Ha majd a jelzőlámpák is sztrájkolnak...

Mi lesz, ha - véletlenül persze - ennél is nagyobb lesz a zavar, felkavarhatók-e azok is, akik eddig távol tartották magukat mindenféle utcai történéstől, de most épp az utakon gyűlik bennük a méreg?

Véletlen, milyen szép szó, milyen bájos a csengése, nem véljük, mégis bekövetkezik: csodálom, hogy Kosztolányi nem vette fel a legszebbek sorába. Magyarországon ma véletlenül nemcsak a BKV-sok, hanem a vasutasok is sztrájkolnak, még szerencse, hogy véletlenül nem sztrájkolnak a közlekedési lámpák is.

Ami viszont a véletleneknél is fontosabb, az az, hogyan alakul minderre az emberek reakciója. És most egyáltalán nem feltétlenül, vagy nem csak arra gondolok, hogy kit vesznek leginkább szájukra a dugóban ácsorgók a volán mögött vagy a nemlétező buszra várók a megállókban, a BKV-t és a MÁV-ot, vagy a sztrájkot hirdető szakszervezeteket. A kép egyelőre vegyes. A reggeli forgalom eléggé kiszámíthatatlanná vált, én már nagyon korán láttam későbbi dugókat megelőlegező kocsi-tömeget a Hungárián, egy kollégám viszont azt jelentette a Moszkva tér felől, hogy sosem autózott ilyen nyugalomban hétköznap reggel hét után.

Korábbi jegyzetek: - Pénzt a szegényeknek - úgy, hogy mi is jól járjunk - Húzós kampány az erőszak és a drogok ellen - NATO-csúcs - nem csak katonai szemmel

Vagyis vannak, akik bölcsen előbbre hozták az indulást, de nyilván sokak inkább átszervezték az életüket, hogy ezen a hétfőn ne is kelljen dolgozni menniük. Pozitív fejlemény, hogy sokan szálltak biciklire, hátha lesznek, akik most kedvelik meg igazán ezt a közlekedési formát, és úgy döntenek, akkor is inkább bebringáznak a munkahelyükre, ha nincs semmilyen sztrájk, csak egyszerűen jó az idő. Rossz hír, hogy bicajos kolléganőm beszámolója szerint az autósok és kerékpárosok örök harca ezen a különleges reggelen különlegesen hevessé vált, nemhogy csitult volna: inkább még türelmetlenebbül repesztettek némelyek a kocsijukkal a kétkerekűek közé, azok meg még vadabbul cikáztak a meg-megálló autósorok között, és az autósok egymás iránt is türelmetlenek, idegesek, dudálnak és csikorognak városszerte.

Van azonban a történetnek közlekedésen túlmutató veszélye. Egy környékbeli virágüzletben már szombaton attól rettegett az eladóhölgy, mi lesz vele, ha nem megy a HÉV, és nem tud vidékről bejutni, és a tulajdonos keményen megtorolja a kiesést. Egy másik ismerősöm elmondta, miután vonattal jár be, és a vasutassztrájkok miatt már többször elkésett, a munkaadója kilátásba helyezte a kirúgását. No ez az igazi baj, ha a helyzet kezelése a legrosszabb verziókba torkollik, ha a legkiszolgáltatottabbak duplán kapják a pofonokat.

Ugyanakkor a másik oldalon az az igazán nagy kérdés, hogy a véletlen egybeesés főpróbája-e esetleg egy még nagyobb káosznak? Ha a sztrájkok már most méltánytalan láncreakciókba torkollanak, mi lesz, ha - véletlenül persze - ennél is nagyobb lesz a zavar, felkavarhatók-e azok is, akik eddig távol tartották magukat mindenféle utcai történéstől, de most épp az utakon gyűlik bennük a méreg? Az a gyanúm, hogy ez az igazi tétje ennek a mai napnak, és ennek már semmi köze a bájos véletlenekhez.

Márványi Péter jegyzete