A 20. század első feléig tartotta magát az elgondolás, hogy a Tejútrendszerbe tömörülnek a csillagok, a Tejútrendszer körül pedig véletlenszerűen helyezkednek el a spirálködök és egyéb halmazok. Miután Edwin Hubble amerikai csillagász 1923-1924-ben a közeli galaxisok távolságát sikerrel megmérte, bebizonyosodott, hogy a spirálködök nem a Tejútrendszer "függelékei", hanem több millió, akár sok milliárd fényévre lévő objektumok. Hamarosan elfogadottá vált, hogy a Tejút csak egy a több milliárd galaxis közül.
Az ütközések során még az is előfordulhat, hogy a beolvadó, s ezzel önálló galaxisként életét befejező csillagváros körül korábban keringő gömbhalmazok aztán az új, nagyobb galaxis körül folytatják keringésüket, ahogy ez igaz lehet a kísérő galaxisokra is. |
A galaxishalmazok meglehetősen "nagy" objektumok, bár e jelző ekkora mérettartományban már "elképzelhetetlen" méretekről árulkodik. A Lokális Csoport átmérője mintegy 10 millió fényév körüli, vagyis a fénynek 10 millió évébe tart átjutni rajta (10 milliószor 10 billió km) - ennek ellenére a viszonylag kis galaxishalmazok közé tartozik. Ahogy egyre több galaxis, galaxishalmaz távolságát ismertük meg, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az egymáshoz közeli galaxishalmazok maguk is egy-egy nagyobb objektum részét képezik, felfedezték a szuper-galaxishalmazokat vagy szuperhalmazokat. A Lokális Csoportot magában foglaló Virgo Szuperhalmaz a maga 200 millió fényév átmérőjével az ismert Világegyetem egyik legnagyobb szuperhalmaza. Úgy tűnik, "hiperhalmazok" már nem léteznek, a szuperhalmazok nem csoportosulnak. Azonban szálszerű szerkezetek, a galaxishalmazok által alkotott "filamentumok" kötik össze őket, melyek több milliárd fényéves hosszukkal a Világegyetem valójában ismert legnagyobb kiterjedésű objektumai.
A jelenleg elfogadott elméletek szerint mind a Tejútrendszer, mind az Androméda-köd kisebb galaxisok összeütközéséből jött létre. Az évmilliárdokkal ezelőtti ősök még formátlan csillaghalmazok lehettek, melyek ütközéséből egyre nagyobb csillagvárosok alakultak ki. Az elhaladó kompakt (kis méretű, de nagy csillagsűrűségű) galaxisok tömegvonzása hatására indulhattak meg azok a sűrűséghullámok, melyek a spirálkarok kialakulásához vezettek. Az elmélet szerint ahhoz, hogy egy Tejútrendszerhez hasonló galaxis kialakuljon, számos ütközésre van szükség.
Az elmúlt két évben a Sloan Digitális Égboltfelmérés néven futó program keretében nyolc új törpegalaxissal bővült a Lokális Csoport ismert tagjainak a száma. A nemzetközi, 27 csillagászból álló kutatócsoport felfedezését idén januárban mutatták be a Cambridge Egyetem kutatócsoportjának csillagászai. Az egyes galaxisok halványabbak annál, mint amit korábban a galaxisoknál minimálisan elképzelhető fényességnek gondoltak a csillagászok: a Nap fényességének ezerszerese, illetve százezerszerese közé esik. Mindez arra utal, hogy a bennük lévő csillagok nagyon halványak, idősek vagy sűrű gáz tölti ki bennük a csillagközi teret. S végül az is elképzelhető, hogy alig van bennük néhány ezer csillag. Mivel ez kisebbé teszi őket minden eddig felfedezett vagy elméletileg jósolt galaxisnál, többen máris új nevet javasolnak számukra, s a törpegalaxis helyett (Tolkien után) a "hobbit galaxis" elnevezés is terjedőben van.
Miért zöld a növény? Más bolygókon milyen színű?
Hamarosan fény derülhet az Univerzum egyik titkára
Lehetséges az időutazás? A múltba még nem
Lélegzetelállító képek a Szaturnusz gyűrűiről
Nemzetközi Űrállomás: kondul a vészharang - képek
Népszabadság