.jpg)
Az iskolaigazgató-helyettes pedig kifejezetten gazdag ama két éve megözvegyült bácsihoz képest, aki valahol a faluban lakik, a nyugdíjából épp, hogy kifizeti a számlákat meg az étkezését, de minden mást azon túl abból fedez, amit a kert meg egy-két jószág nyújt a ház körül. Viszont ő is középosztálybeli ahhoz a jóemberhez képest, aki egy kamrában lakik a falu szélén, és bejár hozzá időnként kapálni.
Egyáltalán, a középosztály definíciója csakis tulajdonhoz, anyagi szinthez köthető, vagy presztízshez is? Ha igen, akkor például az értelmiség, amely valaha az ország krémjének érezte magát, mára a csövesek szintjén kell, hogy pozíciót találjon? A politika megkeresi a maga célpontjait, anélkül, hogy definiálná őket, de lehet, hogy ez épp a választásokon üt vissza. Persze program és program, párt és párt között is lehet nagy a különbség, az egyiknek a régóta tartó odafordulása hitelesebbnek tűnhet, mint a másik váratlanul ébredő érdeklődése.
Egy biztos, a megcélzott középosztály éppoly gyanakvó a politikusokkal szemben, mint szinte mindenki ebben az országban, és az ember különösen gyanakvóvá válik abban a pillanatban, amikor kiderül, hogy gyanúsan sok és sokféle politikus szeretné kizárólag az ő felvirágoztatását. Mint az egykori legendás öregúr, aki azt mondta: mindenki a javamat akarja, de én nem akarom odaadni nekik.
Dávid Ibolya megint próbálkozik Orbánnál
MDF: a kullogás éve volt az elmúlt év
"Ha nem igazítjuk ki sorsunkat, a kényszer teszi"
Márványi Péter jegyzete