Szakértők szerint 15-20 forinttal emelheti az euró árfolyamát, ha a devizahitelek 10 százalékát rögzített árfolyamon előtörlesztik A tegnapi bejelentés után az elemzők a részletek ismerete nélkül egyelőre csak találgatnak. A kormány optimista a tervezett intézkedés várható hatásaival kapcsolatban, a piaci szereplők ugyanakkor azt is felmérik, hogy mi lehet a worst case scenario, azaz a legrosszabb kimenet.
Mi a legvalószínűbb?
Piaci szereplők becslése szerint a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztése a hétfői bejelentések alapján (de a pontos részletek ismerete nélkül) nagyjából a 20 milliárd euró értékű devizahitel-állomány 10 százalékát érintheti. A Privátbankár által megkérdezett, a piaci folyamatokat jól ismerő, neve elhallgatását kérő szakember szerint a bankok bankközi devizapiacon keletkező 2 milliárd eurónyi devizavételi kötelezettsége önmagában 15-20 forinttal magasabb euróárfolyamot eredményezhet. Mindeközben a világgazdaság és azon belül Európa gazdasága jelenleg komoly nehézségekkel küzd: az európai bankok nem jutnak elegendő dollárlikviditáshoz, a levegőben lóg Franciaország leminősítése és Görögország csődje – márpedig a nemzetközi gazdasági helyzetkép romlása könnyen a kockázatosabbnak ítélt feltörekvő devizák, köztük a forint további gyengüléséhez vezethet.
A kormány kihúzta a biztosítószeget a kézigránátból – fogalmazott a szakértő. Lehet ugyan a jegybanki intervencióra számítani, hiszen kétmilliárd euró a jelenleg magasan tartott jegybanki tartalékból könnyedén elkölthető. Csakhogy nagy mennyiségű forró pénz van a piacon, jelentősek a külföldi pozíciók erősebb árfolyamon történt forint- és kötvényvételekkel, amik a forint gyengülésével jelentős veszteséget termelhetnek. A külföldi befektetőknek mindig sztori kell: valami mellett, vagy valami ellen spekulálnak, ami azt jelentheti, hogy nem csak az említett kétmilliárd euró szakadhat rá a piacra, hanem adott esetben a forint ellen spekuláló pozíciók nyílhatnak, ami tovább gyengítheti a magyar fizetőeszközt.
A forint gyengülése döntheti tovább a dominót
Márpedig ha a forint gyengül, akkor nő a különbség a 180 forintos rögzített törlesztési árfolyam és a tényleges svájcifrank-árfolyam között. Minél nagyobb a különbség, annál nagyobb lesz a késztetés, hogy az eladósodott polgár pénzt szerezzen a kedvező árfolyamú végtörlesztésre – és annál nagyobb lesz a késztetés, hogy egyes bankok devizahitel-törlesztési célra kínált forinthitelekkel jelenjenek meg a piacon.
Ne felejtsük el, hogy jelen helyzetben a bankok együttműködésre vannak utalva, és a veszteségeiket úgy tudják szektor szinten minimalizálni, ha senki nem kezdi elcsábítani olcsó forinthitellel a többi bank fizetőképes ügyfeleit. Abban az esetben, ha valamelyik bank kiugrik, és elkezdődik a verseny, akkor a bankszektor egésze sokkal rosszabbul jár. Pénzügyi értelemben győztes akkor sem lesz, nyerni nem tudnak ezen a tranzakción. Aki legjobban jár, az kisebb veszteséget szenved majd el, az összes többi bank viszont sokkal rosszabb eredményt érhet el, és drámai veszteséget kell majd realizálniuk.
Öngerjesztővé válhat a folyamat
Egy ilyen verseny révén még jobban nőne az a kör, aki részt tud venni a programban, ami további deviza keresletet és ezen keresztül forintgyengülést okozna. Ennek a játéknak az összegszerű következményeit ma még nehéz előre jelezni, az azonban biztos, hogy azok a devizahitelesek, akik nem tudnak előtörleszteni, még rosszabb helyzetbe kerülnek a forint gyengülése miatt tovább emelkedő törlesztő részletek miatt. Ez pedig megkérdőjelezi a program szándékainak teljesülését.
Minél többen vesznek részt a programban, és minél nagyobb a különbség a 180 forint és a tényleges frankárfolyam között, annál többe fog kerülni az egész ügy a bankoknak. Szélsőséges esetben (ha a teljes, 20 milliárd eurós állomány devizahitel-állomány érintett lesz) a bankrendszer tőkevesztesége elérheti a teljes tőkeállomány egyharmadát. Ez az elméleti legrosszabb eset szinte egy atombomba-támadással érne fel a bankrendszer számára! Gondoljunk bele bármely iparág esetében mivel járna, ha a tőkeállomány harmadolódna?! A magyar bankok ráadásul egy olyan piaci helyzetben veszítik el tőkéjüket, amikor a pénzintézetek világszerte a Bázel III szerinti tőkemegfelelési mutatójukat kötelesek javítani.
Áttételes hatások, görög helyett ír útra kerülünk
Az igazi nagy problémát a fenti folyamatoknak a gazdaságra gyakorolt tovagyűrűző hatása jelenti. A magyar bankrendszer sérülékenysége nő, amit szinte automatikusan leminősítések követhetnek a hitelminősítők részéről. Ez egyértelműen drágítja majd a külső forrásszerzést. Rosszabb esetben a külföldi tulajdonosok azt is mondhatják, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak több tőkét tolni Magyarországra. Erőteljesen visszavetheti a befektetési kedvet nem csak a pénzügyi, hanem a reálszférában is, ha az a nézőpont válik uralkodóvá, hogy Magyarországon a magánszféra szerződéseit az állam visszamenőlegesen módosítgatja. Márpedig ilyen esetben előfordulhat, hogy állami pénzzel kell majd megmenteni egyes bankokat, miközben a magyar állam önmaga is az adósság problémájával küzd, és az egyszeri forrást jelentő nyugdíjvagyonnak már a végét járjuk.
A görög helyett így az ír útra sodródhat Magyarország: egy olyan bankmentésbe kényszerülhetünk bele, ami további jelentős növekedést hozhat az államadósságban. Írország úgy vált a korábbi „bezzeg” országból az egyik legveszélyeztetebbé, hogy a bankok mentése miatt az államadóssága kritikus szintre ugrott. Mindeközben Magyarország erősen rá van szorulva a külföldiek pénzére, hiszen vissza akarjuk fizetni a tartozásunkat az IMF-nek. Egyik kézzel kemény pofont adunk a külföldi tőkének a bankokon keresztül, másik kézzel viszont próbáljuk magunkhoz édesgetni ugyanennek a szektornak a szereplőit, hogy vegye meg az államkötvényeinket. Ez nem egy egyszerű mutatvány.
A forint gyengülése az állam devizaadósságának leértékelődését is jelenti, tehát a GDP arányos államadósság nőni fog. Ez nem csak ellentétes a kormányzati célokkal, hanem egy ilyen instabil helyzetben a hitelminősítőket is mozgásba hozhatja. Egy esetleges leminősítés a kockázati prémium további emelkedéséhez vezetne, tovább növelve a finanszírozás költségét, a költségvetés nehézségeit és végső soron az államadósságot – még ha erre nem is 1-2 hónap alatt kerül sor.
Mindenkit érinteni fog
Egy kezdő befektető is tudja, hogy ingyenebéd nincsen. De aki a pénzügyi szférának a gazdaságban betöltött szerepével tisztában van, az tudja azt is, hogy ha a bankoknak nem jó, akkor nem jó a gazdaságnak sem.
Közvetlenül a bankokra terheli a kormány a kedvezményes visszafizetés költségét, közvetetten azonban egy sokkal szélesebb kör fogja megfizetni a számlát. Recessziós gazdasági környezet van Magyarországon, a növekedés motorját a multik számára exportra termelő feldolgozóipari cégek jelentik, a belső fogyasztás a várakozások alatt maradt. Ilyen környezetben a bankok nem hiteleznek, mert nagy a valószínűsége, hogy a kihelyezett pénzét nem fogja visszakapni, sőt a meglévő hitelportfólió romlását az elmúlt években tőkéből kellett finanszírozni, mert a tőkekövetelményeket folyamatosan emeli a Bázel III szabályozás. A bankoknak nem az a fő szempontjuk, hogy makroszinten hogyan segíthetnek egy gazdaságot, hanem az, hogy a kihelyezett pénzüket nyereséggel visszakapják. Így hibás megközelítés azért ostorozni a szektort, hogy nem hitelezik eléggé a gazdaságot. Az államnak az a feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, hogy a bankok között megfelelő verseny alakuljon ki, így alakítva ki azokat a feltételeket, amelyek a gazdaság többi szereplője számára kedvezőek. Az állam ehelyett adminisztratív eszközökkel igyekszik ezeket kikényszeríteni.
A tervezett intézkedés tovagyűrűző hatásaként egy recessziós spirál alakulhat ki. Ha végül az államnak kell kisegítenie a pénzügyi szektort, az komoly hatást gyakorolhat az államadósságra és a gazdasági környezetre is. További hatásként megemelkedhet a vállalati csődök száma is, ha a banki finanszírozástól függő cégek nem jutnak hozzá a szükséges forrásokhoz. Bár a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetőségének megteremtése egyszerűnek tűnhet, valójában kiszabadulhat egy olyan szellem a palackból, ami egyáltalán nem biztos, hogy végig irányítható lesz – mondta a Privátbankárnak a szakember.
Mi a legvalószínűbb?
Piaci szereplők becslése szerint a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztése a hétfői bejelentések alapján (de a pontos részletek ismerete nélkül) nagyjából a 20 milliárd euró értékű devizahitel-állomány 10 százalékát érintheti. A Privátbankár által megkérdezett, a piaci folyamatokat jól ismerő, neve elhallgatását kérő szakember szerint a bankok bankközi devizapiacon keletkező 2 milliárd eurónyi devizavételi kötelezettsége önmagában 15-20 forinttal magasabb euróárfolyamot eredményezhet. Mindeközben a világgazdaság és azon belül Európa gazdasága jelenleg komoly nehézségekkel küzd: az európai bankok nem jutnak elegendő dollárlikviditáshoz, a levegőben lóg Franciaország leminősítése és Görögország csődje – márpedig a nemzetközi gazdasági helyzetkép romlása könnyen a kockázatosabbnak ítélt feltörekvő devizák, köztük a forint további gyengüléséhez vezethet.
A kormány kihúzta a biztosítószeget a kézigránátból – fogalmazott a szakértő. Lehet ugyan a jegybanki intervencióra számítani, hiszen kétmilliárd euró a jelenleg magasan tartott jegybanki tartalékból könnyedén elkölthető. Csakhogy nagy mennyiségű forró pénz van a piacon, jelentősek a külföldi pozíciók erősebb árfolyamon történt forint- és kötvényvételekkel, amik a forint gyengülésével jelentős veszteséget termelhetnek. A külföldi befektetőknek mindig sztori kell: valami mellett, vagy valami ellen spekulálnak, ami azt jelentheti, hogy nem csak az említett kétmilliárd euró szakadhat rá a piacra, hanem adott esetben a forint ellen spekuláló pozíciók nyílhatnak, ami tovább gyengítheti a magyar fizetőeszközt.
A forint gyengülése döntheti tovább a dominót
Márpedig ha a forint gyengül, akkor nő a különbség a 180 forintos rögzített törlesztési árfolyam és a tényleges svájcifrank-árfolyam között. Minél nagyobb a különbség, annál nagyobb lesz a késztetés, hogy az eladósodott polgár pénzt szerezzen a kedvező árfolyamú végtörlesztésre – és annál nagyobb lesz a késztetés, hogy egyes bankok devizahitel-törlesztési célra kínált forinthitelekkel jelenjenek meg a piacon.
Ne felejtsük el, hogy jelen helyzetben a bankok együttműködésre vannak utalva, és a veszteségeiket úgy tudják szektor szinten minimalizálni, ha senki nem kezdi elcsábítani olcsó forinthitellel a többi bank fizetőképes ügyfeleit. Abban az esetben, ha valamelyik bank kiugrik, és elkezdődik a verseny, akkor a bankszektor egésze sokkal rosszabbul jár. Pénzügyi értelemben győztes akkor sem lesz, nyerni nem tudnak ezen a tranzakción. Aki legjobban jár, az kisebb veszteséget szenved majd el, az összes többi bank viszont sokkal rosszabb eredményt érhet el, és drámai veszteséget kell majd realizálniuk.
Öngerjesztővé válhat a folyamat
Egy ilyen verseny révén még jobban nőne az a kör, aki részt tud venni a programban, ami további deviza keresletet és ezen keresztül forintgyengülést okozna. Ennek a játéknak az összegszerű következményeit ma még nehéz előre jelezni, az azonban biztos, hogy azok a devizahitelesek, akik nem tudnak előtörleszteni, még rosszabb helyzetbe kerülnek a forint gyengülése miatt tovább emelkedő törlesztő részletek miatt. Ez pedig megkérdőjelezi a program szándékainak teljesülését.
Minél többen vesznek részt a programban, és minél nagyobb a különbség a 180 forint és a tényleges frankárfolyam között, annál többe fog kerülni az egész ügy a bankoknak. Szélsőséges esetben (ha a teljes, 20 milliárd eurós állomány devizahitel-állomány érintett lesz) a bankrendszer tőkevesztesége elérheti a teljes tőkeállomány egyharmadát. Ez az elméleti legrosszabb eset szinte egy atombomba-támadással érne fel a bankrendszer számára! Gondoljunk bele bármely iparág esetében mivel járna, ha a tőkeállomány harmadolódna?! A magyar bankok ráadásul egy olyan piaci helyzetben veszítik el tőkéjüket, amikor a pénzintézetek világszerte a Bázel III szerinti tőkemegfelelési mutatójukat kötelesek javítani.
Áttételes hatások, görög helyett ír útra kerülünk
Az igazi nagy problémát a fenti folyamatoknak a gazdaságra gyakorolt tovagyűrűző hatása jelenti. A magyar bankrendszer sérülékenysége nő, amit szinte automatikusan leminősítések követhetnek a hitelminősítők részéről. Ez egyértelműen drágítja majd a külső forrásszerzést. Rosszabb esetben a külföldi tulajdonosok azt is mondhatják, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak több tőkét tolni Magyarországra. Erőteljesen visszavetheti a befektetési kedvet nem csak a pénzügyi, hanem a reálszférában is, ha az a nézőpont válik uralkodóvá, hogy Magyarországon a magánszféra szerződéseit az állam visszamenőlegesen módosítgatja. Márpedig ilyen esetben előfordulhat, hogy állami pénzzel kell majd megmenteni egyes bankokat, miközben a magyar állam önmaga is az adósság problémájával küzd, és az egyszeri forrást jelentő nyugdíjvagyonnak már a végét járjuk.
A görög helyett így az ír útra sodródhat Magyarország: egy olyan bankmentésbe kényszerülhetünk bele, ami további jelentős növekedést hozhat az államadósságban. Írország úgy vált a korábbi „bezzeg” országból az egyik legveszélyeztetebbé, hogy a bankok mentése miatt az államadóssága kritikus szintre ugrott. Mindeközben Magyarország erősen rá van szorulva a külföldiek pénzére, hiszen vissza akarjuk fizetni a tartozásunkat az IMF-nek. Egyik kézzel kemény pofont adunk a külföldi tőkének a bankokon keresztül, másik kézzel viszont próbáljuk magunkhoz édesgetni ugyanennek a szektornak a szereplőit, hogy vegye meg az államkötvényeinket. Ez nem egy egyszerű mutatvány.
A forint gyengülése az állam devizaadósságának leértékelődését is jelenti, tehát a GDP arányos államadósság nőni fog. Ez nem csak ellentétes a kormányzati célokkal, hanem egy ilyen instabil helyzetben a hitelminősítőket is mozgásba hozhatja. Egy esetleges leminősítés a kockázati prémium további emelkedéséhez vezetne, tovább növelve a finanszírozás költségét, a költségvetés nehézségeit és végső soron az államadósságot – még ha erre nem is 1-2 hónap alatt kerül sor.
Mindenkit érinteni fog
Egy kezdő befektető is tudja, hogy ingyenebéd nincsen. De aki a pénzügyi szférának a gazdaságban betöltött szerepével tisztában van, az tudja azt is, hogy ha a bankoknak nem jó, akkor nem jó a gazdaságnak sem.
Közvetlenül a bankokra terheli a kormány a kedvezményes visszafizetés költségét, közvetetten azonban egy sokkal szélesebb kör fogja megfizetni a számlát. Recessziós gazdasági környezet van Magyarországon, a növekedés motorját a multik számára exportra termelő feldolgozóipari cégek jelentik, a belső fogyasztás a várakozások alatt maradt. Ilyen környezetben a bankok nem hiteleznek, mert nagy a valószínűsége, hogy a kihelyezett pénzét nem fogja visszakapni, sőt a meglévő hitelportfólió romlását az elmúlt években tőkéből kellett finanszírozni, mert a tőkekövetelményeket folyamatosan emeli a Bázel III szabályozás. A bankoknak nem az a fő szempontjuk, hogy makroszinten hogyan segíthetnek egy gazdaságot, hanem az, hogy a kihelyezett pénzüket nyereséggel visszakapják. Így hibás megközelítés azért ostorozni a szektort, hogy nem hitelezik eléggé a gazdaságot. Az államnak az a feladata, hogy olyan környezetet teremtsen, hogy a bankok között megfelelő verseny alakuljon ki, így alakítva ki azokat a feltételeket, amelyek a gazdaság többi szereplője számára kedvezőek. Az állam ehelyett adminisztratív eszközökkel igyekszik ezeket kikényszeríteni.
A tervezett intézkedés tovagyűrűző hatásaként egy recessziós spirál alakulhat ki. Ha végül az államnak kell kisegítenie a pénzügyi szektort, az komoly hatást gyakorolhat az államadósságra és a gazdasági környezetre is. További hatásként megemelkedhet a vállalati csődök száma is, ha a banki finanszírozástól függő cégek nem jutnak hozzá a szükséges forrásokhoz. Bár a rögzített árfolyamon történő végtörlesztés lehetőségének megteremtése egyszerűnek tűnhet, valójában kiszabadulhat egy olyan szellem a palackból, ami egyáltalán nem biztos, hogy végig irányítható lesz – mondta a Privátbankárnak a szakember.
Privátbankár
Romániában megdőlt az autópálya-építés 11 éves rekordja. A hálózat 2024-ben jelentősen bővült. 
