ös profiljához hasonlít, kapcsolatba lépni szinte képtelenség a párttal, facebook-os követőinek száma mindössze 349).

                                                                                     Indulás a lejtőn

Arra a felvetésre, hogy - mint fentebb idéztük Eörsi Mátyást - egykori párttársa szerint az SZDSZ mint brand teljesen használhatatlan, úgy reagált Szabadai, hogy a 2009-es EP-választási kudarcot követően a pártot elhagyó politikusok közül jónéhányan új liberális formációt létrehoztak, melyek az alapítók szándékai szerint majd a magyar politikai közéletbe újonnan berobbanó, hitelesen megjelenő liberális erőként foglalnak pozíciót maguknak, hátrahagyva mindazt, amit az SZDSZ jelentett. "Nos, kijelenthetjük, hogy ezek a próbálkozások sorra kudarcot vallottak, egyik sem tudott tartósan, szélesebb ismertséget szerezve magának megragadni a közéletben. Ha innen közelítjük meg a kérdést kijelenthetjük: talán nem az SZDSZ, mint brand volt a legnagyobb baj - mondta."

Az aktuális politikai helyzetet elemezve Szabadai egy tavaly a választások után a Népszavában megjelent írását ajánlotta figyelmünkbe, mely szerint: mutatott már nekünk a történelem olyan példát, mikor egy demokratikus jogállamban egy politikai erő szinte minden megnyerhetőt megnyert, s ezzel egy rendkívül erős felhatalmazást kapott a hatalomgyakorlásra. Akkor ennek az eredménye egyértelműen pozitívnak volt mondható, hiszen a győztesek éltek, s nem visszaéltek hatalmukkal. Igaz, tette hozzá Szabadai a cikkben, ehhez szükség volt egy olyan jó politikai vezetőre is, mint amilyen Franklin Delano Roosevelt volt, aki rettentő gazdasági világválság bénító körülményei között lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és sikerült talpra állítania országát.

Az SZDSZ közelmúltbeli elnökei közül Kóka János teljesen eltűnt a közéletből, Kuncze Gábor pedig az ATV és a Klubrádió műsorvezetőjeként tevékenykedik manapság.

Az azóta eltelt idő sajnos nem igazolt ebből semmit - mondta az elnök, a visszamenőleges hatállyal hozott törvények, majd az Alkotmánybíróság jogainak csorbítása egy a jogállamiság alapjai ellen indított többfrontos támadás első akciói voltak. Az einstand (honvédelmi) -törvény, a magánnyugdíjpénztári befizetések államosítása, a korábban meghatározó szerepű Költségvetési Tanács működésének ellehetetlenítése, az egypárti delegálású Médiatanács mindenhatósága, valamint a Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból is sokat kritizált médiatörvény is mind azt igazolja, hogy érdemi politizálás helyett sokkal inkább valami fundamentalista, a jogállamot a végletekig megbénítani szándékozó hatalmi berendezkedés zajlik - foglalta össze véleményét a SZDSZ elnöke.

Privátbankár - Acsai N. Ferenc