Az átlagolás talán a legrégibb - és a kezdő befektetők által legszívesebben alkalmazott - piaci stratégia. A spekuláns, miután eldöntötte, hogy milyen pozíciót vesz föl, nem a teljes rendelkezésre álló pénzét fekteti be, hanem annak csak egy részét. Tegyük fel, hogy 1000 forinttal rendelkezik, amelyből 200 forintért vásárol valamilyen részvényből - az egyszerűség kedvéért - egy darabot.
Amennyiben a részvény ára esik, mondjuk 200-forintról 150-re, akkor vesz még egy részvényt, így a két részvény összesen már 350 Ft-ba került, egy papír átlagos ára pedig 175 forint. Ha a részvény árfolyama visszamegy 175 forintra, a spekuláns már nullán van, ha pedig a piac visszatér 200 forintra, elkönyvelhet 50 forint nyereséget.
A stratégia első ránézésre jónak tűnik, ám sok szempontból igen veszélyes. Az átlagolásnál ugyanis nagy kérdés, hogy mi fogy el előbb, a spekuláns pénze, vagy az árcsökkenési trend (feltéve, hogy a későbbiekben bekövetkező áremelkedésre játszik a befektető). A másik kérdés, hogy amennyiben leesik az ár, vajon felmegy-e ismét? Hiszen könnyen elképzelhető, hogy az ár leesik - a fenti példában 200-ról 100-ra - és ott marad.
Ilyenkor hiába vett a spekuláns 200-on, 150-en és 100-on is, s az átlagára 150, ami sokkal jobb ugyan, mint az eredeti 200-as ár, ennek ellenére nem tud profitot felmutatni. Vegyük észre, hogy ha csak a 200-as pozícióját nyitotta volna meg a befektető, akkor 100-as ár mellett vesztesége 100 Ft lenne. De mivel vett 200-on, 150-en és 100-on is, a teljes vesztesége 100+50+0, azaz 150 Ft, vagyis hiába jobb az átlagára, mégis nagyobb a vesztesége, hiszen jóval nagyobb a pozíciója is.
Mindezek ellenére egyesek szerint az átlagolás alkalmazható stratégia, de csak tőkeáttétel nélkül, igen jó minőségű papírokkal és hosszú távú befektetési szándékkal. A tőkeáttételes átlagolás a tapasztalatok szerint előbb-utóbb mindenképpen tönkremenetelt okoz, hiszen mindig lesz egy olyan piaci szituáció, amelyben a spekuláns pénze előbb elfogy el, mint az esés véget érne.
A befektetési stratégiákat bemutató cikksorozatunk első részében benéztünk az alapkezelők fejébe: a benchmarkinggal foglalkoztunk. Hogyan kereskednek az alapkezelők? Mi az, ami motiválja őket és miért más a gondolkodásmódjuk, mint egy magánbefektetőnek? Olvassa el a cikket!
Befektetési stratégiánkkal ahhoz is alkalmazkodnunk kell, ha a piac nem folyamatos trendben mozog, hanem "oldalazik". A sorozat következő részében ezért a sávkereskedéssel foglalkozunk.
Keresni akar a tőzsdén? Csinálja úgy, mint a nyulak!
Korrekció, vagy katasztrófa? Beszálljunk?