Az én generációm még emlékszik a robotika három alaptörvényére. 1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. 2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének. 3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény előírásaival.
Bizony ez a végtelenül okos gondolatsor még 1942-ben született, a végtelenül zseniális író, Asimov agyában, abban a korszakban, amikor pedig a legjobb mesterséges agyak még egy nagytermet töltöttek be és gyanútlan kívülálló szemében drótokkal összekapcsolt zúgó ruhásszekrények sorozatának mutatkoztak, az ember-alakú és ember-funkciójú robotok pedig tényleg a film és az irodalom alakjai voltak csupán.
De most Dél-Koreában komolyra fordultak a dolgok, öttagú testület kapta a feladatot magától a kormánytól, hogy etikai kódexet alkosson a robotok és emberek együttélésére. A dolog egyáltalán nem vicc, Koreában az előrejelzések szerint alig egy évtizeden belül az ottani háztartások többségében már dolgozik robot-alkalmazott, de egyáltalán nem korlátozódik a működésük a családi környezetre, például a műtétek jelentős részét is robotsebészek végzik majd. És nem árt komolyan venni az előrejelzéseket egy olyan országból, ahol a világ többségét évekkel megelőzve terjedtek el például a mobilszolgáltatások, ahol a technológia az emberek többsége szemében természetes eleme a mindennapoknak és a kormányzat számára a technológia, épp a robotika mutatkozik lehetőségként például a társadalom elöregedése miatti problémák megoldására is.
Az, hogy a koreai kormány robot-etikai bizottságában is helyett kapott science-fiction író, azért némiképp elgondolkodtatja az embert, mert azt sugallja, hogy mégiscsak valamiféle fantasztikus dologra kell felkészülni. De a számomra döntő érvet maga a robot-ügyekkel megbízott koreai minisztériumi tisztviselő vetette fel, aki a családi robot előnyeit taglalta, amiből az én agyam máris a robotika negyedik törvényét kezdte fogalmazgatni, miszerint: ha a robot egy nála is rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetben lévő embert talál, köteles segíteni rajta.
Merthogy a koreai kormányszakértő arra emlékeztetett, és ez mintha Magyarországon sem lenne épp érdektelen szempont, hogy ha egy háztartásban dolgozik egy valóságos robot, akkor talán a háziasszonyt, a feleséget fel lehet szabadítani a robot-szerepből.
Boldog Nőnapot!
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Igazoltatás és balesetveszély - van összefüggés?
Aradi kongresszus: vágyott Kelet-Európai dögunalom
Emlékek a kifli-Trabantról
Halottaskocsi a buszsávban: belenyúlnak a KRESZ-be
Nálunk még rémálom, ha színesedik a világ