Irreális részvényárak: bárkit beengednek a tőzsdére?

Az utóbbi években megszaporodott a Budapesti Értéktőzsdén az úgynevezett egyszerű vagy technikai tőzsdei részvény bevezetések száma, ami a tőzsdei paletta bővülése szempontjából üdvözítő, ám néhány kivételtől eltekintve mégsem bővítette a befektetők számára a minőségi befektetési lehetőségeket - véli Loncsák András, az Aegon Befektetési Alapkezelő részvény-üzletágának vezetője és Pálfi György részvényportfólió-menedzser.

A szakértők szerint ugyan a tőzsdére lépéssel valóban "egy rugalmas későbbi finanszírozási forma" megteremtése és ezzel további értékteremtő tevékenység folytatása lenne a cél, az eddigi tapasztalatok sok esetben kiábrándítóak. A zuhanó árfolyamok, a zártkörű tőkeemelések, a váratlan nagytulajdonosi eladások inkább elriasztják a kisbefektetőket, mintsem megteremtenek egy transzparens, jól működő értéktőzsdét.

A tulajdonosok kiszállása, tulajdonuk egy részének realizálása a szakértők szerint sem jelent automatikusan problémát, a baj inkább az, hogy a jegyzési folyamat elmaradása valamint az azt levezénylő befektetési szolgáltató hiánya miatt nem alakulhat ki egy valódi egyensúlyi árfolyam, a jegyzési ár, amely tükrözi az aktuális keresleti, kínálati viszonyokat, valamiféle reálisnak tűnő kiindulópontot jelentve a későbbi árfolyammozgásokhoz.

A jelenlegi gyakorlat szerint kizárólag a tőzsdére lépő cég tulajdonosainak "józan" belátására van bízva a "bevezetési árfolyam" meghatározása, amely a már tőzsdén forgó szektortársakkal összehasonlítva általában köszönőviszonyban sincs az adott vállalat fundamentumaival, jövőbeni kilátásaival.

2009 óta 13 tőzsdei részvénybevezetés történt, amelyből csupán egy, a CIG Pannónia részvényei kerültek hagyományosan, befektetési szolgáltató igénybevételével egy jegyzési időszakot követően a BÉT-re. A technikai bevezetéssel bekerült cégek többségének értékpapírjai szinte egyáltalán nem forognak, vagy ha forognak, akkor azt esetleges nyereségükhöz, árbevételükhöz, könyv szerinti értékükhöz vagy eszközértékükhöz képest extrém árazás mellett teszik - vélik a szakemberek.

A valóságtól elrugaszkodott árfolyam gyakran alakul ki a tőzsdéken, így ez a jelenség önmagában nem érdemelne különösebb figyelmet. Az Aegon Alapkezelő munkatársai abban látják a problémát, hogy a technikai vagy egyszerűsített bevezetés által lényegében kontroll nélküli árfolyamon kerülhetnek ki részvények a parkettre.

A szakértők példákkal is alátámasztják véleményüket. 2009-ben 4 vállalat került tőzsdére ilyen módon: közülük egynek (Finext) soha nem is volt forgalma, a többi 3 (KEG, Kulcs-Soft, Nordtelekom) pedig 50-80%-os esést szenvedett el a bevezetés óta. A 2010-ben debütált 5 részvény sem hozott élénkülést, 3-nak (ALTEO, Kreditjog, Őrmester) egyáltalán nincs forgalma, az Appeninn 71%-ot erősödött, míg a Hybridbox 79%-ot esett.

Loncsák és Pálfi értékelése szerint 2011-ben a Plotinus érkezésével végre valóban egy befektetésre alkalmas vállalattal bővült a kínálat, amelynek az árazása nem elrugaszkodott, az aktuális eszközérték szintjén forog a papír, szemben például a legutóbb bevezetett Visonkával (1 millió forintos adózott eredmény, négyszeres tőzsdei ár / könyv szerinti érték mellett) és a Biomedicallal, ahol az idén 2 millió forintos árbevételi tervek mellett a jelenlegi árfolyam alapján számítva 11 milliárd forint feletti a piaci kapitalizáció!

Az irreális árfolyamokon való bevezetés lehetősége befektetői szempontból magas kockázatot jelent. Az elmúlt időszak tanulsága a BÉT számára csak a bevezetési szabályok szigorítása lehet, míg a befektetőknek fokozottan ajánlott a tőzsdére került vagy kerülő vállalatok auditált éves beszámolói, valamint a kibocsátáskor közzétett tőzsdei tájékoztató alapos áttekintése.

Különösen fontos, hogy vállalatnak legyen néhány évre visszatekintő, transzparens beszámolója, és ezzel összhangba hozható üzleti terve. Annak, hogy egy folyamatosan veszteséget termelő vállalat a tőzsdére kerülés utáni évben már jelentős profitot ér el, nem sok esélye van - vélik a szakértők. Ugyanakkor a vállalat eredménytermelő képességén túl érdemes azt is megvizsgálni, hogy a vállalat rendelkezik-e tényleges, reálisan értékelt eszközökkel. És végül talán a legfontosabb megbizonyosodni arról, hogy a vállalatba újonnan belépő kisbefektetőként azonos érdekeket képviselünk a jelenlegi, nálunk lényegesen informáltabb tulajdonosokkal, vagyis nem az elsődleges céljuk a részvényekből való kiszállás.

Nemrég a BÉT és a KBC által rendezett konferencián szakértők vitatták meg, mi kell ahhoz, hogy a befektetők letegyék a voksukat egy kis- vagy közepes tőzsdei vállalat mellett. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint kiemelkedően fontos a transzparencia, a megfelelő tájékoztatás, a hiteles, pontos vállalati kommunikáció a befektetők felett. Az pedig mindenképp rossz üzenet a befektetőknek, ha a tőzsdei kibocsátást a tulajdonosok arra használják fel, hogy teljesen kiszálljanak a cégből – ilyen szituációban a racionális döntés semmiképp sem az érintett vállalat papírjainak vásárlása.

Privátbankár