
Az egyes instrumentumok összehasonlításánál olyan értékeket is figyelembe vettünk, amelyek a Privátbankár Árkosár rovatából származnak, így annak indulásától, 2007. februárjától vizsgáltuk meg néhány lehetséges befektetési termék teljesítményét. Az összehasonlításnál néhány egyszerűsítéssel éltünk.
A nagyjából 28 hónapos időtávon akkor jártunk volna a legrosszabbul, ha 2007 februárjában összes vagyonunkat a tőzsdére tettük volna, 2009 júniusi kiszállással: a BUX index változása alapján legalalábbis közel 39 százalékos mínuszt könyvelhettünk volna el az időszak végén.
Feleekkora buktát kell lenyelnünk, ha 2007 májusában valamilyen megérzés hatására nagyobb mennyiségű kristálycukrot halmoztunk fel a spájzban, hogy később jobb áron eladhassuk: 2007 februárjában átlagosan 235 forint volt kilója, idén júniusban viszont 194 forintért juthatunk hozzá. Ha háborúra spekuláltunk, mellényúltunk. Ha viszont mindenképp a cukorra esküszik, nem árt tudni, hogy megúszható a tárolás: az árupiacon cukorral is kereskednek, az ügylet ilyen esetben nem feltétlenül jár fizikai árumozgással.
Szintén az Árkosár adatai alapján tudjuk azt is, hogy a fehérneműs fióknál egy fokkal rosszabb befektetés volt, ha 2007-ben alaposan bevásároltunk whisky-ből. A vizsgált maláta-párlat ára közel két és fél év alatt mindössze 2,5 százalékot esett, így nominálisan is veszítettünk vagyonunkból, az infláció hatásáról nem is beszélve. Ha még időben kiderül, hogy a befektetésünk nem igazán sikeres, egy jó italra legalább van esélyünk.
Jobban jártunk volna, ha inkább összegumizzuk fölösleges bankóinkat, és elsüllyesztjük a fehérneműs fiók aljára: így legalább látszólag ugyanannyi pénzünk lesz 28 hónap múlva. Más kérdés, hogy a vizsgált időszakban a KSH nagyjából 10 százalékos inflációt mért (a Privátbankár Árkosara bő 11 százalékkal kerül többe ugyanezen időszak végén).
A pozitív tartományba például akkor lendülhettünk át, ha az összes elérhető edényt, csuprot, kádat, kerti medencét 95-ös ólommentes benzinnel tankoltuk tele; az üzemanyagfajtán literenként 10 forintot, 3,86 százalékot nyerhettünk az APEH elszámolóárai szerint.
A sorban az állampapírok következnek: a hosszú lejáratú kötvények teljesítményét mérő MAX index 322 pontról 350 fölé emelkedett, ez 9,24 százalékos emelkedést jelent. Ezzel már majdnem legyűrtük a pénzromlást is.
Ha eurót vettünk 2007 februárjában, 2009 júniusában 10,5 százalékkal magasabb árfolyamon válthatjuk forintra. Ez egy hajszállal marad el a Brent referencia-kőolajfajtán adott időszak alatt elért lehetséges nyereségtől; arról persze nem árt megemlékezni, hogy a vizsgált időszakban bőven 100 dollár feletti olajárakkal is találkozhattunk, aki a mostani 66 dollár körüli árszintig kivárt a 2 és fél éve 59 dollárért beszerzett Brent eladásával, az meg is érdemli a zsugorodó nyereséget.
Az olajnál is jobb befektetés a fővárosi ivóvíz: a 2007. februári 183,72 forintos köbméterenkénti bruttó árnál közel 18 százalékkal többért lehetne eladni a majd´ két és fél éves, frissnek éppen nem mondható vízkészletünket.
A dobogó harmadik fokán egy olyan befektetési lehetőség áll, ami már-már garantáltan hasznot hajt: a BKV vonaljegyek ára stabilan az infláció fölötti mértékben emelkedik. 2007 februárjában 230 forintért juthattunk hozzá, ma viszont már 290 forintba kerül - ez bő 26 százalékos áremelkedést jelent, és még nincs benne az áfaemelkedés miatti újabb áremelés sem, amely júliusban esedékes. Ha volt lehetőségünk néhány ezer darabot felhalmozni, szép summát kasszírozhatunk, ha ma el tudjuk adni valakinek ezt a mennyiséget. A hologramos jegyek természetesen a rájuk pecsételt ártól függetlenül érvényesek.
A BKV-jegynél egy fokkal jobb befektetés az arany: a júniusban érvényes 920 dollár körüli ár 35 százalék körüli hasznot hozhat annak, aki 28 hónapja 682 dollárért vásárolta meg 100 unciánként.
A vizsgált befektetési lehetőségek közül a pálmát az olaj vitte el - de nem a Brent vagy a West Texas Intermediate, hanem a Vénusz. A napraforgó-étolaj az Árkosár adatai szerint 2007. februárjában 269 forintos átlagos áron volt beszerezhető, 2009 júniusában viszont már 383 forintos átlagáron cserél gazdát. A 28 hónapos időtáv mindazonáltal már minőségmegőrzési kérdéseket is felvet, ezért az étolaj némileg kilóg a sorból. Az biztos, hogy érdemes fénytől és nedvességtől védett helyen tárolni a palackokat; a gyártó azonban 1 évnél hosszabb raktározást nem javasol. Ha mégis ilyen hosszú időtávot választunk, marad a (sajnos) jól bevált átcímkézés - vagy az árupiac, ahol a cukorhoz hasonlóan kiszállítás nélkül juthatunk nagyobb mennyiségű olajhoz, legalábbis papíron.
.jpg)
Mint írtuk, befektetni tényleg bármibe lehet, amiből hasznot remélünk. A "speciális befektetési termékeknél" (pl: BKV-jegy, poshasztott ivóvíz) mindazonáltal figyelni kell a volatilitásra, a megfelelő forgalomra is: elegendő mennyiségnek kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy étvágyunkat kielégítsük, amikor viszont jó áron meg akarunk szabadulni tőle, vevőket kell találnunk rá. A befektetések értékelésekor figyelembe kell venni az inflációt is: hiába keresünk 5 forintot 100 forint mellé, ha időközben már csak annyit tudunk belőle vásárolni, mint korábban 90 forintból tudtunk. Az sem árt, ha befektetéseinket nem hagyjuk magukra: nem árt, ha időről időre áttekintjük, hogyan állnak a pénzügyeink, így időben kiugorhatunk a zuhanó repülőből, de akár felpattanhatunk a száguldó vonatra is.
Persze ha igazán biztosra akar menni, vegyen 100 vonaljegyet.
Hogyan fedezzünk államadósságot?
Az üzletben nincsenek barátok: menjen biztosra!
Mi köszönet van a tőzsdében?
Eltűntek az életbiztosítással kombinált hitelek
Hosszú távon még mindig jó a nyugdíjpénztár
Navigátor: az okos befektető nyaralás előtt elad
Atombiztos befektetés: tegyük erőműbe a pénzünket?
Privátbankár