Hová meneküljünk, ha jön a nyugdíjcunami?

A vezető szerint amikor a majdani nyugdíjak alakulásáról beszélünk, nem poltikai vagy társadalmi kérdésről, hanem egy egyszerű matematikai egyenletről van szó.  A jelenlegi rendszer szerint ugyanis a mai járulékbefizetésekből fizetik ki a mostani nyugdíjakat. Ebből a szempontból aggodalomra ad okot, hogy folyamatosan csökken a járulékfizetők száma, viszont ezzel párhuzamosan egyre több a nyugdíjas.

Árva András ezért kiemelte, hogy ezt valamilyen módon kezelni kell, amelyre több megoldás létezhet.

Az egyik, hogy a jelenlegi munkavállalókkal több járulékot fizettetnek. Az utóbbi években azonban nőttek a járulékterhek, és ezek szintje már így is magasnak számít a régióban, ezért nem ez tűnik a legjobb lehetőségnek.

Csökkenthetnék a nyugdíjak mértékét is, azonban ezáltal még nehezebb helyzetbe kerülne az  idősebb korosztály. Ezzel kapcsolatban a vezető megjegyezte, hogy problémát jelent, hogy az európai átlagnál lényegesen több itthon a rokkant-, illetve korkedvezményes nyugdíjas - a Széll Kálmán terv egyébként ennek felülvizsgálatával is foglalkozik.

Jó megoldásnak kínálkozik, hogy a járulékfizetők számát növeljék ösztönözve a gyerekvállalást, azonban ez csak hosszú távon oldhatja meg a problémát.

A korhatár növelése is szóba kerülhet, aminek kapcsán megjegyezte, hazánkban a korhatár elérése előtt átlagosan 4 évvel már nyugdíjba mennek az emberek, tehát nem biztos, hogy ezzel lényeges változást lehetne elérni. (Érdekességként elhangzott, hogy a 70 éves korhatárt megszabó Mexikóban például átlagosan 79 éves korukig dolgoznak az emberek.)

Nagy probléma, hogy "kevés gyereknek kell sok szülőt támogatni" - tehát kevés a befizető és egyre több a nyugdíjas. Ráadásul az egészségtudomány fejlődésének is köszönhetően a 2050-re becsült európai korfa már egy fordított piramisra fog hasonlítani, úgyhogy ez nem csak Magyarországon tapasztalható egyedi jelenség.

Ezért a vezető szerint sok ügyfél rájött, hogy el kell kezdeni félretenni - és lényegében szinte mindegy is, hogy hová.

A megtakarításokkal kapcsolatban némi humorral hozzátette: "éhesen nem érdemes bevásárolni" - ez a spórolás egyik alapelve.

Akár minimálbéren vagyunk, akár nagyobb jövedelmünk van, a majdani nyugdíjunk reálértéke lényegesen kevesebb lesz a mostani jövedelmünknél. Mindenkinek a lehetőségeihez mérten kell rendszeresen félretennie, és aki így tesz, az a különböző megtakarítási formákat igénybe véve az állami nyugdíjat jelentősebb összeggel tudja majd kiegészíteni - hangsúlyozta.

Ebben négy fontos eszközre hívta fel a figyelmet: a fialtatást egy megtakarítási számlával érdemes kezdeni (hozzáférhető, viszont kamatadó terheli és nincs hozzá állami támogatás), aztán a tartós befektetési számlával érdemes folytatni (nem vonnak le belőle kamatadót). Később a pénzünket célszerű önkéntes nyugdíjpénztárba, illetve nyugdíjelőtakarékossági számlára tenni. Igaz, ez a kettő nem igazán likvid, azonban állami támogatás jár mellé, illetve adókedvezményt is igénybe vehetünk melléjük.

"Holnap is lesz nap, amelyre amennyire csak lehet, fel kell készülnünk" - fejtette ki végül.

Privátbankár - Szilágyi Balázs