Generációváltásra készül Franciaország: az elnökválasztás vasárnapi első fordulójának két legnagyobb esélyese az 50-es éveiben járó konzervatív, a közvéleményt erősen megosztó Nicolas Sarkozy és sokszor hibázó szocialista riválisa, Ségolene Royal
Negyvennégy és félmillió választópolgárt várnak vasárnap az urnákhoz, hogy eldöntsék: a tizenkét elnökjelölt – nyolc baloldali, három jobboldali, illetve egy centrista – közül melyik kettő maradjon állva a két hét múlva esedékes döntő fordulóban. Elvileg persze már most vasárnap meg lehetne határozni az Elysée új lakójának kilétét, de arra még nem volt példa az ötödik köztársaság történetében, hogy egy jelölt már az első nekifutásra megkapja a lehetséges szavazatok 50 százalékát, plusz egy szavazatot. Erre ezúttal sem számít senki.
| A kampány komoly kérdésekkel (magas munkanélküliség, gazdasági gondok) indult, de aztán a populizmustól sem mentes témák (közbiztonság, bevándorlás, nemzeti identitás) más irányba terelték a vitát. Míg több millió francia választó változatlanul nem tudja, hogy kire fog szavazni, a felmérések szerint a voksok negyedét szélsőbalos vagy szélsőjobbos jelöltek fogják elvinni. A közszolgáltatásaira, TGV szuper-expresszére, globális nagyvállalataira és kulturális kisugárzására oly büszke Franciaországgal szemben ott egy másik: a frusztrált, magát kirekesztettnek érző, az V. Köztársaságot rothadtnak, a globalizációt pedig a 35 órás munkahetet fenyegető "mély-Franciaország". |
De ha arra gondolunk, hogy 48 órával a választások kezdete előtt a szavazók egyharmada még nem tudta, kire adja a voksát, s a centrista jelölt éppen bennük reménykedik, még minden megtörténthet. Elvileg még az is, hogy a 12-16 százalék között mért szélsőjobboldali jelölt, Jean-Marie Le Pen bejuthat a döntő fordulóba, csakúgy mint öt évvel ezelőtt, amikor az első forduló előtt hajszálra úgy állt, mint most. Ennek az esélye viszont most még csekélyebb, mint öt éve volt. Egyrészt Sarkozy biztos befutónak tűnik, éppen a szélsőjobbtól elhódított szavazatok révén. Másrészt a franciák tanultak az öt évvel ezelőtti leckéből, s nem szeretnék, hogy a fél világ rájuk mutogasson, amiért helyzetbe hozzák a szélsőjobbot.
Öt éve büntetni akartak a szavazók, mert a szocialista Lionel Jospin nem tűnt valóságos alternatívának Jacques Chirac-kal szemben, de különösebb változást ez utóbbitól sem reméltek. Most más a helyzet: a jobboldali „istállóból” származó Sarkozy mind életkorával, mind habitusával eleve garancia a változásokra, s a szocialista Royal asszony is ezzel a szlogennel kampányol. Francia véleményformálók szerint Sarkozy, mint a legalkalmasabbnak tetsző jelölt már most ünnepelhetne, ha nem félnének tőle annyian. Sokan akadnak viszont, akiknek túl liberális, s határozottan, hogy ne mondjuk könyörtelenül meg fogja hozni azokat az elodázhatatlan döntéseket, amelyek visszavezetik Franciaországot Európa élvonalába. S biztosra vehető, hogy ezek a reformlépések fájni fognak.
Noha mindenki a fent emlegetett három – Le Pennel együtt négy jelöltről beszél, valójában tucatnyian álltak rajthoz, hogy elnyerjék az Elysée bársonyszékét. A baloldalon nyolc versengőt találunk, bár közülük csak a szocialista párt jelöltjének, a néhai Francois Mitterrand felfedezettjének és miniszterének, az 54 éves Ségolene Royalnak van győzelmi esélye. Ha valóban nyerne, Mitterrand után ő lenne a második baloldali politikus, aki Franciaországban valaha elnökválasztást tudott nyerni.
A baloldalon ringbe száll még két volt miniszter asszony: a zöldpárti Dominique Voynet és a kommunista Marie-George Buffet. Ugyancsak „vörös színekben” indul a mezőny abszolút rekordere, Arlette Laguiller, aki trockista színezetű pártja (Lutte Ouvriere) képviseletében hatodszor kísérli meg bevenni az elnöki palotát. Sarkában topog a jelöltek benjáminja, Franciaország legismertebb postása, a 33 éves Olivier Besancenot, aki már öt évvel ezelőtt, pelyhedző állú huszonévesként is megmérette magát.
Őt követi három alig ismert újdondász: a 40 éves Frédéric Nihous, a vadászok, a halászok, a természet és a hagyomány képviseletében, a radikális Gérard Schiari, aki nemcsak az EU-nak intene búcsút, de a magántulajdonnak is, valamint a globalizációellenes tüntetések szervezője, a lázadó francia paraszt bőrébe bújt José Bové.
A jobboldalon négy jelölt szorong. A szélen Le Pen található, aki ötödször, s alighanem utoljára próbálkozik az Elysée elnyerésével, s legutóbb hatalmas meglepetést keltve bekerült a választások második fordulójába. Tőle csak egy árnyalattal mérsékeltebb Philippe de Villiers, aki nacionalista és EU-ellenes szóvirágaival legutóbb kudarcot vallott, s nem tudta összegyűjteni az induláshoz szükséges ötszáz polgármesteri szavazatot. S végül szólnunk kell a mérsékelt jobboldal toronymagas elnökesélyeséről, a második forduló biztos részvevőjének számító, 52 éves Nicolas Sarkozyről.
Nicolas Sarkozy apja, Nagybócsai Sárközy Pál magyar kisnemesként hagyta el az országot közvetlenül a háború után. Előbb Franciaországban telepedett le, majd családját, köztük a kis Nicolas-t elhagyva Amerikába költözött, s a ’90-es évek elejéig nem is volt közöttük semmilyen kapcsolat. A fiatal gaullista politikus csak ekkor, az előkelő párizsi előváros, Neuilly polgármestereként fedezte fel az apját vagy inkább a benne rejlő marketing-lehetőséget, haza, a magyarországi családi birtokra pedig már együtt látogattak, amikor Nicolas Sarkozy már miniszter volt. Valamennyi közvéleménykutató intézet egyetért abban, hogy a politikától visszavonuló jelenlegi elnök, Jaques Chirac székét Sarkozy örökölheti.
Nem szóltunk még a jobboldali koalícióból kiszakadt, magát centristának tartó Francois Bayrouról, akinek jobbról is, balról is udvarolnak, s aligha kerülhet ki vesztesként a mostani versengésből:mindkét oldal miniszterelnöki széket kínál neki, ha a második fordulóban az ő támogatására szólítja fel híveit. Bayrou azonban egyelőre hallgat, hiszen még az sem kizárt, hogy ezúttal ő lesz a választások Le Penje, s bejut a döntő fordulóba. Az lenne az igazi meglepetés.
Nehéz választás? A világ legszebb elnök-jelöltje
Turista-utálatban alig maradunk el a franciáktól
Áron aluli luxuslakás Sarkozynek?
Franciaországban 30-40 milliárd euró adót csalnak el
A francia vagyonadó miatt naponta ketten költöznek el
Sarkozy: nem vagyok magyar
Népszabadság
A demokratáknak nem sikerült megállítani a republikánus többség kialakulását, akik 218 helyet szereztek a kongresszus alsóházában. 
