„A mai magyar helyzet elkeserítő. Évi 5-6 milliárd forint árbevételű vállalatok működnek mindössze 10-15 millió forintos felelősségbiztosítási limittel” – világít rá a következményre Zsoldos Miklós, az Union Biztosító elnök-vezérigazgatója. A végeredmény pedig katasztrofális: egy-egy nagyobb káresemény után a károkozó a túlélésért, a károsultak pedig a pénzükért küzdenek, és – mint azt a vörösiszap-tragédia kapcsán is láthattuk – gyakran az állam beavatkozása szükséges a helyzet megnyugtató rendezéséhez.
Pedig Magyarország azon kevés uniós tagállam közé tartozik, amely a 2007. április 30-i határidőre átültette jogrendszerébe a bizonyos tevékenységekre vonatkozó felelősségbiztosítási kötelezettséget. A pénzügyi biztosítékok rendszerének szabályozása ugyanakkor elmaradt. Hasonló a helyzet a környezetvédelmi törvénnyel is, amely – a már említett akkumulátorgyártást leszámítva – mindössze azt írja elő, hogy az előre nem látható környezetkárosodások finanszírozására egy cég környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető, ám a tevékenységi körrel, a biztosítékokkal kapcsolatban már nem rendelkezik.
E tekintetben ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy a kormányzati ígéretek szerint a veszélyes anyagokat kezelő cégek részletes felelősségbiztosítás-szabályozását az év végig elfogadja a parlament. Igaz, ezzel együtt sem szabad megfeledkezni arról, hogy további jó pár, ebbe a körbe nem tartozó iparágban is sürgető lenne a „felelősségbiztosítási mizéria” megoldása. Például egy vadász, lőtér-üzemeltető vagy egészségügyi szolgáltató számára ma jogszabály csak a felelősségbiztosítás megkötését írja elő, a minimális szintet nem. Zsoldos Miklós szerint ebből adódóan a fő gond ma a „100 forintos biztosítások gyakorlata”, vagyis az a praxis, hogy a cégek – formailag eleget téve a jogszabályi kötelezettségnek – ugyan megkötik a felelősségbiztosítást, ám a költségminimalizálásban való érdekeltségük miatt nevetségesen alacsony limit mellett, így az kár esetén szinte semmire sem nyújt fedezetet.
Az Union Biztosító úgy látja: amíg ezek a részletkérdések nem tisztázódnak jogszabályi formában, a helyzet sem fog radikálisan változni a jelenleg mindössze évi 12-15 milliárd forintos piacon. „Ami a legfontosabb, hogy a jogalkotó olyan szabályozást fogadjon el, amely ösztönzi a kellő védelmet nyújtó, tehát a valós kockázatokra szóló felelősségbiztosítás megkötésére a vállalatokat” – teszi hozzá az elnök-vezérigazgató.
Lenne persze tennivaló a vállalati attitűd kapcsán is – hangsúlyozza Zsoldos Miklós. A cégek jelentős hányada még mindig szükséges rosszként, egyfajta büntetésként tekint ugyanis a felelősségbiztosításra, ezért a limitet, tehát azt az összeget, amelyet a biztosító káresemény esetén maximálisan kifizet, a valós kockázatok által indokoltnál alacsonyabban határozzák meg. „Pedig a felelősségbiztosítás a cégeket nem csak a károk enyhítésében segítheti, hanem megmutathatja a gazdálkodó szervezeteknek, hogy hol tudják csökkenteni a kockázataikat, hiszen a biztosító kockázatfelmérése során információkkal látja el a szerződni kívánó partnert, és egyben arra ösztökéli a vállalkozást, hogy felmérje és ezáltal csökkentse a ténylegesen kockázatokat” – fogalmaz.
Pozitív jeleket is lát ugyanakkor az Union. Tapasztalatai szerint mind több cégnél ismerik fel – és ez ma már a kis- és közepes vállalatokra is igaz –, hogy nem csupán az elszenvedett, hanem az okozott kár is tekintélyes kockázatot jelent egy társaság életében. Ez a szemléletmódbeli váltás lehet az egyik motorja a vállalati felelősségbiztosítási piac következő évekre várt bővülésének - derül ki a cég közleményéből.
Privátbankár