Miután utoljára tájékoztatta a nyilvánosságot a Monetáris Tanács döntéséről, meghatódott, vagy inkább megkönnyebbült?
Talán mindkettő, miután egy hatéves ciklus zárul le. Úgy érzem becsületesen helytállt a jegybank egy nem könnyű időszakban, annak kifejezetten örülök, hogy az inflációs várakozások viszonylag alacsonyak lettek.
A pénzügyminiszteri vagy a jegybankelnöki tevékenységét értékeli sikeresebbnek?
Hűha, ez egy nagyon nehéz kérdés. A Pénzügyminisztériumban nem annyira szerettem dolgozni, mert úgy éreztem, hogy túl sok a politika a pénzügyminiszteri munkában. Gondoltam, hogy a jegybankban majd kevesebb lesz, aztán kiderült, hogy ebben is túl sok a politikai elem. Mindkettőt fontos szolgálatnak tekintem, büszke vagyok rájuk, nem tudnám rangsorolni.
Többen éppen az Ön szemére vetették, hogy meglehetősen szókimondó a politika bírálatában.
Ha nincs kedve végigolvasni, hallgassa meg a hanganyagot! |
Ezek szerint nem is volt olyan nyilatkozata, amelyet utólag megbánt?
Nem, úgy gondolom legalább ennyiszer kellett mondani és azt, hogy az ember igazat mond, nehéz megbánni. Azt persze értettem, hogy ez másoknak kényelmetlen, de ez a feladata a jegybanknak. Olyan kiélezett helyzet volt, amikor a befektetők figyelmét fel kellett hívni arra, hogy vigyázat, nem jó irányba mennek a magyar folyamatok, érdemes rajta gondolkodni.
Van-e olyan döntés, amit utólag megváltoztatna? Korábban utalt a sáveltolásra.
Utólag az ember mindig okosabb, talán a legnagyobb hibám, hogy 2001-ben el nem tudtam képzelni, hogy ilyen rossz irányba megy a gazdaság, és ilyen költségvetési deficit lesz. Arra sem számítottam akkor, hogy 2007-ben nem vezetjük be az eurót Magyarországon, túl korlátozott volt a fantáziám. 2001-ben ahhoz irányítottuk a monetáris politikát, hogy jól mennek majd a dolgok, gyorsan bevezetjük az eurót, aztán elkanyarodtunk sajnos másik irányba és ebből számos nehézség adódott a monetáris politikában is.
A cikk folytatásában: Járai Zsigmond reagálása Orbán Viktor felvetésére - lapozzon! >>
( 1 ) | ( 2 ) | következő >> |