Erdély sem jutott előrébb a marakodással

Figyelemreméltó választási ciklus az, amelynek a végén még több a kérdés, a kétely, mint amikor még nem voksoltak az emberek.

Romániában, közelebbről Erdély magyarok lakta területein már a helyhatósági választások első fordulója  után, mit a forduló után, az urnazárás után közvetlenül bejelentette a Magyar Polgári Párt elnöke, hogy ők győztek a választásokon, mert sikerült a biztosítaniuk a romániai magyar szavazóknak a választás szabadságát.

Hát igen, egyenlő pályák, egyenlő esélyek, szokták mondani, nos a polgáriaknak eszerint elég volt a puszta létezésük kiharcolása ahhoz, hogy győztesnek érezzék magukat, az RMDSZ-nek ennél egy kicsit többet kellett teljesítenie. A vasárnapi második forduló után az előzetes eredmények szerint ez egyfelől többé-kevésbé sikerült, a szövetség tanácsosainak és polgármestereinek száma kb. annyi, mint 2004-ben, ezt deklarálták célként az RMDSZ vezetői, miközben arra is utalnak, hogy végül is ennek a célnak az elérése épp a legitim magyar ellenfél fellépése kapcsán válik eredménnyé.

A polgáriak ugyanakkor joggal kérdezik, hogy igen, a polgármesterek száma ennyi és annyi ezen és azon az oldalon, de hová tűnt 2004 óta vagy 150 ezer magyar szavazó? Amire a szövetségiek ugyancsak joggal visszakérdeznek, hogy de hát épp a polgáriak ígérték, hogy az ő fellépésük, a versenypárt megjelenése fogja felrázni a fásult magyar szavazótársadalmat.

Nos történt, ami történt, a második forduló után eldőltek az olyan kérdések, mint hogy Sepsiszentgyörgynek RMDSZ-es, Gyergyónak MPP-s polgármestere lesz, és ami különösen érdekes, Szatmárnémetiben az eddigi magyar polgármester győzött, ez és Szászrégen az a két romániai város, ahol a voksolók nem aszerint szavaztak, hogy ki magyar és ki román, hanem hogy kit ítélnek sikeresnek a város élén a következő négy évre.

A kérdések özöne azonban azért sorjázik tovább, mert néhány hónap, és parlamenti választásokat tartanak Romániában. Talán sosem volt ennyire bizonytalan az, hogy egyáltalán milyen felállásban mennek neki a politikai erők ennek a megmérettetésnek: a jelenleg kisebbségben kormányzó liberálisok vajon összeszövetkeznek-e a mostani ellenzékükkel, a szociáldemokratákkal csak és kizárólag annak érdekében, hogy megakadályozzák Basescu államfő pártjának győzelmét? Sőt, hogy még érdekesebb legyen a kérdés, az ország első embere két ponton is hatalmas kérdőjeleket telepített a következő hónapok elé, egyrészt amikor azt kezdte lebegtetni, hogy el is fogja halasztatni az őszre tervezett választásokat. Másrészt azt az európai közjogi gondolkodás számára kissé furcsa lépést vetítette előre, hogy a parlamenti választások után nem biztos, hogy a győztes párt vezetőjét bízza meg kormányalakítással, hiszen az elmúlt évek bebizonyították, hogy kisebbségben is lehet kormányozni Romániát.

Nos, ilyen alapon, úgy tűnik, Romániában akár ne is tartsanak választásokat, ha az államfő úgyis tudja, kinek adja a miniszterelnöki posztot. Visszatérve a magyar ügyekre: a nagy kérdés, hogy az RMDSZ a maga deklarált győzelme és tényleges túlsúlya birtokában akar-e együttműködni a maga ellenzékével, vagy bízik abban, hogy egymagában képes elég szavazót mozgósítani. Nos lehet, hogy sikerülne az MPP-vel szemben is elérni a bejutási küszöböt, de az a gyanúm, hogy 18 évnyi marakodás és most a választás szabadsága iránti gyér lelkesültség után igazából az okos és racionális összefogás mozgósíthatná az erdélyi magyar szavazókat. Legalábbis ezt a verziót eddig még nem sikerült kipróbálni.

Márványi Péter jegyzete

Vastagabb kenyér? A székely átlát a szitán
Kétmillió hektárnyi erdő hiányzik Romániából
Mikola is pályázik a Magyarok Világszövetsége élére
"A politika zárkózzon el az erdélyi magyar felsőoktatástól"