A Magyar Élelmiszerkönyv az MÉ 2-84/03/3 azonosító szám alatt határozza meg a gumicukor fogalmát: "A gumicukorka cukor, glükózszirup, esetleg invertcukorszirup és zselésítőanyagok (gumiarábikum, zselatin stb.) felhasználásával készült, ízesített és színezett, öntéssel alakított, esetenként panírozott, gumiszerűen rugalmas, puhacukorka. A megnevezés tartalmazza a „gumicukorka” szót, valamint az ízesítésre való utalást."
12 féle gumiszerűen rugalmas puhacukorkát teszteltünk: a kísérletre természetesen számtalan jelentkező akadt, a kutatás így már-már reprezentatív lett. Végül kevesebb mint egy tucat fő merült bele a legutolsó ízlelőbimbóig a gumicukor-tengerbe: a végére azért már alaposan megcsappant a kísérletezőkedv. Ami mindegyik termékben közös, az a rengeteg cukor, és rengeteg kalória: a csomagolásokon feltüntetett adatok szerint 100 gramm rágnivaló akár 77 gramm cukrot is tartalmazhat.
A tesztelt termékek között többféle medve formájú volt, de az állatvilág egyébként is kedvelt témája a gumicukor-szobrászoknak: cápát, békát, malacot és hernyót is rágtunk. A kólaízű cukrok tervezői nem túl fantáziadúsak: a forma egységesen a klasszikus Cocás üveg alapján készült. Az "Egyéb" kategóriában amorf tekebábu, perec és szeder került górcső alá. A gumicukrokat íz, állag és összbenyomás alapján ötfokú (egy esetben sajnos hatfokú) skálán osztályoztuk.
A piacot nem meglepő módon a Haribo uralja, ami ugye "macht Kinder froh, und Erwachsene ebenso". Érdekesség, hogy a német gumicukor reklámarca még mindig az idén 57 éves Thomas Gottschalk.
A folytatásban: 12 gumicukor tesztje képekkel - lapozzon!
( 1 ) | ( 2 ) | ( 3 ) | ( 4 ) | következő >> |