Brit foglalások és a kamatemelés

Angliában és Walesben 22 827 esetben rendeltek el foglalást a bíróságok jelzálogkölcsön-törlesztési késedelem miatt az utolsó negyedévben, 22 százalékkal több esetben, mint 2005 utolsó negyedében, derült ki a brit kormány pénteken kiadott statisztikájából.

Az ilyen eljárások nem szükségképpen végződnek az otthon elvesztésével, ha az adós más vagyonából elegendő biztosíték lelhető fel. Közben a bankok és más jelzálogkölcsönzők kezdeményezte ház-, illetve lakásfoglalási eljárások száma 30 349 volt az utolsó negyedévben, az ilyen, legsúlyosabb következményű esetek száma 2 százalékkal kevesebb volt az egy évvel azelőttinél. Ám egész évben az ilyen eljárások száma 14 százalékkal 131 681-re nőtt.

Cégcsőd 3194 volt az utolsó negyedben, 0,1 százalékkal kevesebb, mint 2005 utolsó negyedében.

A fogyasztási és más lakossági kölcsönök utáni adósságot is beszámítva, az egyéni csődök száma tavaly 107 288 volt Angliában és Walesben, első ízben 100 ezer fölött, mióta e statisztika összesítését 1960-ban megkezdték. Az utolsó negyedévben 29 804 volt az egyéni csődök száma, 7,1 százalékkal több mint az előző negyedben, és 44,1 százalékkal több, mint 2005 utolsó negyedében.

A brit központi bank, a Bank of England január 11-én váratlanul, negyed százalékponttal 5,25 százalékra, hatéves csúcsra emelte alapkamatát. A piac változatlan kamatra számított. Az elemzők azt várták, hogy a bank - ha egyáltalán - csak februárban folytatja a szigorítást. Az emelés most a várakozásokhoz képest előbbre tolódott: a szolgáltatások bővülése miatt gyorsan nő a kereslet a munkapiacon, és ezért erősödik a bérelemési irányzat és a lakossági fogyasztás. A brit szolgáltatások teljesítménye, főleg a pénzügyi szolgáltatások hozzájárulásával, decemberben a leggyorsabban nőtt majdnem tíz éven belül, egyszersmind a foglalkoztatás is a leggyorsabban bővült több mint kilenc éven belül. Változatlanul erős a lakóingatlanok árinflációja is, habár decemberben az éves árnövekedési ütem már kissé lassult ezen a piacon a korábbi, több mint 10 százalékos rekord ütemekhez képest.

A kamatemelést az is igazolja, hogy bár a font árfolyama az utóbbi időben hatéves csúcsokat döntögetett, ereje eddig nem csökkentette az inflációt, amely decemberben 3,0 százalékra gyorsult a novemberi 2,7 százalékról, tizenkét hónapra számolva. Előzőleg, szeptemberben és októberben 2,4-2,4 százalékos volt. A központi banknak 2 százalékot kell megcéloznia. 2005. decemberben 1,9 százalékos volt a tizenkét havi fogyasztóiár-infláció.

Nagy-Britanniában a gazdasági növekedés viszonylag erős, elemzők szerint is talán kibír még egy kis központi banki szigort - nem úgy őfelsége alattvalóinak pénzügyi helyzete. A brit GDP a harmadik negyedévben 2,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a növekedés tovább gyorsult a második negyedévi 2,6 százalékról, az első negyedévi 2,3 százalékról, illetve a 2005-ös utolsó negyedévi 1,9 százalékos ütemről, rendre éves összehasonlításban.

Általános elemzői vélekedés szerint azonban a bank túl korán emelt, meg kellett volna várnia az év eleji béralkuk alakulását. Mindazonáltal az elemzők is elismerik, hogy nőtt az inflációs nyomás a gazdaságban, így az infláció további növekedésére nézve az újabb szigorítás megelőző jellegű lehet. A brit központi bank utoljára novemberben emelte irányadó kamatát, negyed százalékponttal 5,00 százalékra - az ötéves csúcs volt -, előtte augusztusban szintén negyed ponttal szigorított, 4,75 százalékra. Az augusztusi emelés előtt a brit központi bank utolsó intézkedése még csökkentés volt, 2005. augusztusban 4,50 százalékra az addigi 4,75 százalékról.

Ezért a Bank of England jelenleg lelkiismeret-furdalás nélkül figyelhet fő feladatára, az árstabilitásra. Az átlagos inflációnál ráadásul nagyságrendekkel nagyobb a tizenkét havi lakóingatlanár-emelkedés. A központi bankot főleg a lakóingatlanok drágulása aggasztja: az ingatlanárak emelkedése növeli mind a hitelkeresletet, mind a lakosság névleges jelzáloghitel-képességét, a nagy hitelkiáramlás pedig hosszú távon inflációs, az árstabilitást veszélyeztető tényező, ellensúlyozva, hogy a bérek-fizetések emelkedése tavaly még elmaradt a várttól. A nyolcvanas évek átfogó privatizációja nyomán a briteknek több mint a háromnegyede saját házban-lakásban lakik, majdnem mindenki jelzálogkölcsönt törleszt, illetve minden költözéshez, lakáscseréhez újabb kölcsönt vesz föl, és más célra is jelzálogkölcsönöket lehet kapni. A lakásár-infláció tehát egyszersmind a hitelek könnyű megszerezhetőségére és viszonylagos olcsóságára is utal. A brit gazdaságban azonban állandóan ott a kockázat, hogy az ingatlan értéke elmaradhat a hitelek összege mögött, mert ebben az esetben a hitelező bankok további biztosítékot kérhetnek, és ez magáncsődök tömegét indíthatja el, amint az a kilencvenes évek elején is megtörtént. A központi szigorítással a bank csökkenteni véli a hitelfelvételi kedvet. Ezt azonban óvatosan kell kalibrálnia, nehogy épp maga okozzon túlzott értékvesztést az ingatlanpiacon. Az ingatlanpiaci inflációt jelentős részben a londoni City most már csillagászati prémiumözöne hajtja. Elemzések szerint a Cityben évről évre kiosztott milliárdos prémiumtömeg fele a londoni ingatlanpiacra áramlik.

A főnökök a vidéki életről álmodoznak
Váratlan brit kamatemelés
A britek tulajdonképp jól jártak a bővítéssel
Nyereségességi rekord a brit vállalatoknál
Rekordvásárlás a briteknél